A zidősebb embörök a pincébe nótásztak

Ez a fénykép is az 1964-es lakodalomba készűt. Pontosabban a pincébe, ahova a zidősebb embörök eevonútak iszogatni, nótázgatni. Sokszó mönt utánuk égy zenész, akiné nótát röndőhettek maguknak, asztán fizettek is pézt érte. Ha jó nótás csapat gyütt össze égy lakodalomba, még a legényök is itt kötöttek ki. Ekkó fönn a lányok, mönyecskék égyütt kőrbe táncótak.

A zöregök a padokon űve beszéték mög, kinek a legszöbb a szoknyája, réklije, a virágos kontya? Kin áll a legjobban a szoknya, esetleg kin lóg a zasó szoknya. Mulatott mindönki, kiígy, ki úgy.

De eszt is abba köllött hanni éccő, mer hátra vót még a vacsorábú égy fogás, a sütemény.

Abba a zidőbe csak száraz süteményöket vittek a lakodalmakba égy-égy tányérraa. Amikó odaértek vele a zasszonyok, égy mögbízott idősebb rokon asszony sorba beöntözte azokat égy kiüresítött, papírraa kibéleet sublatfijókba. A vacsora végire innen rakták vegyessen tányérokra, atták a vőfény, mög a segíccségök kezibe. No, ha a sűtt húshó nehéz vót léűtetni a népet, a süteményhő má nem is akarták! Csak a muzsikások hagattak ee. A vendégök  körbe átak, csak a zidős asszonyok űtek, mikó a vőfény eekezte a versöt:

Mögjelöntem mögin, ha vártak, ha nem,

aszt akarom, hogy dícsérjék a nevem!

Né mongyák, hogy ijen-ujan lusta vótam,

éhösztek, én mög csak a zidőt rabótam.

Én édösszülémnek kedves fija vagyok,

szöröncse csillagom most is szépen ragyog.

Üres kézzee gyünni engöm sosé láttak,

nincs is baja velem a szakácsnak!

Van itt rétes, bélös, dijós, túrús, mákos,

cukros sütemény, kifli lékváros.

Kinek mákos köll, az vögyön mákost,

ki lékvárost szeret, vögyön lékvárost!

A gusztusra nálunk törvényt sénki sé szab,

ujant vösz mindönki, amijent kap!

Jó étvágyat kívánok!

No, mondanom sé köll talán, hogy jobban a zasszonynép vót oda a zédösér. A zembörök köszt kevés vót a zédös szájú, pláné,annyi bór, fröccs után. Oda-odanyútak a tányérokhó, akiknek gusztusa vót rája, azok csak úgy áva, kézbű mögötték a süteményöket.

De a muzsikások mögin rázendítöttek, hát nem bírtak magukkaa elősző a fijatalok, maj égyre inkább a többijek is táncra pördűtek.  

Ekkó kerűt elő a cifráva vart párna, kezdődhetött a párnatánc! Ez igazán kőrjáték a fijatalabbaknak.

No, mögin vót mit kibeszéni a padon űlő öreg asszonyoknak! Ki, ki elé tötte lé a párnát, hogy atta a csókot, hogy csapta be a mönyecske a fijatal legényt? Akik járták, azok mög aszt élveszték. 

Megosztás a facebookon