Áldozócsütörtök
A keresztyén egyház legősibb ünnepei között tartjuk számon a mennybemenetel napját, habár a kezdeti századokban különböző napokon emlékeztek meg a a feltámadott Krisztus mennybemeneteléről a húsvét és pünkösd közötti időben. Ez Húsvét utáni 40. napon, csütörtökön van. Az áldozócsütörtök elnevezés magyar szóalkotás, amit mi, protestánsok, továbbra is használunk.
Uszódon a lányok ezen a napon fehér réklit, fehér selyem felső szoknyát, fehér fehér kötényt viselte templomba menetelkor. Hűvösebb időben fehér kötött, horgolt pruszlikot is magukra vettek. Lábukra fehér harisnya, szandál került.
A kép 1953 körül készült
A lányok kezében ott az énekeskönyv és az elmaradhatatlan zsebkendő, valamint a virág.
Konfirmáció
A szó jelentése megerősítés. Az első úrvacsorát megelőző felkészítő tanítás, melynek célja a hitbeli megerősítés. Ez mindig a 14 évet betöltőket érintette. Ők az áldozócsütörtököt megelőző hónapokban a hittanoktatás mellett un. KÁTÉ-ra is jártak, ahol a majdani vizsga kérdéseire adott válaszokat tanulták meg, értelmezték.
A 19. század(1800-s évek) második felétől a korábbi nagypéntek vagy húsvét helyett vált szokássá a vizsgát áldozócsütörtökön tartani.
A vizsga fontosságát, ünnepélyességét jelezte, hogy a presbitérium és a gyülekezet előtt zajlott. Kezdetben a délelőtti istentisztelet keretében, majd az idő előrehaladtával délutánra tolódott ez az alkalom.
Nem csak a gyülekezet, de a család életében is nagy napnak számított, utána általában otthon vendégséget ültek, ahová a már az egyház teljes jogú fiatal tagjának keresztszüleit is meghívták.
Ezt bizonyítja az is, hogy már régen is igyekeztek megörökíteni fényképeken a vizsgán átesettek csoportjait. Az Uszód könyvben ezért lehet olyan sok kép erről az alkalomról.
Ez a konfirmálókról hozzám eljuttatott kép 1934-s születésűekről készült.
A pünkösd a húsvét utáni 7. vasárnapon és hétfőn tartott egyházi ünnep, amelyen a Szentlélek kiáradását ünnepeljük.
"Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte a házat, ahol ültek.
Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre.
Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy ahogyan a lélek adta nekik, hogy szóljanak."
Nálunk ezen az ünnepen az asszonyok, lányok nagyon megadták a módját a viseletnek. Ilyenkor már legtöbbször jó idő volt, lehetett lengébben öltözni. A fehér selyem réklihez színes selyem szoknyát, fekete kötényt vettek magukra. A fejüket világos selyem, bársony, szövet kendővel kötötték be.
Régen elképzelhetetlen volt, hogy fejkendő nélkül üljenek be az asszonyok a templomba, ez csak a lányoknak volt lehetséges.
Persze, mint minden, ez is változott az idők folyamán.
A képet Bedi Gyula készítette.
Az istentisztelet végeztével úrvacsora osztásra került sor.
Először a presbiterek járultak körben az úrasztalához kenyérért, majd a következő körnél a kehelyből egy kort bort ittak. (Régen csak férfi lehetett presbiter)
Ezután a frissen konfirmáltak következtek, akik most vehettek magukhoz először úrvacsorát. Természetesen elöl a fiúk, majd a lányok.
Végül az asszonyok vonultak ki.
Nálunk egyedi szép szokás, hogy az éppen úrvacsorázónak hozzátartozói a padokban felállva mutatják összetartozásukat vele.
Asszonyok ünneplőben - Bedi Gyula fotója
Pünkösdöt köszönteni délután elmentek egymáshoz az emberek. Gyermekek szüleikhez, unokák nagyszüleikhez, közeli rokonokhoz.
Pünkösd másnapja hasonlóan zajlott, de már mindenki abban a szoknyában, rékliben ment a templomba, amiben kedve tartotta, ám még mindig nagyon ünnepi öltözetben.
Samu Ernától származik ez a fotó.
Amikor a viseletünkről írok, mindig hiány marad bennem, hiszen a férfiak, legények öltözetéről nem esik szó. Az ő öltözködésüket leginkább csak az évszak határozta meg. A "melegüngök" színét változtathatták, vagy hidegben kabátot is viseltek. Most mégis álljon itt két régi fénykép róluk is szintén Samu Ernától.
Megosztás a facebookon