Kislányok játéka

 

Nagy boldogság volt a menyasszonyos, lakodalmas játék

 

Az 1970-s években a termelőszövetkezetnek több melléküzemága is nagyon jól működött. Az egyik a Tekercselő üzem volt, ahol több asszony, kevesebb férfi dolgozott. Még Géderlakról, Ordasról is voltak munkásai. Jó közösség alakult ki a munkások között, névnapokat ünnepeltek, kirándulni mentek együtt. 

"Szolgáltat is a tsz. 3.5 milliós termelési értéket produkál. Jelentősebb munkáik: az ÉPGÉP kalocsai telepe részére másfél millió forintért villanymotorok javítása, az EVIG-nek évente 4 ezer db villanymotor tekercselése, és villanyszerelésből, háztartási-gépszervizből álló, 200 ezer forint bevételt jelentő lakossági szolgáltatás."

 

A másik jól termelő üzemág továbbra is a sóderkitermelés volt. Ehhez a tsz-nek már megfelelő kotrója, vontatóhajója, uszálya is volt. A rakodáshoz markolót használtak. Itt a férfiak hetes váltásban, 3 műszakban dolgoztak. 24 ember, család talált itt biztos megélhetést. A kirakóhelyek Dunaföldváron, Hartán, Ordason, Uszódon voltak. A Duna-parton, ezeken a helyeken hatalmas sóderhegyek álltak, amit többségében már a tsz szállító járműveivel hordtak az építkezésekre. Nem csak a környékben, de távolabbi vidékeken is jó keletje volt a folyami kavicsnak.

Említettem, hogy már több szállítójárművel rendelkezett a termelőszövetkezet. A teherautókkal egyéb fuvarozást is vállaltak. Sok hivatásos sofőr dolgozott, mellettük kocsikísérők (rakodók) is, valamint a járművek karbantartásához szerelőrészleg is tartozott, ami szintén több szakképzett autószerelőnek adott munkát.

A tsz keretein belül, az erdőből kitermelt fával teknővájók is foglalkoztak.  A képen Varga Antal előkészíti a farönköt, amit Kanalas József farag ki.

Ebben az időben egészült ki a szántóföldi növények termesztése a kaporral. Szerződést kötött a tsz konzervipari vállalatokkal ennek a fűszernövénynek a szállítására. Ezután a megfelelő területet a tsz gépeivel elvetették, majd felparcellázták azon tagok között, akik a háztáji földjükön vállalták ennek gondozását. Nem túl nagy munka volt ez tavasszal! Hosszú nyelű, a végén fémből készült szúró alkalmatossággal kellett a területen végig menni, minden gazat kiszúrni. Általában uszódi búcsúkor volt a kaporvágás, szállítás ideje. Ezt is a közösség gépe kaszálta, futószalagra villázták, ami felvitte a teherautóra, ott megint el kellett rakosgatni vasvillákkal. Szép pénzt kaphattak területükért a gazdák, jól is jött, hisz ez volt az első nagyobb összeg tavasszal, ami a földművelésből származott. Olyan kapor illat volt a határban, faluban, hogy csak no! Ahhoz lehetett hasonló, mint amikor majorannát termesztettek.

Mindeközben a Községi Tanács sem tétlenkedett. A falu meglévő közintézményeinek felújítására fordítottak nagyobb összegeket, hogy a gyermekek, idősek, betegek megfelelő körülmények között tartózkodhassanak.

Mint azt Kalapos Zoltánné vb titkár elmondta, ez csak a falu összefogásával, társadalmi munkával volt lehetséges.

Ebben a korban az ÁFÉSZ-szel közösen alakították ki az önkiszolgáló boltot (nagybolt), mellette a húsboltot. Előző vezetője Ignácz József, utóbbié Szöllősi Lajos lett.

Akkor azt szerették volna elérni, hogy minél kevesebb dologért kelljen a városba utazni, a falusi ember ne érezze hátrányban magát, családját a városival szemben.

Hogy megváltozott minden! 

