Uszódon folytatom az ősöket. Bár a két falu közötti házasságkötések miatt a történetet át meg átszövi a két falu közti kapcsolat.

A képen Uszódról balról Boldizsár Zsófia, a kislány Poroczka Lídia, mögötte Poroczka Zsófia, apjuk Poroczka Gábor.

Összetört nagyapámnak nem volt könnyű átvészelni szeretett felesége halálát. Nevelt lányát, Sánta Máriát/Fekete Juliska, Mariska későbbi anyját/ a Kopasz nagyszülők vették gondjaikba. De ő tudta, hogy édes lányának anya kell, aki felneveli. Többször találkozhatott Foktőn Poroczka Gábor családjával, akiknek foktői kötődésük volt. Akkor már Zsófia nevű lányuk férjhez ment, majd elvált egy nagyobbacska lánnyal. Ez abban az időben bátorságra vallott mostoha nagyanyám részéről. Ő sem lehetett egy akarat gyenge asszony! Az özvegy embert és az elvált asszonyt "összekomendálták". Magyarán, a szülők megbeszélték, az érintettek az ismert okok miatt elfogadták a döntést. Szerelemről szó sem volt! 1935. nyarán nagyapám édesanyámmal nagy sírások közepette átköltözött Uszódra, miután elvette nagyanyámat, elfogadva annak nagy lányát is. Tisztelték, becsülték, támogatták egymást életük végéig annak ellenére, hogy nagyanyám mindig tudta, Tyatya sokszor álmodik első feleségével. Édesanyám és mostoha testvére Sívó Zsófia jó testvérek lettek, s voltak egész életükben.

 A mostoha testvér Sívó Zsófia, aki szintén a szülők közbenjárására ment férjhez Tóth Gy. Jánoshoz. Gyermekük nem született. Nekem szerető nagynéném és sógorom voltak, akiket én is nagyon szerettem.

Megosztás a facebookon