Új mönyecske öltöztetése, mönyasszonytánc

Éjjel fél 12 körül a lányos háztól 1-2 rokon fiatalasszony, meg egy idősebb, aki értett a tekerőzéshez, átment a fiús házhoz, hogy felöltöztessék az új asszonyt.

Az levetette az esküvői szoknyát, réklit, helyette bársonyszoknyát, hozzávaló réklivel, valamint fekete kötőt adtak rá. Természetesen mindez előtt, meg kellett igazgatni az alsó szoknyákat, jobban meg kellett kötni azokat, hisz az egész napos használatban bizony meglazultak a kötések. Lekerült a fejéről a menyasszonyi koszorú is.

Előre nem varrattak neki selyemkontyot, hanem a kontynak szánt selyem kendőt úgy tekerték, igazgatták a fejére, mintha igazi, varrott konty lenne. Na, ehhez kellett az idősebb, ehhez értő asszony! Ez volt a tekerőzés.

A fehér alsószoknyáknak úgy kellett állni, ahogy a képen látható.

Az uszódi kontyokat mutatja a fénykép.

A vőfény és a násznagy egy üres asztalt tettek a zenészek elé, amit egy asszony szép abrosszal letakart. A közepére egy tányért helyeztek, amibe a zenészeknek lehetett pénz tenni, ki mennyit szánt. Egy másik asszony ruháskosarat hozott az asztal lábaihoz, amibe majd az ajándékok kerültek.

Kissé arrébb egy másik asztalt is elhelyeztek, bort, szódát, poharakat tettek rá. Ide állt a násznagy, a vőlegény,/akkoriban ő nem vett részt a táncoltatásban/ majd később a vőfény is innét irányította az éjszakának ezt a mozzanatát. 

Ezután a vőfény bevezette az új asszonyt. Előttük egy menyecske haladt egy pohár vízzel, amit az új asszony lába elé öntött, hogy az "tisztára lépjen".

Nagy fáradozásunk nem esett hiába,

mert egy drága kincset hoztunk a hajlékba.

Ím itt az új asszony köztünk, megérkezett!

Kérem, násznagyuram, fogjon vele kezet!

 

A násznagy ezt megtette.

A vendégek gyülekeztek a táncoltatáshoz, körbeálltak helyet hagyva a táncnak. Kezükben az ajándékok, a férfiaknál egy kis pénz.

Engedelmet kérek tisztelt vendégeink,

álljanak az útból kissé félre mind!

Nem voltak hiába tettein, lépteink,

olyan igaz, mint száz krajcár egy forint.

Ím itt áll előttünk az ékes menyasszony,

hogy menyecske fejjel először mulasson,

mindenkinek egy nótát juttasson,

majd az ajándékokból új cipőt varrasson.

Táncoljon hát vele mindenki egy kurtát,

de le ne tapossák a cipője orrát!

Gondoljanak arra, hogy drágáért varrták.

Aztán tömjék meg forinttal a markát!

Az asztal közepén van egy üres tányér,

én kezdem a táncot, a többi még ráér!

Addig menjenek el húszasért, százasért,

te meg banda, húzd rá az új házaspárért!

A vőfény a vőfénybottal együtt megtáncoltatta az új asszonyt, majd elkiáltotta magát: Eladó az új asszony!

Ekkor léphetett oda a következő táncoltató.

Kommentek
  1. Én