Nagy Máriától származik ez a fotó. Bár korábbi, mint a kor, amiről mostani bejegyzésem szól, de olyan szép, kár lenne nem megnézni.

 

 A falu lakóinaknak száma a következő években folyamatosan fogyott. Ennek legfőbb oka, hogy ebben a korban alapították Kalocsán is az üzemeket, gyárakat.

 

Ekkor egyre többen tanultak szakmunkásnak, érettségiztek, és voltak, bár még nem olyan sokan, akik főiskolára, egyetemre is kerültek. A szakmunkások nagy része a kalocsai üzemekben talált munkát, majd ez maga után vonta, hogy lakni is egyre többen beköltöztek.

 

1970-ben már 45 az érettségizettek száma. Az egyetemet, főiskolát végzettek 15-en voltak.

 

Ebben az időben a falunkban már csak 1608-an éltünk, 766 férfi, 842 nő. A tanyákon még 49-en.

 

A termelőszövetkezetben 766-an dolgoztak.

 

A kislányból fiatalasszony, édesanya lett.

 

1970-ben 28 házban volt már vízvezeték, 24-ben fürdőszoba is. Villannyal világítottak 438 lakóházban.

1960. és 1970. között 51 ház épült, ám közben megszüntettek 55 db-ot. 

1 szobás volt 255, 2 szobás 244, és már 43 ház 3 - vagy több szobás.

Az építkezésekhez nagy segítség volt a falunak a tsz dunai sóderkirakója.

Az országban sok felé vitték a fellendülő építkezésekhez innét a kavicsot a termelőszövetkezet traktorai, teherautói.

 

Biztosan nagy víz lehetett a kép készítésekor, mert a hajóállomásnál rakodik a markoló.

 

A kalocsai ÁFÉSZ üzemeltette a boltot, kocsmát, a Nefelejcs presszót, hűsi üzemet, majd cukrászüzemet. Ezekből a környékre szállították az üdítőt, süteményeket, nyáron az igazi főzött fagyit.

 

A két fiatalasszony között Markó Matyi cukrász fiatalon.

 

Kávészünet a Nefelejcs presszóban. Terus ángyi /Tóth Gyuszi anyukája, Eszti mama /Sipos Istvánné/, Erzsi néni a presszó vezetője /Kirkeszner Irén anyukája/, Holló Mátyás /Holló Judit apukája, Holló Mátyás nagyapja/, háttal valószínűleg Maris néni, az elnök felesége. Ők dolgoztak a téesz konyháján.

 

 

Megosztás a facebookon