Bedi Gyula fotója
A régi időkben a kizöldült nyárfa a természet megújulását hirdette. A legények által lányos házhoz szállítása a komoly udvarlási szándék jele volt, illetve szerelmi ajándék.
Április 30-án estétől éjszakáig fejszecsattogás zaja verte fel az ártéri erdőt. Legények csapatokba szerveződve vágták ki, majd vállukon vitték a fákat a lányos házakhoz. Legtöbbször lopták, ám akadt gazda, akivel előre megegyeztek. Előfordult, hogy büntetést is fizettek érte.
Régen csak nagy lányokhoz kerültek a díszítetlen fák, ahol a lány apja, anyja és a lány is várták a legényeket.
A lány előre feldarabolta a színes krepp papírt, kis üvegbe bort töltött, hímzett kendőt készített.
Az anya pogácsát sütött, poharakat, bort készített egy asztalra.
Az apa ásót, kötelet tett a keze ügyébe, amivel majd a megfelelő helyre rögzítik a fát.
Tehát mindenki készült, várakozott.
Végre megjöttek a legények! Minél nagyobb fát hoztak, annál többen voltak.
Először ettek, ittak a fáradságra, majd a földön fekvő fára felkötözték a lánnyal együtt a szalagokat, a hegyébe a borosüveget meg a kendőt. Ekkor a kerítés mellé az apa útmutatásai alapján kisebb gödröt ástak. Kötelek segítségével ebbe beleállították, majd kötelekkel a kerítés vagy a kapu oszlopához erősítették.
A lány még egyszer végig kínálta őket pogácsával, borral, a szerelmesek között csók is csattant. De nem maradhattak tovább a legények, hisz várta őket a következő szerelmes leány is!
Május elsején reggel a friss májusi szél minden lányos háznál lengette a fákon a szalagot. Ahol több lány volt egy háznál, ott több fa is állt!
A fák nagysága azt is mutatta, milyen komoly az udvarlás, milyen erős, bátor, közkedvelt a legény aki vitte, hiszen erő, merészség és barátok kellettek a tett végrehajtásához.
Ha a lánynak nem tetsző fiú vitte a fát, akkor ő nem ment ki feldíszíteni. De ez csak igen makrancos fehérnép esetében történt. Az apa, anya ekkor is helyt állt. Nem akarták, hogy másnap reggel ne legyen a kerítésüknél májusfa. Szóbeszéd lett volna belőle!
Annak a lánynak, kinek udvarlója, kérője nem volt, májusfája sem lett.
Asszonyoknak, kis lányoknak ez nem járt.
Májusban mivel gyakran esik az eső, a színes szalagok gyorsan kifakultak. De lebontani mégis csak május 31-én lehetett. Ebben az udvarló is segített az apának ebben.
Ezen a napon este nagy bál volt. Bár nem hívták ezt a "májusfa kitáncolásának", de csak a lebontás után mentek a fiatalok a bálba.
Az idők folyamán hol elmúlt, hol fellángolt a májusfaállítás divatja. Át is alakult. Ma már nem az eredeti szimbólumot jelenti, hisz állítanak férjek feleségüknek, apák lányaiknak is.
Az erdők védelme miatt gyakran élő fát díszítünk fel, esetleg egy kis ágacskát.
Így gyökerezik a jelen a múltban, így ível át egy régi szokás több évszázadot.
Megosztás a facebookon