Bazsó László és Nemes Lídia esküvői képét lányuk Tamás Bálintné adta közre. A menyasszony 15 éves, a vőlegény 19 éves volt.
A következő években is voltak áradások, ám mégis a francia háború miatt bekövetkezett óriási drágaság okozott nagyobb problémát.
Az árak felfelé szökésével mindenhol a bérek felemelésével igyekeztek lépést tartani.
Nem úgy a prédikátor fizetésénél. Az nem mozdult már 30- 40 éve.
1811. február első napjaiban Tormásy János püspök Tóth István dunavecsei és Elek Ferenc ordasi prédikátorokat küldte az uszódi gyülekezetbe, hogy ösztönözzék a presbitériumot arra, hogy prédikátorának fizetését felemelje.
Ez a készpénz- és természetbeni javadalom emelését jelentette volna. Illetve, hogy a lelkészjavadalmi földeket az eklézsia ne saját céljaira használja, hanem valóban a prédikátor javadalmához számíttasson.
A két küldött a környékbeli kisebb egyházak /Benedek, Foktő/ példájára hivatkozott. Ám dolgavégezetlenül távozott. Azt azért ebből a feljegyzésből megtudtuk, hogy Uszódon volt a környék legnagyobb református egyházközsége.
No, azért az uszódiak megmutatták, hogy nem kőszívűek ők, csak éppen uszódiak. Hogy ez mit jelent? /Ma is így van!/ Nem tesznek szívességet, és nem engednek az erőszaknak.
A maguk akarata persze más!
Van belátásuk, de az az ő belátásuk, nem beláttatás.
Megadták ők a prédikátornak a fizetésemelést, de nem erőszakra, nem a küldöttség előtt, hanem ahogy maguk akarták!
Február 9-én gyűlést tartottak a Helység Házánál Tóth József bíró vezetésével, melyen csaknem mindenben megduplázták a prédikátor javadalmát.
Bár a következő évben a fizetés kiegyenlítése némi zavarba ütközött. Csak negyedévente tudták fizetni a lelkészt.
Mégis a pénzügyi dolgok elrendezésével a belső állapotok rendeződtek. A következőkben nagyobb figyelmet tudtak szentelni a külső fogyatékosságok elrendezésére.
Máté Jánosné adta közre ezt a képet. A fiatalasszonyon papucs van, a férfi valószínűleg épp szabadságon lévő katona. A gyermek az öltözete alapján lehet leány, de kisfiú is, hisz mindkettőt "obonyba" öltöztették bizonyos korukig.
/P. Szabó Barnabás nyomán/
Megosztás a facebookon