Kicsi falunk téli látképe madártávlatból

A vendégek asztalhoz ültek. Még mindig külön a nők és külön a férfiak. A legközelebbi fiatalasszonyok felszolgálták az ebédet, majd ők is leültek beszélgetni. A férfiak elkezdtek nótázni, amibe az asszonyok is bekapcsolódtak. A mi családunkban szerettek mulatni, ehhez nem kellett ittasnak lenniük. Rengeteg szép nótát tudtak, amit későbbi életem során én is megtanultam./Mostanra bizonyára sokat el is felejtettem/. A férfiak névnapját ünnepelték akkoriban nagy vendégséggel, aminek mindig mulatás volt a vége. Dehogy érdekelt ez akkor még engem ott a kocsiban! Átöltöztettek rózsaszín ruhácskába, megetettek, megdajkáltak, elringattak.

A poszétában nem illett estig maradni. Késő délután el kezdték hangosan mondogatni: Kérjük a pogácsát! Kérjük a pogácsát! Dehogy kívánták már a pogácsát! Ez azt jelentette, hogy tegyék ki az asztalra a két tálat, mint a lakodalmakban. Az egyikbe a babának, a másikba a bábának szánt pénzt tették a komák. Amikor ez megtörtént, lassan elszéledt a vendégsereg. Nagyszüleim maradtak csak, akik segítettek visszarendezni a szobát. Ők is elköszöntek.

Végre hárman maradtunk! Végre fürdés, majd a kiságyam! Állítom, nekem volt ez a nap a legnehezebb!

Megosztás a facebookon