Mi ő nekem? Azt el nem mondhatom, mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom! De megmutatná a nagy veszteség, ha elszólítaná tőlem őt az ég.

 

                                               Édesanyám az iskolában jól tanult.

Apja, aki parasztember létére művelt volt /a községi könyvtár összes könyvét elolvasta,figyelemmel kísérte a politikai eseményeket, keresztrejtvényt fejtett, annak idején részt vett a Kisgazda párt munkájában, sőt képviselő is lehetett volna, de nagyanyám nem vállalta, hogy a fővárosba költözzön vele/, szívesen taníttatta volna lányát.

Ám abban a korban csak a "gyerököket" illett taníttatni, ha jó eszűek voltak.  Így maradt neki a földeken való munka, a piacozás.

Belépett az Egyetértés TSZ-be, /mást nem is tehetett/. Sokat dolgozott azokért a munkaegységekért, akárcsak a többi tag!

A kalocsai ÁFÉSZ hüsi üzemet nyitott a faluban. Akkor odament dolgozni. Na az sem volt könnyű munka! A hűsi szörp és szódavíz keveréke volt, csatos üvegekben, papírszalaggal körbefűzve, amin a gyártás dátuma szerepelt. Ezt nagy töltőgépekkel gyártották. Állandóan gumicsizmában, nagy vízhatlan kötényekkel előttük. Az üvegeket töltés előtt géppel elmosták. Az elkészült hüsit faládákba tették, azokból 4-5 db-ot egymásra helyeztek. Nem éppen nőnek való álom munkahely volt. De örültek neki.

Az ÁFÉSZ cukrászüzemet is nyitott, s édesanyámat oda átengedték dolgozni. Az sem volt könnyű, csak könnyebb munka. Ott kitanulta a mesterség csínját-bínját. A cukrászmester javasolta neki, tegye le a szakmunkás vizsgát. Igen ám! Ők 1945-ben voltak 8. osztályosok, hol jártak, hol nem iskolába. Amikor ő kérte az igazolást a 8. osztály elvégzéséről, nem kapta meg. Édesapám is vele egy osztályba járt, őneki kiállították korábban. Hát így nem lett szakmunkás!

De olyan gyönyörű tortákat, finom süteményeket készített, hogy a faluban többen is kérték egy-egy lakodalom alkalmával a segítségét.

Végül ismét a TSZ-ben kötött ki. A tekercselő üzemből ment nyugdíjba.

A mai napig tevékeny. Sok nagy műtétet átvészelt, felépült. Idős korában megengedheti magának, hogy végre ő is olvasson. Tagja a községi könyvtárnak. Lehet, hogy a legidősebb? Szívesen fejt rejtvényeket. Követi a napi politikai eseményeket.

Unokáit rajongásig szereti. Dédunokái mellett, amikor játszi velük, kissé ismét gyerekké változik.

Boldogok vagyunk, hogy köztünk van, s reméljük, még több időt is ad neki a Jóisten ilyen szellemi frissességben! 

Megosztás a facebookon