A fijatal léányok tavaszi, nyári nagy ünnepökkó így möntek templomba. Ettű régöbben a lakodalomba a koszorús léányok őtösztek fő tiszta fehérbe, de csak a zesküvő után, amikó hazamöntek átőtözni a zesti vacsoráhó, mulaccsághó.

A templombú kigyüvet, má a zúj asszony a férfi jobbján mönt, úgy, mint most.

A zuccákon még mindönki kinn át, nízelőttek, beszégettek. A mönetnek égy sarkot mög köllött kerűni, hogy a házasság szöröncsés lögyön. Ezér majnem bejárták a falu főbb uccájit.

Vót ujan nízelődő, aki sijetött, hogy amit nem jól látott, aszt a másik sarkon még éccő mögnízhesse.

No, akkó háttaa nem űt ám sénki a zútnak! Ez a Nömös Sanyi öregapjájék előtt készűtt kép, amikó a Kosút ucca is csak fődes vót. Így űtek kinn vasárnap délutánonkénn, beszégettek, nízelőttek.

A lakodalmas mönet közbe odaért a vőlegényös házhó. Itt a zasztalokon üvegökbe bor, poharak, tányérokon a délelőtt sütött kúcsos kalács, esetleg kuglóf várta a nagy útrú érközötteket.

Be is köszönt a vőfény a követköző képpen:

Jó napot kívánok tisztőtt házigazda, 

ki a zű vendégjejit örvendözve várja!

Möggyütt a zúj vendég, szívessen vögyék hát,

begyüvetelit szívessen fogaggyák!

Majd a zújasszonyhó fórdúva fojtatta:

Gyűjj bé, ki é háznak mivee új vendége,

benned é családnak lögyön szöbb gyüvője!

Gyűjj bé és foglaad ee, mint mögnyert várat.

Álgya mög a zIsten átalad é házat!

Éjjön és virágozzon benne a békesség,

szentőjje mindön lépésödet a zég!

Asztán a vendégökhő szót:

Lögyön a zIstennek dicsősség a mönnybe,

szöröncséssen jártunk dógajink végire.

Lögyön a zIsten vezérünk mindönbe,

vájjék a zúj pár eskütétele

lelkejink üdvire!

A zIsten áldása szájjon lé fejükre, 

mög a zű kedves szüléjikre!

Eekezdődött a vígasság. A két muzsikus banda égyütt jáccott, hát kinek lött vóna kedve űve maranni!

 

 

Megosztás a facebookon