A folyók mellé települt emberek mindenütt kihasználták a folyóvíz adta lehetőségeket: állatok, emberek vízszükséglete, élelem, állatok fürdetése, mosás, vízi úton közlekedés, szállítás, nyáron fürdés. Ám Uszódon volt még egy hasznosítási lehetőség: a sóderkitermelés. Voltak családok, ahol a foglalkozás apáról fiúkra öröklődött.

A Dunából a folyami kavicsot, a sódert, régi idők óta kitermelték, eladták. Ez is egy megélhetési forrás volt tavasztól késő őszig. Nehéz kenyérkereset volt, nem is bírta minden férfi. 

Kezdetekben csak alacsony vízálláskor tudták a partok közelében végezni ezt a tevékenységet. A sódert belapátolták a ladikokba, áthozták a túlsó partról, zátonyról, itt deszkapallón tolták ki a kaviccsal megrakott talicskát. Prizmákba helyezték a part mentén.

Azután, hogy a gépesítés elterjedt, úgynevezett" báger " kotorta a folyó fenekéről, csigasor emelte ki, majd dereglyékbe borította. Abból még mindig talicskákkal tolták a partra. Innét adták el s szállították tovább.

Így emlékszik vissza erre az időkre 1964-ben Bognár Gábor:

"Keserves volt régen a magamfajta embernek. Alighogy felcseperedtem, kilátástalanságnak, béklyónak éreztem a nyolcvan filléres, egy pengős napszámot. A sóderezők? Azok igen! Ők a négy pengőt is megkeresték naponta, világot láthattak föl és lefelé a Dunán! Nem sokáig irigykedtem rájuk, hanem közibük álltam. Dereglyére raktuk a sódert. Szállítottuk Szekszárdra, Bajára, ide-oda.

A kép Varga Timitől származik

Lefelé a Dunán könnyedén úszott a bajai partok felé a megpakolt dereglye, s vele együtt a rakodómunkások. Hanem visszafelé, amikor megszabadították terhétől a hajót, s talicskájukat tolva - vonatra nem telt - gyalog tették meg az utat Uszódra! Ötvenkét kilométer. Nyáron sem kis távolság ez, hát még a késő őszi, tél eleji időben!

Akkoriban jó keresetnek számított a napi négy pengő. Ám az érte végzett munka sem volt kevés és könnyű. Nem véletlenül futamodtak meg onnan sokan néhány napi "kóstolgatás" után. Bognár Gábort azonban nem olyan fából faragták.A Duna-parti rakodás és hajózás közben érett, edződött keménykötésű férfivá. S a családalapítás után ilyen terveket kezdett szövögetni: Mi lenne, ha egyszer magamnak dolgozhatnék? Nem sokkal később, 1933-ban a keresztkomájával összefogva - hitelbe - vásároltak egy 95 tonnás dereglyét. S ahogy keresett a hajó, úgy törlesztődött az adósság. Munka jócskán akadt.

- A vármegyének dolgoztunk sokat - sorolja emlékeit Gábor bácsi. - Akkoriban épültek környékünkön: Úszódon, Benedeken, Ordason az utak. Rengeteg követ szállítottunk, raktunk be és ki. Éles, nagy köveket.

Gyakran gondolom azóta is, amikor rajtuk megyek: régi ismerőseim vagytok, ti betyárok! Sok vérem tapad hozzátok! Hej, hányszor koptatták le a bőrt az ujjaink végéről! Mert nem kell ám azt hinni, hogy én olyan "maszek" voltam, aki nem dolgozott. Éppen úgy húztam a kötelet, mint az előtt, mikor a vízfolyással szemben vontattuk a dereglyét.

-Úgy bizony! - szól közbe az ágyon felülve Gábor bácsi szívbeteg élete párja. - Volt, amikor engem állítottak a kormány mellé, hogy a férfierő a vontatáshoz jusson. Mert ők a partról húzták a kötelet.

