Máté Jánosné nagymamája, Nagy Julianna

 

Előző bejegyzésemben a Szentbenedeknél működő révről szóltam. Említettem, hogy viharos, jégzajlásos időben magasabb tarifát fizettethetett a révész.

 

Télen szinte mindig "beállt" /befagyott/ a Duna. Ilyenkor a révész "hízlalhatta" a jeget, hogy biztonságos átkelőt nyújtson a túlpartra gyalogosan, de akár kocsival is, igyekvőknek.

Tette ezt úgy, hogy szalmát szórt, majd a járat mellett tisztes távolban vágott lékből hordott vízzel locsolgatta.

Ilyenkor is szedhetett vámot.

 

Álljon itt az 1862. évi haszonbéri szerződés néhány, ma érdekességnek tűnő részlete:

 

- Kötelezettnek haszonbérlők arra, hogy a vendégeket és utasokat illendően fogadják, azokat jó ízű és egészséges ételek és italokkal mérsékelt árért ellássák.....

- Évenkint legalább egyszer az épületet kimeszeltetni tartoznak... a tisztasághoz tartozni fog, hogy az udvart csinosan tartsák, a trágyát sem az istálló és épület falainál ne szaporíttsák...

- A haszonbérlők tartoznak még... a Szbenedeki Rom. Kat. templom pénztárába 63 forintot évenként befizetni.

 

 

 

 

Ám hamarosan Zádornál is működtetni kezdték az átkelőt.

 

Ez a perek sorát indította el, hiszen ezzel csökkent a Biskói rév forgalma.  

 

Bárt János a periratok között talált olyat is, ahol 1793-ban egy 46 éves uszódi lakos vallott tanúként. Sajnos a nevét nem jegyezték fel.

 

Idézet a tanúvallomásból:

Az uszódi lakosoknak ... gyalog alkalmatosabb a Zádori Réven általmenni Paksra, leginkább a szőlősgazdáknak..., mert szekéren egészen a révig viszen magával eleséget, bagázsiát, ...szekerét pedig hazaküldi. De a Biskói Réven megyen kotsival, a kotsit is által kell vinnie, s a réven kénteleittetik kotsitul, marhátul is vámot fizetni.

 

Tudjuk, hogy lassan át is vette a zádori rév az uralmat.

 

 

Az 1950-es évek után megszűnt Dunaszentbenedeknél az átkelés.

Megosztás a facebookon