"Az Érseki Levéltárban  maradt meg az 1725-ös urbárium szövege.

Eszerint magyar adó címén évente 7 forintot, a kocsmahasználat jogáért évi 10 forintot, "tanyáért", vagyis a halászat jogáért 3 forintot, pusztabérletként 10 forint 50 krajcárt fizettek a földesúrnak.

A pusztahasználati díj így oszlott meg pusztánként:

Hanyikért 3 forint

Pálföldéért 2 forint

Szent Gál feléért 1 forint

Szakmár feléért 4 forint 50 krajcár.

Különleges szolgáltatásnak tekinthető a 60 oka/1 oka= 1.281 kg/ komló adásának kötelezettsége, "amidőn a komlónak termése vagyon". A komló ebben a szövegben vadkomlót jelent, amelyet a kalocsai érseki sörfőzdében hasznosítottak. 

A községnek még nem volt malma és mészárszéke, így ilyen címeken nem fizetett járandóságot.

Nagy tehernek számított viszont a robotolás kötelezettsége, amit ebben a korai időszakban még nem váltottak meg a régi falvak.

Ezen a tájon nem jelentett rendszeres heti ingyenmunkát, hiszen a kalocsai földesúrnak nem volt házi kezelésű birtoka. Ellenben rengeteg fára, szénára, fuvarra, építőmunkásra volt szüksége. 

Így az uszódiak robot címén meglehetősen rendszertelenül ölfát vágtak, szénát kaszáltak, építőanyagokat fuvaroztak, követ, téglát, maltert hordtak az érseki építkezéseken." /Bárth János nyomán/

Megosztás a facebookon