A versöket csak fojamatossan írom, mer ügön sok hejet foglaanának ee.

Ezön a régi képeslapon a református templom, a patika, mög a zöreg ucca parókija felüli ódala láccik. Még nem áát a zeeső világháborús emlékmű.

             A Kösségháza kapubeeseje régön. Én még emlékszöm, hogy így nízött ki gyerök koromba.

Ezöket a képeket azér raktam ide, hogy lássuk mijen vót a falunk a régi világba, hova möntek bejelöntközni a házasulandók.

No, de közbe sé át mög a lakodalmi készülődés! Égy-két héttee előtte kezdődött a vőfény dóga. Elősző a keszkenyő kikérése, a vőfénybot fődíszítése vót soron. Mindönnek mögatták a móggyát. Erre is versee készűt a vőfény. Ezök a versök, rigmusok a vőfényök között kézrű-kézre jártak má régtű fogva. Löhet, hogy itt-ott alakítgattak rajta, de ki tuggya hány év úta montták ugyanaszt! /Én ezöket a versöket Nyaka Atillátú kaptam, aki ugyancsak sok hejön bizonyította vőfényi rátermöccségét! /

De akinek montták, az mindig más vót! Hát örűtek neki.

Így fogott hozzá a vőfény égy este:

Kedves örömvirág, mönyasszony, édösöm, hogyha möghaagatná, vóna égy kérésöm. Én ujan hívatást vállaatam magamra, hogy vendégöt híjak a lakodalomra. De ha így mögyök vendégöt híni, sénki sé fog éngöm majd vőfénynem nízni. Hiányzik még nálam az a kűső jelvény, mi nékű az embör nem igazi vőfény. Keszkenyőt, pántlikát kérök a botomra, égy pár piros rúzsát pörge kalapomra. És így fődíszítve dógom után mögyök,kötelességömnek híven mögfelelök.

Ezután a magávaa hozott faragott, fényös, tetejin gombba végződő botot a mönyasszony kendőkkee, szallagokka fődíszítötte, a kalapra muskádlit, rozmaringot tűzött. A fijús házná ez ugyanígy vót, csak ott a díszítést léánytestvér, vagy valamejik fijatalasszony csináta.

Megosztás a facebookon

                    Gyöngyös bukrétások  télön. A zembörök nem fászhattak, no dé a léányok, asszonyok!

Gyűrűvétel

Gyűrűt vönni két helyön löhetött. Vagy Kalocsán, vagy Pakson. Kalocsára lovas kocsivaa, Paksra hajóvaa köllött mönni. Naná, hogy a kocsit választották! Aszt a zutcabelijek, mög amerre möntek, mindönki láthatta!

Ügön régön bisztos, hogy nem viseetek aranyat, nem vót rá pézük, de má a zötvenes, hatvanas évek közepitű a karika gyűrű mellé küves kísérőt is vöttek a fijatal embörök a mönyasszonyuknak.

A legényös házná ünnepi ebéddee várták haza űket. Tyúk hús levest, paprikást kakasbú, mög égy kis süteményt kerítöttek a zasztaara. Mögnízögették a zöregök a gyűrűket, löhet, kicsit sokaaták is a rákőrött pézt, de azér nem szótak.

Övés után átmöntek a lányékhó is, ahun má ügön várták, hogy lássák, mennyit kőtött a legény a gyűrűkre. No, ott is körbemutogatta a mosmá mönyasszony azokat.

Ezután követkösztek a hívatalos intézködésök.

A mönyasszony, vőlegény főmönt bejelöntközni a Kösségházára/persze sokkaa régöbben ezt nem köllött, mer még nem vót/, majd a tiszteletös úrhó.

A zezerkiláncszázas évek közepin Kalocsára is köllött mönni vérvizsgálatra, a lányoknak mög nőgyógyászhó is.

A templomba a lakodalom előtti 3 vasárnap kihírdették a házasulandókat. Ujankó igyeközött ott lönni a zistentiszteletön a zegész rokonság.

Közbe mind a két ház főkérte a vőfényit, mög a násznagyát, aki legtöbbsző a körösztapjuk vót nekik.

Ettű kezdve asztán mindig történt valami!

A zörömapát, anyát azéé ez a zegész nem váratlanú érte. Tutták űk aszt má, készűtek is rá állataa, borraa!

Megosztás a facebookon

Óvasáskó né figyeed a hejösírást!

                                                      Égy több generácijós család

Ahun csak a fijatal asszony/mönyecske/ van világos ruhába. A zöreg embörön láccik a régi paraszti hétköznaplós viselet. Melegüng, zeke, kötő, amit, ha dógoztak, égyik sarkát főtűzve viseeték. A fijatal embör még máma is él. Mögismeritök-é, ki ű?

A fijatalok bálokba jártak vasárnap délutánonkénn esténkénn, de a zannyuk is eekísérte űket a kezdetökkó. Előtte a léányt ee köllött kérni a bálba a zapjátú.

Ezér vasárnap délután a legényök möntek a lányos házakhó, s űtek sorba a szobába. Amejik fineszösebb vót, az gyorsan eekérte a léányt, a többi csak nízött, hoppon maratt. Ennek ellenire a bálba nem csak azzaa a zégy legénnyee táncótak, s assé vót biztos, hogy a kísérte haza, akivee eemönt. Mivee gyerök koruk úta ismerték égymást, lassan kialakút, ki kinek lössz a párja a zéletbe.

