Kislányok játéka

 

Nagy boldogság volt a menyasszonyos, lakodalmas játék

 

Az 1970-s években a termelőszövetkezetnek több melléküzemága is nagyon jól működött. Az egyik a Tekercselő üzem volt, ahol több asszony, kevesebb férfi dolgozott. Még Géderlakról, Ordasról is voltak munkásai. Jó közösség alakult ki a munkások között, névnapokat ünnepeltek, kirándulni mentek együtt. 

"Szolgáltat is a tsz. 3.5 milliós termelési értéket produkál. Jelentősebb munkáik: az ÉPGÉP kalocsai telepe részére másfél millió forintért villanymotorok javítása, az EVIG-nek évente 4 ezer db villanymotor tekercselése, és villanyszerelésből, háztartási-gépszervizből álló, 200 ezer forint bevételt jelentő lakossági szolgáltatás."

 

A másik jól termelő üzemág továbbra is a sóderkitermelés volt. Ehhez a tsz-nek már megfelelő kotrója, vontatóhajója, uszálya is volt. A rakodáshoz markolót használtak. Itt a férfiak hetes váltásban, 3 műszakban dolgoztak. 24 ember, család talált itt biztos megélhetést. A kirakóhelyek Dunaföldváron, Hartán, Ordason, Uszódon voltak. A Duna-parton, ezeken a helyeken hatalmas sóderhegyek álltak, amit többségében már a tsz szállító járműveivel hordtak az építkezésekre. Nem csak a környékben, de távolabbi vidékeken is jó keletje volt a folyami kavicsnak.

Említettem, hogy már több szállítójárművel rendelkezett a termelőszövetkezet. A teherautókkal egyéb fuvarozást is vállaltak. Sok hivatásos sofőr dolgozott, mellettük kocsikísérők (rakodók) is, valamint a járművek karbantartásához szerelőrészleg is tartozott, ami szintén több szakképzett autószerelőnek adott munkát.

A tsz keretein belül, az erdőből kitermelt fával teknővájók is foglalkoztak.  A képen Varga Antal előkészíti a farönköt, amit Kanalas József farag ki.

Ebben az időben egészült ki a szántóföldi növények termesztése a kaporral. Szerződést kötött a tsz konzervipari vállalatokkal ennek a fűszernövénynek a szállítására. Ezután a megfelelő területet a tsz gépeivel elvetették, majd felparcellázták azon tagok között, akik a háztáji földjükön vállalták ennek gondozását. Nem túl nagy munka volt ez tavasszal! Hosszú nyelű, a végén fémből készült szúró alkalmatossággal kellett a területen végig menni, minden gazat kiszúrni. Általában uszódi búcsúkor volt a kaporvágás, szállítás ideje. Ezt is a közösség gépe kaszálta, futószalagra villázták, ami felvitte a teherautóra, ott megint el kellett rakosgatni vasvillákkal. Szép pénzt kaphattak területükért a gazdák, jól is jött, hisz ez volt az első nagyobb összeg tavasszal, ami a földművelésből származott. Olyan kapor illat volt a határban, faluban, hogy csak no! Ahhoz lehetett hasonló, mint amikor majorannát termesztettek.

Mindeközben a Községi Tanács sem tétlenkedett. A falu meglévő közintézményeinek felújítására fordítottak nagyobb összegeket, hogy a gyermekek, idősek, betegek megfelelő körülmények között tartózkodhassanak.

Mint azt Kalapos Zoltánné vb titkár elmondta, ez csak a falu összefogásával, társadalmi munkával volt lehetséges.

Ebben a korban az ÁFÉSZ-szel közösen alakították ki az önkiszolgáló boltot (nagybolt), mellette a húsboltot. Előző vezetője Ignácz József, utóbbié Szöllősi Lajos lett.

Akkor azt szerették volna elérni, hogy minél kevesebb dologért kelljen a városba utazni, a falusi ember ne érezze hátrányban magát, családját a városival szemben.

Hogy megváltozott minden! 

Már az iskolából csak alsó tagozat van, nincs idősek napközije, bezárták a takarékpénztárat, a hónap végén bezár a "nagy bolt", a posta működésének megszüntetését is emlegetik. A tsz sem működik faluszinten a rendszerváltás óta.

Sok változás, ami nem mind magyarázható a népesség csökkenésével, a falu elidősödésével, s nekünk, itt élőknek bizony fáj. 

 

Megosztás a facebookon