Népességünk etnikai, embertani vizsgálatának eredményei

Henkey Gyula 1961 és 1973 között Kalocsa és környékének lakóit vizsgálta

 

A tanulmányban Csire Sándorné, Margit néni példaként szerepel

 

Már az 1950-es években is végeztek falunkban embertani vizsgálatokat. Az idősek emlékeznek, hogy a meghatározott férfiaknak, asszonyoknak a Községházára kellett menni. Ott testmagasságot, fejszélességet, járomív szélességet, stb. mértek a hozzánk látogató tudós emberek rajtuk. Ezt a vizsgálatot újította fel, illetve értékelte át az újabb ismeretek fényében Henkey Gyula tudós.

A vizsgálatok célja, hogy megállapítsák, erre a vidékre mely embertípusok, illetve keverékeik telepedtek le. Amint azt mindannyian tudjuk, már a honfoglaló magyarok is kevert népként érték el a Kárpát medencét. 

Így az eredmények nekünk annyiban érdekesek, hogy megismerhetjük a különféle típusok neveit, valamint megtudhatjuk, hogy az 1000 év alatti keveredés eredményének ellenére kikhez hasonlítunk legjobban.

A testmagasság: legalacsonyabbak a környéken a géderlaki és uszódi nők.

Az átlagos fejhossz: mindkét nemnél hosszú, ám közülük legrövidebb az uszódi nőké. 

A fejszélesség átlaga: férfiaknál, nőknél a széles kategóriába esik, csakúgy, mint a járomív szélesség is. Az állkapocsszöglet szélességének átlaga közel áll a fülöpszállási kunok, a lajosmizsei jászok és a Nógrád megyei tiszta palócok átlagához, viszont az orrmagasság  ezekhez képest nagyobb. Az orrszélesség nők esetében csaknem teljesen megegyező a tiszta palócok és a lajosmizsei nők esetében. Mindkét nemnél a (keskenyorrúság) jellemző. Az előre álló járomcsont kevesebbszer fordul elő a bátyai és uszódi nőknél. Ritka a meredek homlok az uszódiaknál és géderlakiaknál. Többségben egyenes orrunk van.

Elsősorban a barna szemszín a jellemző, sőt nőknél a barna szemszínárnyalatok többségben vannak. Második helyen a kever (zöldes) szemszín áll. Kevés a világos szemszín. Kevert szemszíne a dunapataji és uszódi férfiaknak van leggyakrabban.

Legkisebb mértékben a fülöpszállási kunoktól különbözünk.

A népesség összetételében öt típusnak van nagyobb jelentősége: turanid, armenid (előázsiai), dináti, alpi, pamír.

A lapponoidnak Uszódon, Bátyán, Géderlakon van nagyobb jelentősége. Az alpi és lapponoid típus együttes előfordulása Kalocsa környékén és a Nógrád megyei tiszta palócok között teljesen megegyező, kiugróan magas Uszódon, Bátyán Géderlakon. 

A folyamatosan lakott községek közül Uszódon feltűnően nagy az alpi és lapponoid típusok előfordulása.

A lapponoid típus jellemzőit viselte arcán.

 

Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye általános ismertetője és címtára 1930-31. II.rész

 

Régen, télen, Harkányban.

Mai bejegyzésemet azok értékes kiegészítésével kezdem, akik az előző felsorolásban megtalált hozzátartozóikról írtak, azt megjegyzéseikkel színesebbé tették. Köszönöm nekik!

Kéményseprő: Svincsók János, Budapesten szabadult 1875-ben, segédéveit Budapesten, Székesfehérváron, Kalocsán töltötte. 1889 óta önálló mester. Körletébe tartoznak: Foktő, Úszód, Dunaszentbenedek és Géderlak. 3 fia, mint segéd működik. 5 gyermeke van. János fia 1915-ben vonult be, majd mint 50%-os rokkant szerelt le.

Kovácsok: Ács László, Kátai István, Kovács István, Sáfár Sándor

Kőművesek: Varga Bálint, iparában Úszódon szabadult, segédéveit Budapesten töltötte. Önálló 1903 óta. Felesége Bogárdy Julianna, gyermekei Bálint, Sándor és Mária. A fiúk szintén kőművesek, atyjuknál szabadultak fel.

Benedek Sándor, Kasi Bálint, Nemes Illés, Nyitrai József, Sipos Lajos.