Már az iskolából csak alsó tagozat van, nincs idősek napközije, bezárták a takarékpénztárat, a hónap végén bezár a "nagy bolt", a posta működésének megszüntetését is emlegetik. A tsz sem működik faluszinten a rendszerváltás óta.

Sok változás, ami nem mind magyarázható a népesség csökkenésével, a falu elidősödésével, s nekünk, itt élőknek bizony fáj. 

 

Megosztás a facebookon

 

 

Igaz, hogy szinte karnyújtásnyira folyik a falunktól a Duna, igaz, hogy minden háznál vagy gémes, vagy kerekes kút található volt emberemlékezet óta, igaz, hogy az 1920-as évektől kezdve volt községünknek egy artézi kútja,, még is a 70-es évekre a vízkérdés megoldása lett a községi tanács legfontosabb feladata.

Az udvarokban levő kutak vize már emberi fogyasztásra alkalmatlan lett, nyaranta gyakran elapadtak. Ilyenkor az állatoknak is maradt reggel és este az artézi kútnál lévő itató, amíg állandó folyású volt, vagy a Dunáról hordtak nekik inni.

Főzni, inni mindennap az ártéziről hordtuk még mi is kannákban a vizet, nemhogy apáink,  anyáink!

Nekik ez esti szórakozás is volt, hisz ott világított először utcai villanyégő, ott lehetett találkozni, beszélgetni, míg megtelt a két kanna. Ők gyalog jártak vízért.

Én pl. már kerékpárral! No jó, először még kis biciklivel, kis kannával! De nem verődhetett ám a kanna a biciklihez! Az nekem mindennapi dolgom volt, hogy a mamáméknak este vizet vigyek. Amennyit elbírtam, ha nehéz volt a nagy kanna víz, ki-ki öntöttem belőle, előfordult, hogy fél kanna vízzel értem hozzájuk. Ilyenkor természetesen újra kellett mennem. Jutalmul 20 fillért kaptam, amit elkölthettem stolverkra(ragadós tejkaramella) a régi mozi előtt lévő, Menyhárt Sanyi bácsi trafikjában. Hogy utáltam! Azért nem sok idő kellett, rájöttem, hogy van ott Frutti is, ami ugyan 40 fillér volt, de két nap összejött egynek az ára. Nem is lettem "édesszájú"!

Nagymosáskor már előző este tele kellett hordani innen az edényeket. Bizony én a Csíkos közbe igen sokat fordultam két kannával, biciklivel, mire azt mondta édesanyám, hogy elég.

Ez a kút 1964-ig magától tört föl a mélyből a levert csövön keresztül, de ekkorra már nem győzte kiszolgálni a megnövekedett igényeket és szereltek rá húzó-nyomó szerkezetet. Ám így is kevésnek bizonyult. Sürgősen új kutat kellett fúratni. Már 115 méter mélyre értek a csövek, de saját erőből nem tört fel a víz, pedig ezt remélték a községbeliek. 

A lakosság száma közben 1600-ra emelkedett, köztük 180 iskolás, 50 óvodás gyerek és a napközis öregek is várták az ivóvizet.

Fúrtak kutat (a kerete ma is látható) Felnagy Kari háza előtt, a Gyógyszertár előtt, lent a Dunán, de egyik vize sem volt tökéletes, főleg, hogy a lágy ártézi vízhez voltunk szokva! Az asszonyok panaszkodtak, hogy mosáskor kicsapódik benne a szappan, mosópor, nem fő meg benne rendesen a bab. Ha babot akartunk főzni, még sokáig a régi ártézi kút egy kis csövön vezetett csorgásához jártunk, ami kb. a mai vízmű épületének kertjében folyt. (Ott még házak akkor nem álltak).

Voltak azért már abban az időben is házak, ahol már épültek fürdőszobák, amit saját fúrt kútról láttak el vízzel "hidrafor?"segítségével.

1971. májusában aztán megalakult a vízműtársulás.

