Tóth Baranyi Éva adta közre ezt az első világháború idejében készül képet egyik őséről.

 

 

A templomépítés kimerítette a református egyházat, a falu nagy részét is.

De ezután pár év nyugalom következett. Sajnos nem tartott sokáig, hiszen kitört az első világháború. 

Alig volt olyan család, ahonnét ne hívtak volna be katonának apát, fiút, férjet.

Szinte csak a nők, gyerekek, idősek, siheder legények maradtak itthon.

Nehéz idők jártak. Az itthon maradottakra a rengeteg munka mellett az aggódás, félelem várt.

A behívottakra sokszor a halál. 

 

Az ilyen tudósításoktól, levelektől rettegett mindenki.

 

 

Amíg ez meg nem jött, reménykedtek az itthoniak. Híreket alig hallottak.

Sajnos több, mint 100 uszódi lelte halálát valamelyik fronton, vagy halt bele sebesülésébe.

Nekik állít emléket a régi Fő téren felállított emlékmű, amire az elesettek nevét felvésték.

Ennek gondolata 1924-ben fogalmazódott meg. Felállításakor a tér nevét Hősök terére változtatták. 

A fényképet Krekó László küldte

 

Nagyanyáink apáikat, fiatal asszonyok férjeiket, anyák fiaikat itt gyászolták, itt emlékeztek virággal rájuk.

 

Régen itt tartották a március 15-i ünnepségeket is.

 

Megosztás a facebookon