Bakos Esztike a Felvidékről. Később Sipos Istvánné, nekem Eszti mama.

 

A lakodalmi versek gyűjtésekor még nem ismertem az uszódi Nagyidai Sztojka Ferenc 1890-ben kiadott gyűjteményét. Ő akkor lejegyezte a falunkban használatos verseket. Miközben olvassuk ezeket, rácsodálkozhatunk, hogy a majd 130 év távlatából mennyi minden fennmaradt ezekből is. Ma kissé lerövidítettek, de az eredetet felfedezzük a ma mondottakban is. Így van ez a következőknél:

Vers a káposzta bevitelekor

1.Paradicsom kertből éppen most érkeztem,

   Mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem,

   Mivel, hogy sokat ottan kertészkedtem,

   Szép fejes káposztát bőven termesztettem.

 

2.Magyarország részét sokfelé bejártam,

   Ily káposzta félét sehol se találtam,

   De annyit mondhatok, hogy ahol csak jártam,

   Mindenütt dicsérték, fülemmel hallottam.

 

3.Szárma és káposzta, az étkek vezére,

   Nemes magyar hazánk s országunk czímere,

   Még királyunknak is gondja vagyon erre,

   Áldott a föld, ahol terem a gyökere.

 

4.A váczi káposztát sokfelé dicsérik,

   Mert azt savanyúan tányér számra mérik,

   Nem is lakodalom ahol ezt nem főzik,

   És ahol a kellő húst bele nem teszik.

 

5.De amit én hoztam teli vagyon hússal,

   Meg van eszkábálva, mint a szekér gúzzsal,

   Nem is tányér számra hoztam én ezeket,

   Kinek mennyi tetszik csak egyen eleget.

 

6.Mégis nem dicsérem, dicsérje meg magát,

   Mert belevágattam nagy fél ó szalonnát,

   Tizenkét disznónak elejét, hátulját,

   Keresse meg benne ki-ki fülét, farkát.

Sipos István, nagyon sokáig borbélykodott Uszódon.

Nem csak borotválkozni, hajat vágatni, hanem a mindennapi eseményeket megbeszélni jártak hozzá szombaton, vasárnap délelőtt az "embörök", na és kártyázni is.

 

Paprikás húsra mondott vers

 

1.Ismét megérkeztem uraim sokára, 

   De merem mondani, nem jártam hiába,

   Mert olyan jó étket hoztam valójába,

   Mely első eminecs, az étkek sorába.

 

2.Ezen eledelért nagy próbát is tettem,

   Egy szilaj bikával hét nap verekedtem,

   Kicsinyben múlt, hogy fogam ott nem feledtem,

   De oda se neki, csak hogy legyőzhettem.

 

3.Nosza hevenyében a bőrét levettem,

   S a fejét nyakastól egyszerre leszeltem,

   Ezt a jó eledelt abból készítettem,

   Megvallom uraim, ezt én is szeretem.

 

4.Mivel hogy nincs több ilyen ízes étek, 

   Erre a magyarnak vizet inni vétek,

   Itt a jó paprikás uraim vegyék el,

   Széles jó étvággyal kívánom egyétek.

Fehér ruhás kosárban viszik a frissen sült kiflit Janó Ákos képén.

 

Sült húsra mondott vers

1.Itt hozok sülteket, számtalan sok félét,

   Azért köszörülje ki-ki jól meg a kését,

   Hogy el ne csorbítsa a tányérja szélét,

   Húzza kend meg komám rekedt hegedűjét.

 

2.Nincs párja étkek közt a jó pecsenyének,

   Mert ez vidámságot okoz az elmének,

   Ősatyáink azért voltak olyan vének,

   Miért? mert borral és pecsenyével éltek.

 

3.Tessék hát uraim! vegyék kezemből,

   Jó nagy darabokat metéljenek ebből,

   De bort is igyék rá aki ezt szereti,

   Mert ha bort nem iszik, nagy foga nő neki.

 

Felköszöntő vers

1.Mikor Krisztus urunk lakodalmat tartott,

   Sok tanítványival víg mulatságba volt,

   De ezen mulatság hogy neki megtetszett,

   Azért rendelt nekünk hitünkben is ilyet.

 

2.Hajnali szép csillag, tündöklő fényesség!

   Királyi virtusság ékeskedő szépség,

   Kinek ajkára kiömlött kényesség,

   Kívánom Istentől hogy legyen csendesség.

 

3.Szent háromság Isten! segíts minket erre,

   Hogy a mulatságunk jól menjen végére,

   Kívánom fejenkint, hogy ki-ki elérje,

   Békével erővel az Isten segélje.

Megosztás a facebookon