A versöket csak fojamatossan írom, mer ügön sok hejet foglaanának ee.

Ezön a régi képeslapon a református templom, a patika, mög a zöreg ucca parókija felüli ódala láccik. Még nem áát a zeeső világháborús emlékmű.

             A Kösségháza kapubeeseje régön. Én még emlékszöm, hogy így nízött ki gyerök koromba.

Ezöket a képeket azér raktam ide, hogy lássuk mijen vót a falunk a régi világba, hova möntek bejelöntközni a házasulandók.

No, de közbe sé át mög a lakodalmi készülődés! Égy-két héttee előtte kezdődött a vőfény dóga. Elősző a keszkenyő kikérése, a vőfénybot fődíszítése vót soron. Mindönnek mögatták a móggyát. Erre is versee készűt a vőfény. Ezök a versök, rigmusok a vőfényök között kézrű-kézre jártak má régtű fogva. Löhet, hogy itt-ott alakítgattak rajta, de ki tuggya hány év úta montták ugyanaszt! /Én ezöket a versöket Nyaka Atillátú kaptam, aki ugyancsak sok hejön bizonyította vőfényi rátermöccségét! /

De akinek montták, az mindig más vót! Hát örűtek neki.

Így fogott hozzá a vőfény égy este:

Kedves örömvirág, mönyasszony, édösöm, hogyha möghaagatná, vóna égy kérésöm. Én ujan hívatást vállaatam magamra, hogy vendégöt híjak a lakodalomra. De ha így mögyök vendégöt híni, sénki sé fog éngöm majd vőfénynem nízni. Hiányzik még nálam az a kűső jelvény, mi nékű az embör nem igazi vőfény. Keszkenyőt, pántlikát kérök a botomra, égy pár piros rúzsát pörge kalapomra. És így fődíszítve dógom után mögyök,kötelességömnek híven mögfelelök.

Ezután a magávaa hozott faragott, fényös, tetejin gombba végződő botot a mönyasszony kendőkkee, szallagokka fődíszítötte, a kalapra muskádlit, rozmaringot tűzött. A fijús házná ez ugyanígy vót, csak ott a díszítést léánytestvér, vagy valamejik fijatalasszony csináta.

Megosztás a facebookon