Vót égy szép szokás, aminek a gyerökök örűtek a legjobban.

Ez égy régi gyöngyös konty. Ügön míves, sok munkávaa járt a zeekészítése. Fő is vátotta a sejöm kendőbű varrt. Néhány azér még van, így, ha a zasszonyok mögakarják mutatni, főtöszik. Itt Kun Gáborné Juliska néni fejin látttyuk. 

A sejömkendő összeszödésinek is mög vót a móggya, mjelőtt a mönyasszony nyakába tötték vóna a zőtösztetéskó. Tóth Pál Mari, Katona Gizi néni, Bodnár Mari épp eszt csinájják.

Ez a kép is 1964-be készűt. Ekkó má kesztek a fijatalabb asszonyok kivetkőzni, szűk ruhába járni. Mögváltozott a vendégvárás szokása is. A fehér ruhás kosárba má sóskiflit visznek a zasszonyok kínáni.

Néhány tánc után a zújasszony elé égy fehér kötőt kötöttek, amit mögraktak süteménnyee. Fokta, kivitte a zuccára, a még mindig ott bámészkodó gyerököknek. Vót é hát kösztük öröm! Égyrészt látták a zúj mönyecskét, mög még süteményt is kaptak!

Asztán fojtatódott a tánc. kis idő múva a lányos ház vőfénye léállította a vígasságot, hogy mosmá mönnyenek a lányos házhó.

Ekkó kétfelé osztódott a társaság. A fijús ház vendégeji marattak, a lányos házéji a muzsikásaikkaa égyütt eevonútak amoda.

Ott is vót égy kis kínálás, égy kis tánc, de hamarossan ee köllött mönnije mindönkinek átőtözni a vacsoráhó. Ez természetösen inkább a nőkre vonatkozott. A zembörök ujan ügön nem őtöszköttek át. Amikó visszamöntek, mögin táncóni keztek. Párokba, körbe, hun így, hun úgy. A koszorúsok mindig ott vacsorátak, ahun a mönyasszony, vőlegény vót. Maj a táncótatáshó i kísérgették űket.

Lassan a segíccségbe levő asszonyok hordani keszték kosarakba a zasztalokra a tányérokat, mások a kanalakat, vellákat, mögin mások a poharakat. Esztán kerűt a zasztaara a só, bors, könyér. A zembörök hoszták a csapostú üvegökbe a bort, mög a szódát.

Megosztás a facebookon