Disznótor 3.

A sült vér készítése

Az előzőekben leírtam, hogy a tálban felfogott vért megabáljuk. Ez azt jelenti, hogy nagyobb edényben lobogó vizet öntünk rá, meg-megkeverjük, nagy késsel nagyobb darabokra vágjuk, majd a hűlő vízből tészta szűrővel kiszedjük, ott még apróbbra daraboljuk. Ezt addig ismételjük, amíg a megvágott darabból véres lé szivárog. 

Nem jó, ha a fazékban forraljuk, főzzük! Akkor kemény lesz az eredmény! 

Ekkor már szép darabos az abált vér. Fogunk egy nagyobb lábost, s ha elkészítettük előre a dinsztelt hagymát, abból vesszük ki kb. a 3/4-ét, ha nem, akkor rakunk a lábosba kb. fél kg fagyos zsírt, beledarabolunk apróra 3-4 fej vöröshagymát, amit lassan szinte lekvárrá dinsztelünk. Ekkor rátesszük az abált vért, állandóan keverve itt együtt pároljuk. Közben bőven megszórjuk törött borssal. Vigyázzunk, hogy ne keverjük szét a darabokat! Amikor már puha a vér, szórunk rá kevés törött paprikát, s csak ekkor sózzuk. Kis tálakban kerül az asztalra. Kenyérrel, savanyúsággal tálaljuk.

Csak akkor ültetjük le a férfiakat az asztalhoz, amikor a disznó mindkét oldala hófehér. Az uszódi nyugdíjas klub képeit nézve, láthatjuk, hogy eddigre el is fáradhattak, meg is éhezhettek. Az asztaltól azután nehezen álltak fel, hiszen a sült vérre jól csúszik a fröccs, de nincs mese, menniük kell a disznót felbontani! 

Én ma már nem vitatkozom disznóvágáskor a férfiakkal, hogy siessenek a leveshez csontot adni, hanem előre megveszem, s már reggel felteszem főni a jó húsos csontlevest. Régen ezt ki kellett várnia a gazdasszonynak. Addig a többi asszony mosogatott, zöldséget tisztított, beszélgettek. A fiatal lányok megterítettek az ebédhez. később erre nem értek rá.

                                                         

Kommentek
  1. Én