Dédszüleimről Foktőről és nagynéném

Édesanyám féltestvére, Sánta Mária Foktőn maradt a Kopasz nagyszüleinél férjhez menéséig. Azok módos gazdák voltak. Dédapám Kopasz Imre akkor halt meg, amikor én születtem. Nem ismerhettem. Sok állatot is tartottak, amihez béresek munkáját is igénybe vették. Volt természetesen bevétele, de azt mindig visszaforgatta, újabb földeket vásárolt. 5 unokája volt, akiket nagyon szeretett. Gyakran volt mind egyszerre náluk. A fáma szerint nyáron levitte őket a pincébe, ebéd előtt fél-fél deci bort itatott meg velük, mondván, az kell az emésztéshez. 

Dédanyám Bali Zsuzsanna mindig sok emberre főzött. Unokák, béresek aratók ülték körül az asztalt. Hetente kétszer sütött kenyeret. Behozta neki a juhász a birka tejet, amiből sajtot készített főleg eladásra. A savóból megitatta az unokákat, hogy egészségesek legyenek. Azok persze  ezt nem szerették. A birka sajtok a kamrában értek egy gerendán. Azt tartották, akkor jó, ha a kukacok kipattognak vágáskor belőle. Furcsa gusztus! A tojás legtöbbjét eladta, hízott libát, kacsát szintén. Ebből volt pénze a konyhára amit meg kellett venni, erre-arra. Egy libát azért levágott! Az aprólékból levest főzött, azt kiszedte a léből, elkészítette ludas kásának. Nagy lapos kásás tálra rakta. A májat apróra metélte, megsütötte, s a kása tetején elosztotta. Megsütötte a két szárnya combját, a két nagy combját és a mellét. A libának a nyaka bőrét egészben lehúzta, töltelékkel megtöltötte. Akár hányan is voltak, mindenkinek jutott az egy libából!

A mosáshoz volt 1-2 asszony segítsége. Abban a korban ők csak fehér vászon inget, alsóneműt, a férfiak nyáron fehér bő gatyát használtak. Nem mostak, csak havonta egyszer, hisz nagyon nagy munka volt az! A szennyesnek a kamrában volt egy rúd, arra dobták fel, míg mosásra nem került a sor. Dédanyám maga főzte a szappant, amivel mostak, esővizet melegítette hozzá. Nagy üstök, fateknők, lugzó kellett ehhez a munkához. A rengeteg munka ellenére szép kort ért meg. Ismertem. 6 éves koromban halt meg. Sajnos arra nem adott dédapám pénzt, hogy fénykép készüljön róluk. Az nem föld volt!

Mari néném igyekezett férjhez menni! Uszódon, jártában-keltében ismerte meg Fekete Ignácot. Menyecskének jött, hisz a féltestvére, édesanyám, nevelőapja, nagyapám is itt volt, meg külömben is ez volt a szokás.

 

Kommentek
  1. Én