Virágvasárnap Húsvét előtt egy héttel van. Ekkor minden lány és asszony igyekezett szép színesbe öltözni. Előkerültek a színes virágos selyem, bársonyszoknyák a hozzávaló színes réklikkel, bordó, kék, zöld nyomott virágos fejkendők. A lányok jó idő esetén kendő nélkül mehettek a templomba. Fekete kötényt kötöttek. Nyakukba a gyönyörű virágos selyemkendőket tették, hátul a derekukon megkötötték. Kezükbe vették a "csontborítású", aranyozott csatos énekeskönyvet, a szép fehér díszített zsebkendőt. Az éppen nyíló virágból mindig fogtak hozzá pár szálat. Ha más nem volt még, hát rozmaring ágat törtek.

 

A reformátusok a Húsvét előtti böjtöt nem tartották olyan szigorúan, mint a katolikusok. Ám Nagypénteken ők is igyekeztek zsír nélkül és hús nélkül étkezni. Akkor még nem volt szokott ilyenkor a halétel, az csak a későbbi korokban vált azzá. Bár még ma is hallom, hogy főleg az idősebbek nem halat fogyasztanak ezen a napon.

Legtöbb háznál ebédre fehér bablevest főztek sok zöldséggel, csipetkével. Rántás helyett tejfölbe kevertek egy kis törött paprikát, azt tették rá. Ezután lehetett a második fogás valamilyen édes tészta: diós, mákos, vagy mákos barátfüle.

 Ezen a napon a templomba sötét ruhába öltöztek.

A pendely fölé csak, mint hétköznapokon, a kis hurkafart kötötték. Erre felvettek 3-4 db kopottabb karton, pargit szoknyát. E fölé került a fekete vagy sötétkék delin vagy szövet szoknya.

A rékli is sötét volt, fekete vagy sötétkék. Maguk elé kötötték az ünnepi fekete kötényt. Templomba csak a lányok, és csak jó időben mehettek hajadonfőtt. Fejüket nagypénteken fekete szövet kendővel kötötték be.

Ha szükségét érezték barna pruszlikot öltöttek.

Hidegebb idő esetén sötétbarna, sötétkék bársony, vagy zsenília kendőt fogtak a vállukra.

Ritkán, de előfordult, hogy szükség volt még belinerre, ami a fiatalabbaknak barna volt, az időseké fekete.

Ez az öltözködés a szomorúságot, a gyászt volt hivatott jelezni ezen a napon.

Nagyszombaton napközben kerülték a hús és a zsíros étel fogyasztását. Sóba-lébe csuszás krumpli jött legtöbb háznál szóba. Ezt a következőképpen készítették: 

Hideg vízbe feltették főni a megtisztított zöldséget, sárgarépát, elég sok összedarabolt krumplit. Megsózták, kockára vágott vöröshagymával tovább főzték. Tésztát gyúrtak, vékonyra nyújtottak, csuszává szaggattak, vagy nagy háromszögre metéltek. Belefőzték a levesbe. Ezt is tejföllel dúsították. Jó sűrű leves készült, amivel jól lehetett lakni.

Ezen a napon sült a kenyér, reggel már lángost reggeliztek.

Előző este már beáztatták hideg vízbe a sonkát. Szombaton tiszta vízben feltették főni, s a forrás után lassan, alig gyöngyözve puhult a finomság. A lében hagyták kihűlni. A sonka levében főzték meg keményre a tojásokat. A kevésbé vallásos házaknál, no meg ahol több gyerek is volt,  azt mondták, ha feljött az esthajnal csillag, hozzá lehet kezdeni a sonkaevésnek a friss kenyérrel. A katolikusok elvitték megszenteltetni, s csak mise után ettek belőle.

 Húsvét vasárnapján tyúkhús levest főztek, s ha hozzájutottak, birkapörköltet. Ha nem volt birka vagy marhavágás a faluban megtette a kakaspörkölt is. Utána a kemencében lekváros, diós kiflik sültek.

Az asszonyok, lányok templomi öltözete ezen a napon elegáns volt.

Nagy fart kötöttek, fehér, keményített alsószoknyákat, rá selyem, bársony szoknyát vettek fel. Fehér rékli, fekete selyem, bársony fejkendő, fekete kötény illett. Jöhetett a szép selyemkendő a nyakba. Hűvösebb időben fehér angóra pruszlik melegítette őket. ha nagyon kellett, fehér beliner kendőt fogtak a vállukra, de nem kötötték hátul meg.

 

Sári a templomban

 

Horváth Erzsi és Annus néni készülődés közben

A férfiak öltözködése igazodott az asszonyokéhoz, lányokéhoz. Az élénkebb színű "melegüngöket" ők is virágvasárnap és húsvétkor viselték a fekete kis mellénnyel, fekete csizmanadrággal, fényesre vikszelt fekete csizmákkal.

Húsvét hétfőjének reggelén Uszódon is szokás volt a locsolkodás. A lányokat a kútnál öntötték meg vízzel a legények, de elsősorban a nagyobbacskákat a nagy fiúk, az udvarlók. Csapatokban jártak, munkálkodásukat a lányok egy pohár borral, ha már kedvesebb volt a legény, ennivalóval is megkínálták. Illett a fiúknak egy kicsit leülni, mielőtt tovább mentek. Az volt a legkapósabb lány, akinek többször is át kellett öltözködnie.

Kis fiúk, nős emberek régen nem locsolkodtak. Később került szokásba, hogy ezek is eljártak, kislányokat, asszonyokat is meglocsoltak, s a tojásfestés is ekkor vált elterjedt szokássá.

 

Mindez csak az istentisztelet kezdetéig tartott, hisz oda mindenkinek mennie kellett ekkor is. 

Délután a lányok szépen felöltözve, karon fogva sétáltak le a Dunára.

 

 

Benedek Péter megfestette a mai Árpád utcán sétálókat, a házak előtt üldögélőket.

 

 

 

 

Megosztás a facebookon