Valamelyik előző bejegyzésemben említettem, hogy a piskóta nem volt a paraszti konyha süteményei között egészen az 1950-es évekig. Ekkor is egy ideig csak simán piskótát sütöttek, felkockázták, majd porcukorral meghintve tálalták, vagy vitték a lakodalmakba. 

El kellett pár évnek telnie, mire dobáltak a piskótatésztába meggyet, majd megint pár év múlva már krémet is készítettek, amivel megkenték a tetejét.

Hozzávalók:

Piskótához

8 tojás, 8 kanál cukor, 8 kanál liszt, fél csomag sütőpor

Krémhez

10 dkg vaj, 10 dkg cukor, 10 dkg darált dió, vaníliás cukor, esetleg rumaroma vagy rum

A közepes tepsit sütőpapírral kibéleljük. Ezt régen zsírozták és lisztezték.

A sütőt 180 fokra kapcsoljuk.

A lisztet a sütőporral összekeverjük.

A tojásokat feltörjük, szétválasztjuk a fehérjét és a sárgáját. A fehérjéből a cukor lassú hozzáadása közben kemény habot verünk. Ebből kicsit átteszünk a habverővel a sárgájába, azzal összekeverjük, majd ezt a fehér habba óvatosan áttöltjük, lazán belekeverjük. Beleszórjuk a sütőporral elkevert lisztet. Óvatosan a masszába elegyítjük, de vigyázzunk, ne maradjanak benne lisztcsomók.

Beleöntjük a tepsibe, ahol simára igazgatjuk. Már is mehet a sütőbe 45 percre! Az sütő ajtót ne nyissuk ki!

Ezalatt öntsük egy tálba a krémhez valókat, s keverjük addig, míg kifehérszik, habossá válik a krém. Régen ez hosszadalmas munka volt, ma robotgéppel sokkal gyorsabb.

Ha megsült a piskótánk, lisztezett deszkára borítsuk ki. Vegyük le a sütőpapírt, fordítsuk meg és várjuk, míg kihűl. Ekkor vagy kettévágjuk, hogy két vékonyabb lapot kapjunk, vagy egyszerűen a tésztára kenjük a diós krémet. Egy kis hideg jót tesz neki szeletelés előtt.

Érdemes kipróbálni ezzel a krémmel dolgozni ebben a nyári melegekben, mert nem romlik gyorsan.

Megosztás a facebookon