Pék: Herlicska Gyula

Rövidáru kereskedő: Hanh Vilmos, Beck Sándor

Egyszer volt, hol nem volt, kb. 1960-ban az uszódi óvoda udvarán volt egy ünnepség.

Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye általános ismertetője és címtára 1930-31. Úszód

A képeslapok múzeumok gyűjteményeiből valók

A kép Hangyásiné Marika szüleinek esküvőjén készült. Petrik Józsefné Szabó Erzsikétől kaptam.

 

Asztalosok: Kenszler József, Peier István, Rozmanik Lajos

Baromfikereskedők: Balaton Károlyné, Holló Imre, Simon Bálintné

Bognárok: Fink Pál, Ritzl Mihály

Ezt a fotót Kirchkeszner Irénke tette közzé.

 

Borbélyok:  Kirchnecker János, Szűcs István, Usztyán Sándor

Cipészek és csizmadiák: Balaton Károly, Király Ferenc, Szűcs János, Tóth Baronyi Béla

Cséplőgéptulajdonos: Balázs Béni, Kasi Béni 8 HP. Hoffer és Schrantz. Cuki (inkább Cunyi) Sándor 4 HP.

(a szám valószínűleg a teljesítményére utal)

 

Földbirtokosok:

Kalocsai Főkáptalan 1013 kh. Ebből 800 kh-at Draskovich Ferenc bérel, Dunapataj község 243-t, gróf Vigyázó Ferenc 193-t, Lakatos István 143-t.

özv. Dömötör Sándorné 176 kh., bérlik Tamás Ferenc és Tsai.

Nagy Lajos 72, Tamás Bálint 51, K. Tóth Gábor 55, Barna Károly 27, Balázs Sándorné 35, Balázs Gábor, 26, Borsi Lajos 32, özv. Borsi Jánosné 22, Borsos Bálint 22, özv. Hábi Gáborné 22, Kasi Béni 23, Kiss Lajos 22, Kiss József 21, Nemes István 28, Símó Lajos 32, özv. Simon Andrásné 35, Tamás Lajos 45, Tóth G. Illés 24, Tóth Pál Illés 21, B. Tóth Bálint 44, Tóth Gábor 21, Símó Bálint 36, Vas Józsefné 36 kh.

 

A felsorolásból az derül ki, hogy a 20 kh. alatti földtulajdonosokat nem jegyezték fel, nem számítottak bele ebbe a kategóriába.

Érdemes megfigyelni a képeslapon, mennyivel mélyebben volt a mai Szabadság utca a kat. templom és plébániához képest.

 

Fűszer és vegyeskereskedők:   Fischl Lázár, Gyulai Dezsőné, Hahn Vilmos, Hermann József

Géplakatos:  Biró Imre

Hentesek és mészárosok: özv. Horn Györgyné, Hudák Márton

Korcsmárosok: Fischl Lázár, Gáspár József, Hahn Vilmos, Hermann József, Kovács István, Jakkel István, özv.Simó Bálintné

Ha összehasonlítjuk a kereskedők és kocsmárosok névsorát több egyezést is találunk, mert ők több lábon álltak, a kereskedelem nagy részét ők vitték.

Falunk régi egészségi állapotáról 1907-ből és 1911-ből

A képeket Okvátovity Róbertné Szabó Szilvia tette közzé családi albumukból

 

Hollander Hugo dr. A malária elterjedése Magyarországon 1907.

Falunkra vonatkozóan a következőket írja:

"A betegség ma már csak szorványosan lép fel, de mint ilyen - kevés kivétellel - a járásnak majdnem valamennyi lakott helyén előfordul. A Duna folyam maga, amióta az szabályoztatott, a malária epidemiológiájában (előfordulásában) ezen az országrészen ma már alig szerepel tényezőként, arra példa - az észak felől szomszédos dunavecsei járásban tapasztaltakon kívül - azon egész sora a dunamenti községeknek, mint Foktő, Úszód, Dunaszentbenedek, Géder-lak- a malária-betegség oly ritka, hogy évek múlnak, míg egy-egy ilyforma betegség előfordul."

A Rákos Vidéke 1911-ben ezt írta:

"Ismét kolera. Az újpesti kolerajárvány megszűnésekor reméltük, hogy ez a szörnyű kor végleg meg fogja kímélni vármegyénket a további rettegéstől. Az öröm korai volt, mert a dunamenti kalocsai járásban, hol már Foktőn, Géderlakon s Fajszon fordultak elő kolera megbetegedések, halálesettel vegyest, a szomszédságukban lévő Úszód községből érkeztek távirati kolerajelentések vármegyénk alispánjához. Posztobányi Jánosné és István fia egymást követő két nap alatt koleragyanús tünetek közt meghaltak, bélrészeikből a kolera laboratorium ázsiai kolerát állapított meg. Györgyi főorvos a helyszínre kiszállt.

