1935-ben kislányok az óvodában.

Közöttük van édesanyám is. Jobbról, a padon ülő sorban a második, összeírt fejű kislány ő. A fiúkat ide nem járatták.

A régi óvoda a régi orvosi rendelő udvarában volt. A helyén ma Nemes Angelika és Filus János lakik a családjával.

Az óvónénit Sárikának hívták. Később Nyitrai Ferenc jegyző vette feleségül. Az Öreg utcán, vagy Duna utcán, a mai Árpád utcában laktak.

Unokájuk, ha jól tudom, Krekó László, aki sok-sok gyönyörű képet készített már falunkról.

Ez községi óvoda volt, ahová bármely gyermek járhatott, református, katolikus és az akkor már szép számmal a faluban élő zsidó vallású családokból is.

Az óvoda egy parasztházból volt kialakítva, ami a "Hábi köz"-re nézett. Az óvoda udvara úgy volt az Árpád utcára, mint a mostani óvodáé a Deák Ferenc utcára.

Az óvónéni "legfélelmetesebb"fegyelmező mondatára így emlékszik 86 éves édesanyám: "Lecsuklak a pincébe, s ott megesznek a békák!"

A házat akkor bontották le, amikor az első orvosi rendelőt és lakást építették, s az épületet kivitték az Árpád utcáig. Így hozzá szép nagy kert tartozott. Az én korosztályomból biztosan sokan emlékezünk arra az orvosi rendelőre, hiszen gyermekként odahordtak bennünket a Hermann doktor bácsihoz, de még Balaton doktor úr is úgy kezdett rendelni benne.

"A református egyházba 1929-ben új lelkész került Gál István személyében.

1930-ban új kántort is  választottak, a 3 jelentkező közül Zsigmond Kálmánt. Ő lett az iskola rektora is egészen 1941-ig.

1933-as évben rádióközvetítés történt Uszódról. Ennek forgatókönyve megtalálható egyházközségünk levéltárában. Vidám életképet közvetítve az éterbe a rádió hullámain keresztül a reménység hangján szólalt meg Gál István lelkipásztor." /P.Szabó Barnabás nyomán/

Kellett is a reménység! Hisz a nagy gazdasági világválság falunkat is elérte. Kivándoroltak Amerikába fiatal, családos, kevés földű parasztok, napszámosok. Ott bányákban, gyárakban helyezkedtek el. Öt - tíz év alatt nagyobb összeghez szerettek volna jutni, hogy hazatérve földet, házat vásároljanak a családnak. Sajnos az akkori kivándorlóknak ez nem így sikerült!

Nagynéném apja, Kopasz Károly pénz nélkül, lesoványodva érkezett haza a tengeren túlról.

Erről a családi képről ezért hiányzik.

 

 

 

Megosztás a facebookon