A kép Szabó Lajostól származik. Vajon ki ez a házaspár?

 

Előző bejegyzésem végén felkerült a majoránna száradni a padlásra.

Régen a padlás tisztaságára is nagyon ügyeltek, hisz nem kacatok tartására szolgált elsősorban, hanem szárításra, szellős, száraz helyen való tárolásra.

Esős időben a lecsöpögött, nedves ruhákat is itt szárították, de télen is használták erre.

Bizony a takarítása is rendszeresebb volt! Ha belegondolok, ma felhordjuk a feleslegessé vált dolgokat, majd egyszer, nagy önmagunk rábeszélésére, vagy szükségből lerámoljuk. Igazán kihasználatlan területeink vannak ezáltal.

No, hogy a majoránnáról essék szó, folytatom.

Jó meleg, nyári időben /augusztus eleje/ az udvaron kiterítettek egy ponyvát. Arra lehordták a padlásról a száraz növényt.

A férfiak vasvillával óvatosan veregetettek egy kisebb kupacot. Az asszony kiszedte belőle a szárakat. Újból kis köteg, ütögetés, szedegetés, míg az összessel nem végeztek.

A ponyván a levelek, magvak,por maradt.

Ezt először rostálták/nagy lyukú szita/, ekkor lepotyogott a por és a mag.

A rostában maradt leveleket áttették a szitába, ahol a rázogatás hatására még tovább tisztult.

Végül már csak a fűszerezésre alkalmas levélkék maradtak. Sűrű szövésű zsákokba merték, majd a kamrában várt a kereskedőre, aki jó pénzt fizetett érte.

A ponyván maradt por és mag keverékéből szitálással kinyerték a magot, amit a következő tavasszal ismét vethettek.

Az 1950-s évek közepétől kezdett "kölletlen"lenni, a kereskedők nagyon válogattak, volt, hogy meg sem vásárolták a fűszert.

No, ekkor került az uszódi majoránna a környező, illetve fővárosi piacokra! Kisebb zsákokban vitték árulni, "verdunggal"/kb. 2dl-s füles, zománcozott mérőedény/ mérték. Volt, hogy szép pénzt árultak belőle.

Így történt ez fiatalkorában Böske nénémmel és Kocsi sógorommal is.

 

No, ha már ilyen jó piacuk volt, eldöntötték, most az egyszer elmennek a Mátyás pincébe enni!

Böske néném mindig szépen tudott öltözni, viselni is tudta a "bőszoknyát", hát akadt nézőjük bőven. Cigányzenekar húzta a vacsora mellé, néném, sógorom szépen lassan énekelgettek is. Nem telt bele sok idő, amikor a prímás már csak nekik húzta a nótákat! El is ment a majoránna ára egykettőre!

Az ám, de itthon valahogy meg kell majd magyarázni a hiányt! Hihető történetet találtak ki a zsebtolvajokról, akik ellopták a pénzüket. Csak sok-sok év után vallották be az igazat. De elmondhatták, egyszer mulattak a Mátyás pincében!

 

Az 1950-s évek végére abbamaradt a majoránna termelése Uszódon. De úgy abbahagyták, hogy még a konyhára valót sem igen termelték meg többé!

Megosztás a facebookon