Nyaka Erikától kapott képen jól látszik a férfiak hétköznaplós viselete.

A férfiak hosszú, egyenes, derékban megkötős, általában sötétkék kötényt viseltek. Ezeken zseb nem volt. Még emlékszem Poroczka nagyapáméra is.

Ha épp végeztek a munkájukkal, feltűrték az egyik alsó sarkát a derekukba, így féloldalas lett. Ezzel is jelezték, hogy kész vannak a dolgukkal.

De ebből vetették a gabonát, szórták a majoránnát, gyökérmagot is.

Mint általában a hétköznap viselt kötények, ez is az alatta hordott ruhát védte a piszoktól. Ezt gyakran lehetett cserélni, mosni.

Nagyapám még vasárnap délután is maga elé kötötte a féloldalasan feltűrt, tiszta, sötétkék kötényt.

 

Időbeli visszatekintésemben már az 1848-49-es eseményeknél jártam. A következő évekre pontos eseményleírások a falu történetéből sajnos nem állnak rendelkezésemre.

Azt jegyezte fel Bárth János, hogy 1863-ban nagy tűz pusztított a faluban. 

Valószínű, hogy ennek emlékezetét őrzi az "Égött kertök" neve is. 

Azt is tudjuk, hogy a mai Hunyadi utca is leégett akkor. Amikor ott az 1960-80-as években új házak alapjait ásták, meglátszott az égett földréteg.

Valószínű, hogy ott több házat is újraépítettek a tűzvész után, ezért hívják az idősek mind a mai napig Új utcának.

Ez a tűzvész felgyorsította a szálláskertek beépülését.

Falurendezés címén ekkor "kiritkították" a régi lakófalu házait. Megnövelték a szűk telkeket.

A "kieső" házak gazdái a szálláskertjeikben építettek új házat maguknak. 

A házak kétféle homlokzata

A képeket Krekó Lászlónak köszönöm. Bár ezek később épült, renovált házak, de a régiekhez hasonlóak.

 

Ekkor épült be a mai Petőfi utca, azaz a Fokalja is.

Megosztás a facebookon