Nyaka Erikától származó képen fiatal pár látható. Házasok, hisz ott a gyűrű a nő kezén. Milyen sokban eltér a maitól ez a viselet! Egyszerűbb, szegényesebb. Illik mai témánkhoz, amikor a pusztákról lesz szó.

"Uszód külső határa pusztákra, vagyis elpusztult középkori falvak határaira tagolódott. A gabonatermesztés szinte kizárólagos területének számított a 18-19. században.

Ezt nem lehetett művelni paraszti gazdasági telephelyek nélkül. Ezért a pusztai szállások egyidősek a puszták birtoklásával.

Legnagyobb, legszámottevőbb részét Hanyik és Pálfölde puszták területe alkotta. A jobbágyparasztok faluszerűen csoportosították gazdasági telephelyeiket. Ezt előidézhette a magasabban fekvő területre való telepítés igénye, de a határhasználat "nyomásos" jellege is.

A szállásépületek jórészt utcasorba rendeződtek és kis pusztai "beltelkeken" álltak. Ezek elkülönültek a környező szántóföldektől. Ezeket régi magyar szóval szállásnak nevezték, csak úgy, mint a falu körül elterülő gazdasági övezetet szálláskerteknek.

A pusztai szállások területét gabonanyomtatásra, takarmánytárolásra és állatteleltetésre használták a kezdetekben.

Az utcasorban álló nádtetős istállóépületek mennyezet nélkül épültek. Ha szükség volt rá, tüzeltek bennük az állatokkal  kint tartózkodó férfiak. Később keskeny szabadkéményes konyhák és kis szobák épültek az istállók mellé.

Nyáron, a nagy és sürgős munkák idején a családok munkabíró tagjainak többsége kiment a pusztákra. Az év nagyobbik részében azonban csak az állatokat gondozó gazdafiak és férficselédek birodalma volt.

/Bárth János nyomán/

Megosztás a facebookon