Lakóházanként 5200 forinttal kellett az építéshez hozzájárulni. Ebből 3200 forint készpénz, a többi társadalmi munka. Eredetileg regionális vízműre készítették a tervet, ami azt jelenti, hogy a községen áthaladó vízvezetékre kötik a falu vízhálózatát. Ez lett volna az olcsóbb. Ez sajnos nem valósult meg. Önálló vízművet kellett építeni.

 Végre megindulhatott a munka! Ásták az árkokat, fektették a csöveket. 

A vezetők egyre nyugtalanabbak lettek. A vízműhöz fúrt kút mélysége már jóval meghaladta a 100 métert, de a vízhozama csekély volt. A rossz hír hallatán sokan visszaakarták kérni a befizetett pénzt. Ám nemsokára jó hírek érkeztek a kútfúróktól: 186 méter mélységből percenként 280-300 liter jó minőségű víz tört elő!

Már csak egy hidroglóbusz kellett, s a falu legtöbb udvarában 1973-ban ott volt a vezetékes víz.

Ekkor megindulhatott a régi építésű házakban is a fürdőszobák kialakítása.

Édesapám "mindenhez" értett, egyedül vezette be a házba a vizet, csempézett, lapozott, csapot szerelt, szennyvizet vezetett. Ritkán kért szakembertől segítséget. "Na, az én életemet kiállja"- volt a jelszava. Az övé sajnos rövidre szabatott, a fürdőszoba túlélte, még ha a vezetékekkel meg is gyűlt a sok év alatt édesanyám, illetve a szakemberek baja.

1974. Karácsonyára nálunk is elkészült a fürdőszoba és a vízöblítéses WC. Mekkora ajándék volt!  

 

Megosztás a facebookon

 

 

 

1973. június

Közel két évtizedes eredményes közéleti munka után nyugdíjba ment a falu első tanácselnöke - Ruman Vince. Utódja Okvátovity István, a helybeli Egyetértés tsz agronómusa, az áprilisi választások idején került a tanács élére.

Fiatal, energikus, közvetlen.

1973. szeptember

 

 

Másodszor szedik az asszonyok a paprikát az uszódi Egyetértés tsz-ben.

Ezen az őszön szüretelték a paprikát géppel a 17 hektáros kísérleti táblán. A szedőgép az újság szerint jól működött. Mégsem használták túl sokáig, mert mindent, a zöld csöveket is leszedte, s ahová a traktor pótkocsijáról kiborították, ott kézzel kellett kiválogatni. A zöldek, félérettek veszendőbe mentek.

A háztáji földeken paprikát termesztők maradtak a kézi szedésnél, amikor is csak a pirosakat szedték le, de akár háromszor, ha nem jött fagy, négyszer is megszedték a töveket.

 

1974-ben újították fel az óvodát.

Ebben az évben az úttörő összesített honvédelmi versenyt Tasson rendezték.

1. helyezést ért el Uszódról: Holczer Erzsébet

 

Az arató-cséplőgép vezetőknél is verseny volt, akár az előző évben.

Az 1. helyezett Kővágó István lett, akár az elmúlt esztendőben.

 

 Sokan utaztak 1974-ben külföldre is. Különösen jól sikerült, élményekben gazdag volt a tsz-tagok tíznapos romániai, bulgáriai társasutazása.

1975. január

 Egyesült az ordasi Úttörő és az uszódi Egyetértés termelőszövetkezet, aminek az utóbbi lett a neve. 

Az összefogás hasznáról már régebben is meggyőződtek. Évek óta kölcsönösen segítették egymást. Most megkezdődtek a tavaszi munkák. Összetett műtrágyával szórják meg a fűszerpaprikának kijelölt területeket, hektáronként 7 mázsa hatóanyagot juttatnak a talajba.

Az ősszel felépült terményszárító fölé a verőfényes napokat kihasználva szerelik a tetőt.

Falunkban mindig voltak, vannak, akik szeretik a rejtvényeket, azok megfejtését régebben sokan be is küldték. Így voltak az akkori úttörők is. 

