Nagyidai Sztojka Ferenc Cigánylakodalom című munkájából

József főherceg a cigányságot szerette volna a korabeli társadalom színvonalára és egyenjogú állampolgárrá emelni. Amellett, hogy a cigány nyelv megtartásán fáradozott, igyekezett folklórjukat behatóbban megismerni. Anyagilag is támogatta a romákat.

Nagyidai Sztojka Ferenc cigány szótárához is rengeteg pénzt adományozott.

Sztojka levele már nyomtatott formában került Kiss Péterné Zsiga Etelka kezébe a Cigány Történeti, Oktatási, Kulturális és Holokauszt Központ vezetőjétől Hegedűs Sándortól.

Kéri Benedek Atanáz atya a korabeli római katolikus egyházi anyakönyvekben további adatokat keresve talált rá az Egybekeltek anyakönyvében Sztojka házasságkötési adataira. Úszódon, 1899. március 22-én feleségül vette Lakatos Máriát, egy rézműves cigány lányát. Ekkor már bélyegzőkészítő van foglalkozásának feltüntetve.

A Meghaltak anyakönyvében találhatóak a halálozási adatai: 1929. január 13. 74 évesen, aggkori végelgyengülés van halálának okánál feltüntetve.

Lakodalmas versgyűjteménye a korabeli levesekről, amit nem csak a cigány, hanem az akkori magyar lakodalmakban is elmondtak: 

 

1.A szakács mit főzött! hátha eltalálom,

   A levesek sorát mind előszámlálom.

   Első a rizskása mert boltban árulják,

   A kemény magot is sok helyen használják.

 

2.Vereshagyma leves nincs most itt a sorba,

   Nékem is vékonyan állna a gyomromban,

   Mi a krumpli leves? sertés tetem nélkül,

   Az árpa kásával már a konyhán elhűl.

 

3.De ha tehén hússal jól összevegyítik,

  Vendégek elébe, asztalra tehetik,

  Jó a kenyér leves, tejjel, fokhagymával,

  De ha összerakják, tyúk aprólékjával.

 

4.El lehet nyámogni gyöngén fölt májával,

   Vagy aki szereti, száraz kurczinával,

   Lencse, borsó, paszuly, ez mind jó eledel,

   De ha a szakács disznó húsokat szel.

 

5.Szeretik is ezt minden nemzeteknél,

   Megfőzik uraknál, úgy mint szegényeknél.

   Vannak gyúrt levesek, mind elő beszélem,

   Egyiket a másikkal ha fel nem cserélem.

 

Régi kép a Duna-parton

 

 

6.Van a koczkás tészta, csörge, morzsoltka, metélt is,

   Vékonyra szelt laska a deszkán sodort is,

   Őket szegényeket úgy összesodorják,

   Hegyeik vékonyak s így csigának hívják.

 

7.Rongyos kötött táska, sodort, reszelt tészta,

   Sok apró csipödött, ökölnyi galuska,

   Van vízen kullogó nagy száraz lebbencs,

   Jó a tarhonya is, csak nagy tállal billencs.

 

8.Hát még a gombóczka, az ám csak a deli,

   Nem is tréfa abból, tizennyolcat enni,

   De a czifra tészta gyönge tyúk czombokkal,

   Ez is ennivaló, de csak nagy kanállal.

 

9.Felséges eledel az apró gríz leves,

   Ember táplálásra méltó, dicséretes,

   Jó a szilva leves, esztendőben egyszer,

   Házi orvosságnak nem is kell különb szer.

Nagyon régen a még álló vízimalomnál

 

10.Van ám még egy leves, el nem feledhetem,

     Mert még ilyen levest én keveset ettem,

     Köles kásából van gyönge savanyássan,

     Talán böjtre való, de paprikássan.

 

11.Korhely leves is van betegeknek való,

     De az egészséges gyomorba csak tapló,

     Mámoros gyomorba orvosolni is jó,

     De ez csak többnyire vén asszonynak való.

 

12.Jó a czibere mert kuczkóban hallgat,

     Nincs helye asztalon ez mert ott csak aggat,

     Heptikus emberek szeretik ezt nagyon,

     Tóth országból hozták őseink a fagyon.

 

13.Nincs párja ezek közt a marhahús levesnek,

     Azért hallgatóim most majd abból esznek,

     De hogy szavaimnak most ura lehessek,

     Megyek a konyhára s utamra rest nem leszek.

Megosztás a facebookon