Petőfi Népe 1970. decemberében írta.

"Uszódi lakodalmak

-A háztájiban jó kiegészítő jövedelemforrás, a faluban majd minden háziasszony hizlal kacsát vagy libát- jegyzi meg Nagy Zoltán a helybeli üzemág vezetője.

-   Volt alkalmunk lemérni- felelem.-Találkoztunk asszonyokkal, akik patyolat tiszta konyharuhával takart kerek kosarakban vitték az árut az átvevőhelyre. Az első ilyen asszonycsoporttól meg is kérdeztem: Lakodalmi készülődés talán?"

(Tömött kacsát, libát még korábban hajójárattal is vittek B.pestre a Vásárcsarnokba eladni. Be kellett vizsgáltatni, lebélyegeztetni, s csak ezután árulhatták. Persze, már írtam, mindig történt valami. Pl. A vizsgáló hibát talált az áruban, nem bélyegezte le, hanem elkobozta. Na, az a kacsa, liba finom ebéd lett ingyen annak az asztalán! Az asszonyok olyat, amelyik kicsit megkékült, megnyomódott tömés közben dehogy vittek volna el! A vevők ott is főleg kereskedők voltak, akik tűszúrással igyekeztek megnézni, van-e mája az állatnak. Igen ám, de ha otthagyta, azt már egy másik nem vette meg! Nagyon kellett figyelniük erre is az árusoknak. Jobb lett a helyzet a 70-s évekre, amikor már a kereskedők jártak le a hízott jószágokért.)

"-Isten őrizz!- vágta rá hirtelen tréfás-komolyán Nagy Zoltán.- Kiürült a buksza, annyi volt a lakodalmunk az idén!

Az anyakönyv hű krónikása a helybeli házasságkötéseknek. Vajon mit őriz meg az idei évről?

-Rögtön belelapozunk-készségeskedik Kalapos Zoltánné vb-titkár és már sorolja is:- Kettő, négy,...tizenöt, ...tizennyolc,...húsz.

Húsz pár! 1640 lakosú községünkben ez rekordnak számít. Tavaly csak 12 pár kötött házasságot, de három közülük  a meglettebb korú nemzedékhez tartozott.

Az ideiek viszont csupa fiatalok. S ami érdekes, a menyasszonyok egy kivételével mind uszódiak. Miért érdekes ez? Mert falunkban kevesebb a férfi, mint a nő, s a vőlegények többsége máshová való, Foktőre, Bátyára, Kalocsára. Mindössze heten mentek hozzá helybelihez. Nyolc menyecskét elvittek a faluból, csupán egyet hoztak.

-A legfiatalabb menyasszony?

-Nemes Mária 16 éves. A "legidősebb" pedig 26 éves.

-S a vőlegények?

-A "legöregebb"1940-s, a legifjabb 1950-s születésű. S még hadd mondjam el, a legtöbb lakodalom októberben volt. Volt eseményünk tehát bőven, mert községünkben ugyancsak megadják a módját!

Mit jelent ez a gyakorlatba? Íme egy kis ízelítő belőle:

Igazi az a lagzi, ha mind a lányos, mind a vőlegényes háznál tartják, kétszázas-háromszázas vendégsereg részvételével. Gyakorlatilag ez szinte az egész falut jelenti. Ehhez méretezettek az előkészületek is. ... A nagy napon mindkét háznál még külön összegyűlik a fiataloknak szánt ajándék. S az már magától értetődő, hogy ilyenkor mindenki gavallér. Azért, hogy könnyebb legyen a fiatalok dolga az új élet küszöbén, s egy kicsit azért is, hogy...

-Akadt-e az ifjú házasok között, aki például a saját házába költözött?

-Akadt bizony, nem is egy. Ha jól számolom, hat házaspár kezdte az életét saját családi fészekben."

(Hol voltak már ekkor a régi szűkösre szabott lakodalmak! De a régi hagyományok, szokások, versek, mozzanatok maradtak egészen a 2000-s évek elejéig. Attól kezdve minden házigazda igyekezett saját gondján azzal enyhíteni, hogy éttermekben kezdték tartani a lagzikat. No, ettől kezdődően ezek már nem parasztlakodalmak voltak értelemszerűen!)

Megosztás a facebookon