A természet örök körforgása, a születés és elmúlás.

              "A holtak addig élnek, míg nem feledkezünk meg róluk."Westworld című filmből.

A régi életnek ugyanolyan fontos része volt az elmúlás, mint a születés. A paraszt emberek a természet közelségében élve, tapasztalva annak születés-elmúlás körforgását, könnyebben elfogadták, készültek rá, feldolgozták a szeretett személyek elvesztését. Életükben nem igen volt helye a sokáig tartó búbánatnak, hiszen, mint ahogy a képen is látható, az elmúlás mögött ott a tovább burjánzó élet, ami munkát, tennivalót adott életük minden percére.

Uszódon szegény, s csak kissé módosabb parasztemberek éltek, akiktől a föld megmunkálása, az állatok ellátása, a többször sok gyermek eltartása azt követelte, hogy minél előbb lépjenek túl gyászukon, s éljék tovább az előtte levő életüket.

A magas gyermekhalandóság, a világháborúkban elesettek bizony sok okot adtak a szomorúságra, gyászra! 

Az asszonyok több gyermeket szültek, remélve, hogy közülük legalább 2-3 megéri azt a kort, amikor már segítheti szüleit.

A háborúk után özvegyen maradt asszonyok ismét férjhez mentek, akár fiatalabb férfihoz is, hogy legyen segítségük árván maradt gyermekük felnevelésében, a férfi munkák elvégzésében. Nem volt ritka, hogy elesett férjük öccséhez, akit "kisebbik uram"-nak szólítottak.

Talán érzéketlenek voltak? Nem! Jól felfogott érdekükben tették mindezt! Az élet tovább kellett, hogy menjen!

Megosztás a facebookon