Szabó Anikó szüleinek esküvői képe: Tóth Julianna, Szabó János

 

Szabó István, Borsi Éva, Tóth Bálint, Szabó János

/Bazsó Lászlóné Juliska apja, Tóth Laci szülei, Szabó Anikó apja/

 

A kukoricát nyáron lovas ekével ekézni, kapálni, töltögetni kellett. Akkor még úgy tartották, hogy a támasztó gyökereit is föld takarja. A "sargyút" le kellett törni, ahhoz le kellett hajolgatni.

Uszódi búcsúra illett másodszor is megkapálni. Utána töltögető ekével csak megekézték.

Nagyon kellemetlen volt, ha az ekézés után még kapálni is kellett, mert akkor már nagyon meleg volt a nagyra nőtt kukoricában. A levele pedig felhasogatta a karon, nyakon a bőrt. 

Szedése szeptember végén, október elején került sorra. Ilyenkor egymásnak segítettek a családok.

A gazda vesszőkosarakat pakolt a szekérre, feltette a csumavágó kapát is. 

A szedők a terület közepén gyorsan lekaptak 4-5 sort. A gazda kivágta a szárat, kihordták. Ezen a nyíláson állt be a kocsival.

A csöveket lazzal együtt törték le, dobták a kosárba, majd onnan a kocsira öntözték. Ha egyik darabbal végeztek, mentek együtt a következő darabba. Ha a szekér megtelt, azt hazavitte a gazda, vagy, bár fért volna még rá, de az másé volt, akkor is külön szállították haza.

A munka késő délutánig tartott.

Otthon ellátták az állatokat, az asszonyok gyorsan rittyentettek valami vacsorát. /Lásd: uszódi egyszerű paraszti ételek/

Este, sötétedés után sámlikkal, gyalogszékekkel felszerelkezve mentek a megszedett kukoricát fosztani.

 

 

 

Ez volt ám a szórakozás! Beszélgettek, pletykálkodtak, énekeltek is.

A gyerekeknek is nagyszerű játék volt! Velük túratták le a rakást, játszhattak, bukfencezhettek a lazban.

A legszebb csövekről csak lehúzták a csuhét, megkötötték, félredobták vetőmagnak, kásának, málénak.

Ezeket a csöveket felkötözték száraz, szellős helyre.

Az állatoknak szánt termést fosztás közben vagy a padlásra, vagy a góréba öntözték.

 

Megosztás a facebookon