A csíkok és monogramok

Idősek a református templom előtt. Bedi Gyula képe

A felgombolyított szálakat a takácshoz vitték. Ezt a foglalkozást senki sem űzte falunkban, ezért a szomszédos Foktőre kellett menni.

A takácsnál a kenderszálakhoz pamutot vettek. Attól függően keverte a kétféle szálat, hogy minek készült a vászon. Az alsó ruházathoz többet, a többihez kevesebbet. Természetesen a gazda anyagi helyzete is meghatározta a belekevert pamut mennyiségét.

A pamut a gyapot növény magszálaiból készült fonal.

 

A takácsnál a vászon kelmékbe piros fonallal készült mintát, "veretöt" lehetett rendelni. 

Voltak sima csíkok.

Volt, hogy a csík mintás lett.

Voltak gazdag csíkozások.

Az ünnepi asztalra "dufla veretös" csíkkal díszített terítő került.

Törölközőkbe madaras, virágos mintákat is szőttek.

A minden nap használatos törölközőknél, konyha ruháknál használhattak kék fonalat is, ám a piros volt az elterjedtebb.

Amikor a gazda kocsival meghozta a vásznat Foktőről, nagy tekercsekben voltak.

Az asszonyok, lányok elszabták, beszegték, csipkét varrtak a szélére, vagy kirojtozták, majd monogramot hímeztek bele. Egy asszony, lány keze soha nem állhatott meg! 

A következő képeket is saját szekrényemben rejlő kincsekről készítettem, csak úgy, mint az előzőeket. Van olyan terítőm, ami ükanyám kezét dicséri, de dédanyám és annak testvérétől is maradtak rám gyönyörűségek. Ünnepekkor egy-egy felkerül az asztalokra is. Természetesen nem terítek mindegyikre. Bizony a rendbetételük nem egyszerű! Nyaranta azért mindet átmosom, vasalom, napoztatom. Gyönyörködök bennük.

No, lássunk csipkés szélű törölközőt, rojtos végű abroszt!

És jöjjenek a monogramok, rég halott őseim keze munkái!

És egy nagyon régi gépi hímzéssel való próbálkozás.

Fontos volt, az eladó sorba kerülő leány ügyességét, türelmét lehetett lemérni az ilyen munkákon is.

Megosztás a facebookon