Krekó László csodaszép fényképe falunk meghatározó főszereplőjéről, a Dunáról. 

Mit is tudunk falunk, vidékünk múltjáról? Tekintsünk ki egy kicsit a környezetünkre is, hogy jobban megértsük, most hol élünk, hol születtünk! Ebben Bárth János néprajzkutató segítségét használjuk fel, akitől sok mindent megtudhatunk. Hát nézzük!

Kalocsai Sárköznek a Dunapataj - Kecel - Baja háromszögbe eső mély fekvésű, árvízjárta tájat nevezi a magyar néprajztudomány. A "kalocsai" jelző megkülönböztető szerepű. Segítségével határolják el a Duna- balparti területeket a szomszédos dunántúli, Tolna megyei Sárköztől.

A két táj a középkorban egységet alkotott. Helységeiket és népeiket együtt nevezték sárközinek.

A Kalocsai Sárköz elsősorban földrajzi-történelmi tájegység.

Földrajzi abban az értelemben, hogy a Duna és az Örjeg mocsarai által közrefogott árvízjárta, alacsony fekvésű tájra, valamint az Örjeg vonalát övező homokhátság szélére terjed ki.

Kalocsa- Bács térképe 1801-ben.

Az újkorban tagolta a Duna két tájjá a területet. Nagy kanyarulatának átvágása miatt dunántúlivá vált az ide tartozó református Bogyiszló.

Történelmi abban az értelemben, hogy csaknem akkora kiterjedésű, mint a kalocsai érseki uradalom volt az újkorban.

A Kalocsai Sárköz területén többféle magyarság, nemzetiség él együtt.

 

Szentbenedek, Uszód, Foktő református néprajzi csoportja, múltja, nyelvjárása, népi kultúrája ellenpárja a katolikus "pota" magyarok csoportjának. Ők a kalocsaiak, "szállásiak".

A foktőiek már a török korban is káposztával, hagymával adóztak.

Majd a XX. század közepéig a híres-neves kalocsai paprikát nem is a kalocsaiak, nem a "poták" termesztették, hanem a Duna mellékiek, mint például a dusnokiak, fajsziak, bátyaiak, foktőiek, uszódiak. 

 

Megosztás a facebookon