Ebből a levesből kevesebbet szoktam főzni, elég egy 2 l-es fazék.

Régen ezt akkor főzték, mikor a házi kenyér már száraz volt, de estére úgy is kisült, kihűlt a frissen sütött.

Ilyenkor reggelire bundás kenyeret is készítettek, mert nem vett fel olyan sok tojást a kenyér.

A leveshez valók:

Fél kg krumpli, 1 nagyobb fej vöröshagyma, 2 száraz zsemle, vagy szárazabb kenyér, ha van paradicsom, paprika, törött paprika, kis őrölt bors, só, tavasztól zeller vagy/ és petrezselyem zöld csokorba kötve.

A fazékba kis zsiradékot teszünk, azon megfonnyasztjuk az apróra vágott hagymát. Megszórjuk törött paprikával. Felöntjük vízzel, Beletesszük a csokor zöldet, leborítjuk, hagyjuk melegedni.

Addig megtisztítjuk, mossuk, apró kockára daraboljuk a burgonyát, paprikát, paradicsomot, majd a levesbe tesszük. Sózzuk, borsozzuk.

Amíg a leves fő, egy tálba, vékony szeletekre vágjuk a zsemlét vagy kenyeret. 

A megfőtt levest ráöntjük és tálaljuk.

Mai ízlésünknek jobban megfelel, ha a zsemle vagy kenyérkockákat megpirítjuk 100 fokos sütőben, s ezzel tálaljuk a levest.

Én a mai napig nem tudom megenni az ázott kenyeret, akár pirítva van, akár nem. Viszont a leves ízét imádom, ezért több krumplit teszek bele, s én nem kérem a kenyeret. A francia hagyma leveshez is a kezemben fogom a kenyeret a sajttal, s úgy harapom. Sőt! Majd később leírom a savanyú leves elkészítését, amihez szintén ez a betét kell, én ott is csak a levet eszem. 

Na, régen ezt nem tehettem meg! Ami az ételben benne volt, azt meg kellett enni!

Megosztás a facebookon