Az uszódi református templom belseje. Ma már gyönyörűen felújított. De az itt még látható kopottas falak ellenére is csodaszép,  egyszerűségében komoly, a környék legnagyobb református temploma, szép hangú orgonával. Ma már nem töltik be így a hívek.

Amíg ennek a templomnak a felépítéséig eljutott a falu református közössége, addig bizony sok küszködéssel tartották meg hitüket az érsekség zaklató ölelésében.

"1754-ben Sallai Benjámin érkezett lévitának Uszódra Bogyiszlóról. Már szolgálatának első évében megépülhetett az iskolához a parókia, az új iskolaépület. Udvart alakítottak ki kúttal és gazdasági épületekkel.

A gyermekek minden évben bizonyságot tettek tanulmányi előmenetelükről a foktői és ordasi tiszteletes tanítók és iskolamesterek előtt.

Gondot fordítottak az ifjak és leányok oktatására is a templomban."/ P.Szabó Barnabás nyomán/

Heigfogel Pál: A magyar közoktatási rendszer és iskola.. című munkájában így ír az akkori oktatásról:

"...célja, hogy a gyerekek tanuljanak meg olvasni, írni, énekelni. Tanuljanak aritmetikát/számtan/ históriát /történelem/ és egyéb dolgok kezdetét.

A taneszközök közül ekkor jelentek meg először a fekete írótáblák, a kottavonalazásúak, valamint a négyzetrácsosak. A gyermekek palatáblát, palavesszőt használtak.

Az oktatás egy tanteremben folyt, ahol a kicsik és a nagyobbak együtt tanultak reggel nyolctól délután 4-ig két órás ebédszünettel."

A tanítás ideje alkalmazkodott paraszti élet ritmusához. Késő ősztől kora tavaszig jártak a gyermekek iskolába, bár nem kötelező jelleggel. 

A vasárnapi iskolában tanulták meg énekelni a dicséreteket, zsoltárokat, imádságokat, bibliai történeteket, magyarázatokat, az istenfélő ember morálját.

Ide kötelező volt minden vasárnap elmenni, a mulasztást a szülők nem engedték meg.

"Az uszódi katolikus közösség 1870. okt. 11-ig a dunaszentbenedeki plébániához tartozott." /Kéri Benedek, Atanáz atya/

 

Megosztás a facebookon