-Fuvaroztunk mi egészen Rácalmásig, Kulcspusztáig, ami megvan vagy nyolcvan kilométer - folytatja Bognár Gábor.

Aztán 1937-ben befellegzett. Hajónk a fajszi parton bakra állítva várt javításra, amikor a gőzhajózási társaság Uranus nevű gőzöse leverte és elsüllyedt. Odalett a sok éves verejtékem gyümölcse. Három éves perem volt a társasággal. Pedig előre figyelmeztetett a hajózási felügyelő: "Ne tegyen egy tapodtat sem. Kisember úgysem győzhet az ilyen perben." Úgy is lett Nemhogy a káromat nem térítették meg, hanem még 600 pengő perköltséget is bevasaltak rajtam.

S kezdődött újból a sóderolás, az alkalmi munka. Utána évenként behívtak katonának. Utoljára 1944-ben, a hadifogságból csak 1947-ben tértem haza."

A sóderkitermelést az 1960-ban alakult Egyetértés Tsz folytatta. A kotróhajót először bérelték, majd sajátjuk lett. Később uszályaik is kerültek. A kirakodás továbbra is kézi erővel történt.  a parton szépen sorakoztak a prizmák, melyik kié, jegyezve volt.

Kisgyermek koromban nagyapám volt a sóderkiadó. Volt egy összeeszkábált bódé, amibe behúzódhatott, mellette 2-3 nyárfa, ami hűvöst adott. Ő jegyezte egy kockás füzetbe tinta ceruzával, melyik nap ki mennyi kavicsot hordott ki a partra, úgy fizettek nekik. A hajóállomástól a partra vezető utat sorompóval zárták le, mert már szárazföldön történt a legtöbb szállítás.  Az ő dolga volt azt felnyitni reggel, este lezárni.

Anyai nagyapám "Tyata", Kovács János

Ma már szívesen emlékszem rá, de akkor nem igen tartozott kedvelt időtöltésemhez, hogy az ebédet nekem kellett Tyatyának kivinni a partra. De ő olyan ember volt, hogy, bele tudta képzelni magát a másik érzelmeibe, ezért kitalálta, míg ő ebédelt, én fürödhettem a Dunában. No, attól kezdve ott álltam Mama sarkában, siettettem a főzéssel, hogy mielőbb leérhessek a bokáig süppedő poros úton a Duna-partra. Az odavivő úton állítottak egy sorompót, amit Tyatya nyitott ki, amikor szállítás történt. Kezdetben traktorral vitték a sódert a rendelt helyre.

Később ez meghatározó melléküzemággá fejlődött. Kotró, uszályok, szállítószalag segítette a kitermelést. A partra már hatalmas sóderhegyeket tudtak így kirakni Uszódnál, Ordasnál. Akkor nyaranta 1-2 napot az iskolásokat szórakozás céljából is össze kellett gyűjteni. Jó móka volt megmászni a meleg "hegyeket! Ilyen alkalommal készültek a következő képek. 

De jártunk nyári nagy melegben mi is fürödni. Itt is látszanak háttérben a "hegyek". 

 

A tsz gépparkja idővel tehergépkocsikkal bővült, amik a szállítást végezték. Sokszor már a töltés tetejénél várakoztak az autók a rakodásra, amit már markolóval végeztek.

 

 

Végig az Árpád, Kossuth Lajos utcán akkora forgalom volt, hogy csak no! Sajnos a házak nem bírták ezt a megrázkódtatást, kezdtek a falaik megrepedezni. Ekkor egy ideig a töltésen mentek ki a teherautók.

Majd ettől az üzemágtól megvált a tsz, úgy mondták, kiadta "gebinbe."Azután már nem raktak ki sódert Uszódnál, az is igaz, hogy a vízügyi hatóság meg is tiltotta a Duna kotrását Uszódnál.

Megosztás a facebookon