Ezök a kis gyerökök büszkén horgyák a népviseletöt, amikó a tánccsopórtba főlépnek.

Régön is ez vót a zünneplős viselettyük. Ebbe táncógattak űk is a lakodalomba a kis lányokkaa.

Amikó mögötték a tőtött káposztát, jó esött mögin mögmozgatni magukat, léjárni a nehéz ételt. A zenészök újbú muzsikátak. De nem ám csak a népi táncokat táncóták! Vót ott valcer, fox, tangó a csárdások köszt! Ekkó má igazán elég vót űket a zasztalokhó léűtetni.

Pedig muszáj vót, mer követközött a sűtt hús.

Eszt úgy készítötték, hogy a levesbe egészbe mögfőtt tyúkokat fődarabóták, sószták, borsoszták,majd a fokhajmát zsírba mögfonnyasztották, abba a húst mögforgatták. Ugyé, nem kerítöttek nagy feneköt ennek a fogásnak? Ehhő is csak könyeret öttek.

A legszöbb taréjú kakas fejit nyakastú égy tányérra tötte a szakácsné, még pár darab hússaa, eszt atta a vőfény kezibe, aki ezzee beállítva eszt a versöt monta:

Möghosztam a kakast egész taréjávaa,

még tégnap is cicörét a szomszédék tyúkjávaa.

De hát szögénynek fóró érte nyakát,

a szakácsné ki is típte tollát.

Ee is van készítve, mög is van má sütve,

aki ebbű öszik, nem lössz baja tűle.

Jó étvágyat kívánok!

Asztán eszt a tányért a zújembör elé tötte.

No, ebbű má csak ímmee-ámmaa öttek, a fijatalok talpa alatt égött a főd, táncóni akartak. Ezér a segíccségök gyorsan lészötték a zasztalokrú a tányérokat, kanalakat, véllákat, poharakat, üvegöket. A hejiség közepirű kivitték a zasztalokat, padokat, csak a szélökön hattak. Arra töttek bort, poharat. A csetrös edényt kihórták a mosogató asszonyoknak, akik mög vótak fogadva eere a zalkalomra. Pézt, ételt kaptak. Kezdődhetött a tánc!

A régi mulatásrú persze nem készűtek képek, így a zúszódi tánccsoport segít eeképzeeni, hogyan is löhetött. Ugyan, mijér alakúhatott ki a gubbantós táncunk?

Ebbe szerintem a legényök, embörök vótak rafináttak! Kíváncsijak vótak, mi löhet a főlibbenő sok szoknyák alatt!

 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon