Amikó a vőfény úgy látta, hogy a zújasszony eefáratt, léűtette égy odakészítött székre. Ijenkó a zenekar lassú nótát muzsikát. Majd eekiátotta magát a nóta végin: Eladó a zújasszony! Ekkó fojtatódott a táncótatás.
Ha öreg szüle, körösztanya, nagybácsi táncótatott vóna, ű is léűtette a mönyecskét a székre, égy szép haagató nóta erejijig pihenhetött.
Így mönt ez sokájig. Ha a mönyecske félárva vót, nem vót édösannya, a násznaggya űtette lé a székre, a zenészök mög eszt a nótát húszták:
Ha, kimögyök a temető méj árkába,
ráborulok édösanyám fejfájára.
Kejj fő anyám, kejj fő, kejj fő a sírodbú!
Nízd mög mijen mönyecske lött a lányodbú!
A táncótatásnak is vót táncröngye: A vőfény után a násznagyék, maj a legközelebbi, távolabbi rokonok, köröszt anyák, apák, asztán a barátok táncótattak. Végű a legényös házná a zújasszony ipa, napa.
Mint má említöttem, a táncolás csak a zújasszony dóga vót. A zújembör a zasztaaná kínágatta a násznaggyaa azokat a zemböröket, akik má túl vótak a táncon.
Amikó ennek vége vót, a mönyecske mögfokta a zasztaarú aszt a tányért, amibe a zenészöknek rakták a pézt, odavitte nekik. Ekkó má odamönt a férje is, főfokták a zajándékos kosarat, ha vót a tányérjukba péz, aszt a mönyecske a kötőjivee létakarta, asztán hangos szóvaa mögköszönték mindönkinek a zajándékot, további jó mulatást kívántak.
Ezze űk eemöntek. Bevitték a kosarat a házba, ahun égy mögbízott idős asszony, ha ét a szüle, akkó ű ettű kezdve vigyázott azokra.
Ajándékok löhettek: fejre való kendő, üngnek való anyag, sejöm kendő, ágyterítő, tányér, kanál, belinerkapca.
Itt fojtatódott a mulatozás.
Megosztás a facebookon