Az első három fényképet K.Tóth Juliska küldte

Nagy levarrt kosarakban szállították a salátát, zöldséget, sárgarépát, retket, hagymát.

 

Látszik a hajó neve: Dunaföldvár, a zsákokon a rájuk ragasztott cédula.

Kofák a stégen.

Többször előfordult sok termény esetén, hogy eleve úgy indultak föl B.pestre, hogy egymás utáni két piacon is ott maradnak.

Ekkor volt idejük bejárni a főváros fontosabb üzleteit, ahol szép szoknyának, réklinek való selymeket vásároltak az asszonyok, bársony kelméket. Így eljutottak a Váci utcába, a Petőfi Sándor utcába. Megismerték a városnak a fontosabb részeit.

Szívesen járták be Corvin áruház emeleteit is.

Itt történt megy egy alkalommal, hogy nagyapám, néném, édesanyám lepakolták a csomagokat a sarkon, rábízták nagyapámra, míg ők szétnéznek az áruházban. Ekkor délután volt. Az asszonyok hol ide, hol oda néztek be, válogattak, járták az emeleteket. Élvezték az itt már működő mozgólépcsőt is. 

Bent mindenütt világos volt, elveszítették az időérzéküket.

Kint közben besötétedett. Nagyapám már le s föl járkált, azt gondolván, őt bizony ott felejtették, mire a vásárlás lázában égve megjelentek anyukámék. No, Tyatyától megkapták a szidást!

Este Lesnik Julcsa néniékhez mentek aludni. Ott ágyat lehetett bérelni éjszakára. A néninek valami kötődése volt a falunkhoz.

A Gellért fürdő

Egy ilyen kétpiacos alkalommal történt meg a következő eset is.

Az asszonyok piac befejeztével eldöntötték, mivel nem messze volt a budai oldalon a Gellért fürdő, ők bizony meglátogatják!

Ám közös kabinban való vetkőzéshez túl szemérmesek voltak, ezért mindenki külön váltott öltöző kabint magának.

Igen ám! Csak ezután derült ki, hogy akkor, ott csak egy fehér "mellyes" kötényben volt engedélyezett a fürdés, amit ott kaptak. 

Vonultak ám a hátul meztelen, elől kötényes kofaasszonyok szép libasorban!

Elől a legbátrabb, jó termetes asszonyság, s mögötte a "keszeg", majd a többiek. Nesze neked szemérem! Egymást hátulról látva, majd megpukkadtak  a nevetéstől, s alig várták, hogy a vízbe merülhessenek.

Ott kifundálták, visszafelé milyen sorrendben vonulnak. Ám ekkor sem maradt el a hahotázás!

Ezt az alkalmat a  mai napig emlegetik, akik élnek még az akkori fürdőzők közül.

A Kis pipa vendéglőről már esett szó az előzőekben. Említést érdemel még a másik hely, ahol enni szoktak. Ez volt a Fehér Ökör. Ide csak akkor mertek bemenni enni az asszonyok, ha férfi is volt velük, pedig jól főztek, s olcsón ehettek. Itt sok volt az ittas ember, volt "talponálló" része is, s emiatt féltek a nők, még ha többen is voltak.

Sok-sok érdekes történetet lehetne még elmesélni, ami a piacozások alkalmával esett meg. Ám emlékidézőként talán ennyi is elég. Akinek van érdekes története ezzel kapcsolatban, írja meg, s én igyekszem megosztani, mint tettem eddig is.

Megosztás a facebookon