Márciusban a helyes megfejtésért többek között Pénzes Ferenc kapott könyvjutalmat.

1975. június

"A fejlődő Uszód" címmel írt rólunk az újság.

...Okvátovity István, a huszonhét éves tanácselnök ...igen bizakodó. Tudja, hogy az elért eredmények mögött olyan fedezet van, amire lehet alapozni. Megelégedetten sorolta az összefogás eredményeit és türelmetlenül a hibákat, hiányosságokat....ez az uszódiak fejlődésének, közös előrelépésének a mozgatóereje: büszkének lenni az eredményekre és bosszúsnak lenni mindarra, ami a fejlődést, a közös boldogulást, a szépülést hátráltatja, és együtt dolgozni. Az idei településfejlesztési verseny első díja nem csak az elvégzett közös munkának az elismerése, hanem ennek a szemléletnek is.

 

Balról a második Okvátovity István

Megosztás a facebookon

Az Uszódi Általános Iskolában ősztől nyárig mindig mozgalmas volt a sportélet. Égi tanár bácsi gondoskodott erről. Nem volt véletlen, hogy a tanulók sok-sok versenyen vettek részt, ahol szép helyezéseket értek el a 70-s években is.

Sporteredmények:

Februárban

"Népes mezőny indult a Kalocsai járási ifjúsági asztalitenisz bajnokságon

A serdülők korcsoportjában a lányok között 2. helyezett lett Varga Erika, a 3. helyezést Csada Mária szerezte meg."

Júliusban

"Honvédelmi versenyek a kalocsai járásban

A különböző akadályok - 400 méter futás, tesztfeladatok megoldása, kézigránátdobás, bukóalak-lövészet - leküzdése során az egyes kategóriákban az alábbi események születtek.

10-12 éves fiúk:     1. helyezett Barna László

10-12 éves lányok: 1. helyezett Ignácz Erzsébet

Az úttörő honvédelmi verseny megyei döntője

Fiúk 2. korcsoport: 2. helyezett Barna László"

Nyaranta országjáró kirándulásokra vitték a tanár nénik, bácsik a gyerekeket.

Ehhez a buszt mindig az Egyetértés Tsz biztosította, amiért nem kellett fizetni. Így az ország távolabbi helyeire is eljutottak a diákok. Meglátogatták az Aggteleki cseppkőbarlangot az Északi Középhegységben, de fürödhettek a Balatonban, vagy mehettek az ország nyugati részébe, mint az alábbi hírből is láthatjuk. 

Kirándulások:

"Kaput nyitnak a nyári táborok

Sopron-Kőszeg műemlékeit tekinti meg negyvenhat uszódi úttörő."

Mi, volt diákok szép emlékeket őrzünk ezekről a kirándulásokról, s biztosan sokan vagyunk, akik azóta sem jutottunk el ugyanoda.

Az iskola, a gyerekek fejlődése, neveltetése, a szép környezet megteremtése akkor az egész falu érdeke, gondja volt. Dr. Balaton Józsefné, Magdi néni volt a napközis nevelő, akinek különösen fontos volt az ízléses, otthonos napközis terem kialakítása. Ennek érdekében motiválta, akit csak tudott. 

Erről szól a márciusi hír.

"- Az uszódi asszonyok hímzett függönyöket és fali díszeket készítettek a napközi otthon számára. A díszes, kalocsai mintákkal kivarrt kilenc függönyért az iskola pedagógusai, és a 40 napközis diák nevében - házi ünnepség keretében  - Kun Mátyás igazgató mondott köszönetet."

Ekkor volt, hogy fiatalok mehettek ki az NDK-ba. Uszódról is többen éltek a lehetőséggel.

Így írt erről júliusban a Petőfi Népe:

"A felhívások megjelentek a tanácsházák kapuin, a feltételeket tartalmazó íveket szétküldték az üzemekbe. A fiatalok közül sokan jelentkeznek dolgozni a Német Demokratikus Köztársaságba.

