Régi katonai térképek falunkat Uszott néven mutatják.
Nincs ebben semmi meglepő, hisz a Duna állandó veszélyt jelentett áradásaival, de a környezet is vizenyős, mocsaras volt.
Erdők vették körül településünket, amelyekben még megtalálható volt a szilfa, amelynek terebélyes koronája volt. Belőle égették a legjobb hamuzsírt is. Ma már alig-alig láthatunk belőlük.
Ősi gyümölcsösök terültek el itt-ott, amelyeket nem emberkéz ültetett, de gondozott. A "szügetben" is a rétek, nyilasok mellett gyümölcsösök is voltak. A termést aszalták, lekvárnak főzték.
Kevés termőföld állt őseink szolgálatában a falu közelében.
Ezek is inkább kertek voltak, ahol az asszonyok elsősorban zöldségféléket termeltek.
A dunai hajósokkal kereskedtek, majd ők is elkezdtek piacozni. Elsősorban petrezselyemmel, sárgarépával, babbal, vöröshagymával, fokhagymával, káposztával bíbelődtek ezekben a faluhoz közeli kertekben.
Régebbi bejegyzésemben részletesen említettem már, hogy gabonanövényeket az Érsekségtől bérelt, távolabbi területeken tudtak csak termelni.
Földjeiket ökör, ló húzta ekével szántották, boronálták, hengerelték.
Már a Tsz-ek megalakulásának idejében készült a kép.
A gabona növények közül búzát, árpát termeltek a leginkább.
A vetőmagot a maguk elé kötött, keskeny, egyenes szabású kötényből szórták ki a férfiak az előkészített területre, majd boronálták, s a kiszáradástól védve lehengerelték. A vetésnél nagyon fontos volt az egyenletesség, ezért igyekeztek szélcsendes időben vetni.
Ne gondoljunk a kezdeti időkben nagy területekre!
Csak saját családjuk és állataik eltartására volt elegendő a termés!
A munkából a gyermekek sem maradhattak ki!
Előbb a baromfiak ellátását bízták rájuk. A kislányok a nagyobbacskákkal tavasztól őszig libákat őriztek, legeltettek.
Reggel kihajtották őket a gyepre, aratás után a tarlóra. Vittek magukkal egy kis kendőbe kötve elemózsiát, korsóban vizet.
Késő délután tértek csak haza.
Közben volt idejük mindenféle közös játékra, amit a nagyobbak tanítottak nekik. Mindig kedveltek voltak a lakodalmat utánzó játékok.
Amikor már tudtak a kútból vizet húzni, elbírták a vödröt, rájuk hárult a disznók, tehenek itatása, etetése is.
Szegényebb, sokgyermekes családok 10 év körüli fiai béresnek álltak azokhoz, ahol szükség volt a segítségükre. Előfordult, hogy attól a háztól is nősültek.
Megosztás a facebookon