 

Régi visszaemlékezések alapján elmondhatjuk, hogy a fekete himlő is jelen volt még az 1900-as évek fordulóján. A mai idősek emlékeznek gyermekkorukból olyan idős emberre, kinek az arca ennek nyomait viselte. Erről orvosi jelentést nem találtam. 

A tüdőbaj is válogatás nélkül szedte áldozatait. Beszélnek az emlékek egy katolikus fiatalasszonyról, aki miután férjhez ment egy homokmégyi katolikus legényhez, megtámadta a betegség. A szülei tehetősek voltak, mindent megtettek lányukért. Még "hegyek közé" is küldték szanatóriumba. Úgy tűnt, legyőzte a kórt. Gyermekük született. Sajnos csak pár napig élt. Nemsokára a fiatal anya is követte.

A vő ottmaradt az anyóséknál, mert fiukként megszerették. Annyira, hogy mikor újra nősült és uszódi református özvegyasszonyt vett feleségül, még azt is menyükként tartották.

"Ujan vót annak a beszéggye fijatalon, mint a sejömcukor"- mondta róla ez a második felesége.

Püspöki látogatás Uszódon 1892-ben

Protestáns egyházi és iskolai lapok 1892.

Berán Endre tiszteletes úr az Úr asztala mögött

 

Szemerjai Szász Károly (Nagyenyed, 1829. június 15. - Budapest, 1905. október 15.) református lelkész, a Dunamelléki református egyházkerület püspöke 1884-től 1903-ig.

Emellett költő, drámaíró, műfordító, esztéta, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

 

A nap már lemenőben volt, mikor a főpásztor kíséretével Úszód község határához ért, hol a községi elöljáróság Nyáry Péter jegyző vezetése mellett várta s üdvözölte az érkezőket. Az üdvözlő beszédre adott válasz után az elébe kijött számos úszódi lakosoktól kísérve vonult be a községbe.

Mily ellentét! Alig félórával előbb Szt.-Benedeken, a kormos romok, a szívet-lelket megható pusztulás, a jólétből a szegénységbe s koldusbotra jutás szomorú képe, a kárvallott lakosok  TŰZVÉSZBŐL MEGMARADT SZEGÉNYES ÖLTÖZETBEN VALÓ bánatos megjelenése; mind egyenként és együtt a szánalom érzésével tölték el úgy a főpásztort, mint a kíséretében voltak lelkét:

még itt Úszódon a község ünnepi díszbe öltözötten, jólétének,vagyonosságának fényében az öröm üdvözlő szavával fogadja a főpapot, mozsarak durrogása s a községi tűzoltók sorfala közt vonul a menet, a községi lakosok kicsinye és nagyja által elözönlött tágas utcán át a paplakra, melynek zöld ágakkal díszített kapuja tárva várta az érkezőket.

-Megjegyzés: Szentbenedek nagy része, közte a református templom is leégett. Az uszódi református egyház az ujjá építéshez lemondott saját templomának bővítéséről, mert az évek alatt kiégetett, összegyűjtött téglából segítette a szomszéd települést.

Törjék József Nyári zivatar című festményén az dunaszentbenedeki templom látható

 

 

A paplak tornácánál Orosz Endre lelkész, az egyház tanáccsal együtt fogadta a főpásztort, szép beszédében kifejezést adván azon örömnek és hódoló tiszteletnek, mellyel úgy ő mint gyülekezete várta és fogadja püspökét, kinek a gyülekezetben való megjelenése s látogatása nemcsak ritkaságánál fogva képez fontos eseményt, hanem főképpen annál fogva, mert sok nehéz és megoldhatatlannak látszó egyházi ügynek és kérdésnek, a főpásztor ajkáról elhangzó bölcs tanács és útbaigazítás folytán, megkönnyül a megoldása. .......

 

 

A fogadó s üdvözlő beszédre adott válasza a főpásztornak megfelelő volt.... kíséretével a kényelmes paplakba szállt, hol az egybegyűltekkel eltöltött vacsora után nem pihenni, hanem dolgozni tért, ...éjfél felé....a nap fáradalmait kipihenni nyugalomra vonult.