Mi vonzza őket? Talán a távolság, valami újnak a megismerése, a fejlettebb technika, egy másik nyelv elsajátításának a vágya, az így megszerezhető tekintély, presztízs.....

Egyébként a KISZ VIII. kongresszusának tiszteletére egy csomagológép elkészítését kívánjuk felajánlani, amely a tavaly tavaszi Lipcsei Vásáron aranyérmet nyert. A gépet az uszódi Horányi Béla tervezte."

De tragédia is történt 1972 májusában. Egy 32 éves fiatalember lelte halálát munka közben, mialatt a pótkocsit akarta összekapcsolni a tehergépkocsival. Ez az egész falut egy emberként megrendítette.

 

Megosztás a facebookon

Petőfi Népe 1970. decemberében írta.

"Uszódi lakodalmak

-A háztájiban jó kiegészítő jövedelemforrás, a faluban majd minden háziasszony hizlal kacsát vagy libát- jegyzi meg Nagy Zoltán a helybeli üzemág vezetője.

-   Volt alkalmunk lemérni- felelem.-Találkoztunk asszonyokkal, akik patyolat tiszta konyharuhával takart kerek kosarakban vitték az árut az átvevőhelyre. Az első ilyen asszonycsoporttól meg is kérdeztem: Lakodalmi készülődés talán?"

(Tömött kacsát, libát még korábban hajójárattal is vittek B.pestre a Vásárcsarnokba eladni. Be kellett vizsgáltatni, lebélyegeztetni, s csak ezután árulhatták. Persze, már írtam, mindig történt valami. Pl. A vizsgáló hibát talált az áruban, nem bélyegezte le, hanem elkobozta. Na, az a kacsa, liba finom ebéd lett ingyen annak az asztalán! Az asszonyok olyat, amelyik kicsit megkékült, megnyomódott tömés közben dehogy vittek volna el! A vevők ott is főleg kereskedők voltak, akik tűszúrással igyekeztek megnézni, van-e mája az állatnak. Igen ám, de ha otthagyta, azt már egy másik nem vette meg! Nagyon kellett figyelniük erre is az árusoknak. Jobb lett a helyzet a 70-s évekre, amikor már a kereskedők jártak le a hízott jószágokért.)

"-Isten őrizz!- vágta rá hirtelen tréfás-komolyán Nagy Zoltán.- Kiürült a buksza, annyi volt a lakodalmunk az idén!

Az anyakönyv hű krónikása a helybeli házasságkötéseknek. Vajon mit őriz meg az idei évről?

-Rögtön belelapozunk-készségeskedik Kalapos Zoltánné vb-titkár és már sorolja is:- Kettő, négy,...tizenöt, ...tizennyolc,...húsz.

Húsz pár! 1640 lakosú községünkben ez rekordnak számít. Tavaly csak 12 pár kötött házasságot, de három közülük  a meglettebb korú nemzedékhez tartozott.

Az ideiek viszont csupa fiatalok. S ami érdekes, a menyasszonyok egy kivételével mind uszódiak. Miért érdekes ez? Mert falunkban kevesebb a férfi, mint a nő, s a vőlegények többsége máshová való, Foktőre, Bátyára, Kalocsára. Mindössze heten mentek hozzá helybelihez. Nyolc menyecskét elvittek a faluból, csupán egyet hoztak.

-A legfiatalabb menyasszony?

-Nemes Mária 16 éves. A "legidősebb" pedig 26 éves.

-S a vőlegények?

-A "legöregebb"1940-s, a legifjabb 1950-s születésű. S még hadd mondjam el, a legtöbb lakodalom októberben volt. Volt eseményünk tehát bőven, mert községünkben ugyancsak megadják a módját!

Mit jelent ez a gyakorlatba? Íme egy kis ízelítő belőle:

Igazi az a lagzi, ha mind a lányos, mind a vőlegényes háznál tartják, kétszázas-háromszázas vendégsereg részvételével. Gyakorlatilag ez szinte az egész falut jelenti. Ehhez méretezettek az előkészületek is. ... A nagy napon mindkét háznál még külön összegyűlik a fiataloknak szánt ajándék. S az már magától értetődő, hogy ilyenkor mindenki gavallér. Azért, hogy könnyebb legyen a fiatalok dolga az új élet küszöbén, s egy kicsit azért is, hogy...