Másnap 13-án reggel 9 órakor a zsúfolásig megtelt templomban a következő beszédet tartá:

....A túlságos szorgalmatosság először is elvonja az embereket a templomtól; a vasárnap megszentelésének hiánya (pedig most már is törvény is parancsolja a munkaszünetet) nemcsak a templomban meglátszik, de a külső munka gyakorlását, az ifjúság erkölcsrontó vasárnapi mulatozásain is, sőt a katholikus búcsúkra való tolongáson is, melyek ritkán múlnak el dorbézolások s verekedések nélkül.

-Szabad összegzés:   Dicsérőleg beszélt továbbá a más községek s egyházak segítéséről, a 102 éves templom újjáépítéséért tett áldozatokról, pl. a 220 000 db tégla összegyűjtéséről, majd a nagy szükségről: a harmadik iskola megnyitásáról s hozzá tanítói állás szervezéséről.

...Akarnotok pedig kell, mert ahol oly népes az iskola, hogy egyik terembe 130 gyermeket kell összezsúfolni a gyermekek egészségének kockáztatásával és a tanulás hátramaradása árán, ott nem lehet habozni, nem szabad késni.

...Isteni tisztelet végeztével az iskolákat látogatta meg, .... ezután a presbyteriummal tanácskozott a templom felemelésének, bővítésének költségei felől, ...harmadik iskola szervezésére az egyháztanácsot komolyan felhívta.

A szellemi munka után a déli harangszó ebédre hívta a számos tagból állott társaságot. Ebéd végeztével - du. 3 órakor - gr. Teleky József négyes fogatán hivatalos s az úszódi egyházi és községi elöljárók nagy számú kíséretével Foktőre indult püspök úr, a pestmegyei sárközben nagy munkaerővel használhatóvá tett úton.

-Megjegyzés: Ez az út valószínűleg a két falut most is összekötő út lehetett. A falusiak még ritkán használták, Dérék útnak hívták.

Gyógyszertárunkról

Régen az idősek otthonában

Az előző bejegyzésem falunk 1860. évi állapotát írta le nagyon részletesen, alaposan. 

Abból a hivatalos iratból derült ki, hogy az akkori orvosunk Gyurtsek István volt.

A falu asszonyainak egy okleveles bába, Sajgó Eszter segített gyermekeiket világra hozni.

Kései követője Boldizsár Lídia, aki a Kalocsai Kórház szülésznőjeként segített világra sok-sok kisgyermeket

Ekkor még a betegségekre írt gyógyszereket Kalocsán vagy Pakson szerezhették be eleink. 

A Főtér a kezdeti letelepülés óta háromszög alakú volt. Nyugaton a református templom, északon a földesúri kocsma, keleten még beépítetlen fás, bokros rész vette körül.

Ezt a kocsmát a következő évtizedekben lebontották, így két telek szélességgel megnövelték a tér északi oldalát. 

1893. év körül a telek kihagyásával megépítették a mostan is álló Gyógyszertár épületét, ami ettől kezdve zárta a tér északi oldalát. A Deák Ferenc utcára nézve, a patika udvarába, építettek egy kisebb házat is. Ezt a cselédnek, illetve raktárnak tartották fönt.

Ezt a régi képeslapot már láthattátok, az 1900-as elején készült, jól látszik a Patika épülete.

 

A foktői gyógyszerész Kovács Lajos 1893-ban miniszteri engedéllyel patikajogot szerzett.

Patikáját 1896-ban engedéllyel telepítette át Úszódra, melyet "Megváltó" néven nyitott meg. Ettől kezdve Uszódon a mai napig van Gyógyszertár.

A gyógyszerész és családja abban az épületben is laktak. Nem volt időhöz kötött nyitvatartási idő. Ettől kezdve a kisebb betegségben szenvedőknek a patikus is tudott tanácsot, esetleg valamilyen port adni. 

Régen bevett gyógyítási szokás volt bizonyos betegségekre a piócák testre helyezése. Akinek erre volt szüksége, széles szájú üveget kellett, hogy vigyen a patikushoz, aki abba rakta a vérszívókat. A kezelés befejezése után ezeket vissza kellett vinni.

A gyógyszertár vezetői természetesen cserélődtek. 

1947-ben Kovács Kálmán vette bérbe, aki az államosítás után is vezetője maradt. Idős koráig ellátta feladatát. Még halványan én is emlékszem rá. 

A gyógyszerészek mindig az elsők voltak, akikhez a betegek gyógyulásért fordultak, hiszen ők a faluban laktak.