-Akadt-e az ifjú házasok között, aki például a saját házába költözött?

-Akadt bizony, nem is egy. Ha jól számolom, hat házaspár kezdte az életét saját családi fészekben."

(Hol voltak már ekkor a régi szűkösre szabott lakodalmak! De a régi hagyományok, szokások, versek, mozzanatok maradtak egészen a 2000-s évek elejéig. Attól kezdve minden házigazda igyekezett saját gondján azzal enyhíteni, hogy éttermekben kezdték tartani a lagzikat. No, ettől kezdődően ezek már nem parasztlakodalmak voltak értelemszerűen!)

Megosztás a facebookon

A cikk a Petőfi Népében jelent meg 1970. decemberében. Sajnos a képeket nem lehet ide jelenleg feltölteni.

 

Az épp kávészünetet tartó tsz konyhán dolgozókat látjuk a tsz elnökével, amint a szomszédos presszóban kiszolgálja őket Erzsi néni.

 

"Közös gazdaságaink jó részének régi gondja, visszatérő problémája a tagság mindennapos étkeztetésének megnyugtató, kielégítő megoldása. Szinte mindenütt él a törekvés: felszámolni a tarisznyából való falatozást, rendszeresen ellátni meleg étellel a huzamosan nehéz fizikai munkát végző, s a friss, tápláló elemózsiát joggal elváró gazdákat.

Az uszódi Egyetértés Tsz vezetői már két éve kipipálhatták legfontosabb teendőik közül az étkezés ügyét. Azóta működik ugyanis - és elmondhatjuk, közmegelégedésre - az üzemi konyhájuk és étkezdéjük. Napjában mintegy százhúsz személynek készül itt meleg étel, méghozzá nem is akármilyen: ízletes, zamatos falatok és bőséges adagok várják a vendégeket.

Érdemes az iránt is vizsgálódni: kikből tevődik össze a tsz-étterem látogatóinak tekintélyes létszáma. A nagyüzem saját dolgozóin kívül az öregek napközi otthonának lakóit is ellátja élelemmel.

A 45 idős ember nemcsak kifogástalan ebédet kap, hanem - -községi tanács anyagi hozzájárulásának köszönhetően -  tízórait és uzsonnát is. Ezek a kiegészítő étkezések is jó kiadósak, hiszen rendre az étlapon szerepelnek a laktató felvágottak, szalonna, disznósajt, stb.

Ha a blog egyszer megengedi, itt az idősek klubjának egy csoportja lesz látható.

 

A tsz-konyháról étkezik sok olyan család is, amelyben a házas felek mindegyike dolgozik, s így nem tudnak háztartást vezetni. Az üzemi konyhán mindig akad annyi pótadag, hogy a községen át közlekedő autóbuszjáratok alkalmazottai is meleg ételhez juthassanak olykor. De az Úszódra nagy ritkán elvetődő utas sem marad éhen. Ottlétünkkor például finom karalábéleves és galuskával dúsított, savanyúsággal körített borjúpörkölt volt a menü. 

Kép az idősek napközi otthonából.

 

Persze, félreértés ne essék: nemcsak a hamisítatlan uszódi ízeket, s a mindenkit kielégítő mennyiségű adagokat dicsérjük. Sokkal inkább a kezdeményezést, s a határozottságot, amellyel a szándékot gyorsan, célratörően megvalósították, megelőzve sok, náluk előnyösebb helyzetben levő községet, illetve szövetkezeti gazdaságot. Bebizonyították: így is lehet!

Mindezért csak üdvözölhetjük az Egyetértés vezetőit, sok sikert kívánva egyúttal egyéb, hasonlóan életrevaló ötleteik megvalósításához!"

 

Megosztás a facebookon