A lakodalmakat ősztű tavaszig tartották, mer akkó vót kevesebb a munka, mög az a kis bor is kiforrt addigra.

A fijatalok égymássaa mögbeszéték, mikó kéri mög a legény a léányt a zapjátú, annyátú.

Na, akkó vasárnap délután űtet má várták a lányos házná! Égy kis körítés után a legény csak rátért a lényegre! Ritka vót, hogy né atták vóna rá a záldásukat. Akkó a léány jegykendőt, kendőket adott a legénynek. Ezökbű majd a vőfény bottyára is kötöttek.

Követköző vasárnap ebéd után átmöntek a legény öregjei is. Mögbeszééték a lakodalom napját, időpontyát. Ekkó döntötték ee aszt is, mikó, hova mönnyenek a fiatalok gyűrűt vönni.

Megosztás a facebookon

Léánykéréstű széthúrcokodásig

A kezdetekben szerveződött első Gyöngyös Bokrétás tánccsoport, középen Benedek Sándorral, akinek                                                             verseit ma is becsben tartjuk.

Eddigi bejegyzéseimben végig vettem a régi uszódi parasztemberek életének főbb eseményeit, s a hozzájuk kapcsolódó szokásokat: születés, lakodalom, halál. Leírtam, miket, hogyan, miket főztek a parasztasszonyok azokban az időkben.

Azonban szerintem nem csak ez, hanem a már alig beszélt ő-ző nyelvjárásunk is kincs, amit, ha már nem is beszélünk a mindennapokban, de legalább most felelevenítem. Tapasztalom, hogy a fiatalok, gyermekek szája akkor sem áll már rá, ha otthon a nagymamától, szomszéd nénitől hallják is. Az én korosztályom még szinte észrevétlenül vált át erre, ha idősebbel beszélgetünk a faluban.

A lakodalomról szóló visszaemlékezéseket, verseket így is leírtam. Többen, többször átolvastuk, javítottuk, gondolkodtunk, ízlelgettük a szavakat. Végül a majd leírtak alakultak ki. Köszönöm az ebben való segítséget édesanyámnak, Kóbor Maris néninek, Samuné Szabó Marinak, lányának Samu Ernának, Emmának.

Az illusztrációhoz használt képek megtalálhatók Uszód Község Honlapján

Ha valaki hibát vél felfedezni, ne habozzon, írjon nekem a következő címre:voros.zoltanna@freemail.hu   !

Ezök után ugyé má nem is ujan furcsa a kategórija címe?

Megosztás a facebookon

                                                 Egy nagyon-nagyon régi kép Uszódról.

A középső asszony a legidősebb, őt óvón, féltőn karolják át a fiatalok. Keze imára kulcsolva. Az asszonyok sötét ruhákban vannak, míg a fiatalember a régi fehér bő gatyában, fehér ingben, fekete kalapban. Ünneplőben. De valaki már hiányzik a képről!

                                               / A kép Uszód honlapján megtalálható /

Az 1800-as évek közepétől vált szokássá a kőből készült síremlékek állítása. Laposan megmunkált, felül lekerekítettek. Még most is láthatunk néhányat a temetőnkben. Párat, volt tiszteletesek síremlékét a református templom udvarán helyeztek el. Az 1920-30-as évektől magasba törő csiszolt kövek terjedtek el. A módosabbak családi sírhelyeiket kovácsolt vas kerítéssel vették körül. Majd, ahogy egyre rétegződött a falu, itt is megjelentek a családi kripták. 

Abban a régi, istenfélőbb világban, nem jutott ki mindenkinek a leírtak szerinti temetés, síremlék, hisz a vallás szerint ez megvetendő cselekedet volt. Az öngyilkosokat nem temette el a pap, s a temetőt körbekerítő árok partjára temethették csak el.

A temetőket mindig a falvak határában jelölték ki. Így volt ez a mi falunkban is. Csakhogy akkor a falu a nagy bolttól alig terjedt pár házzal D.benedek felé a fő utcán! Így a régi temető az Attila utcától D.benedek felé, a mai Szabadság utcától befelé terjedő területen volt. Az 1800 évek végéig használták. A falu túl nőtte. Újat kellett kijelölni. Amikor a régi temetőben nyugvóknak már a hozzátartozóik is elhaltak, a területet beépítették.

Megosztás a facebookon

                              A fejfák három típusa, amit Uszódon is faragtak      

 

 

                    A temetés után a legközelebbi rokonokat, szomszédokat halotti toron látták vendégül.

"A halotti tor az ősök tiszteletére rendezett szertartásos áldozati lakomák kései maradványa. Kialakulásában szerepet játszott az ősök, halottak tisztelete, akiknek jóindulatát ezúton is igyekeztek elnyerni. Volt, ahol paprikást főztek birkából, esetleg töltött káposztát. Szegény helyen is tartottak tort, ahol friss kenyeret adtak az asztalra érett túróval." /sulinet.hu/ Pálinka, bor is került .

Eszegetés közben az elhunytról beszélgettek. Felelevenítették életét, érdekes eseményeket az róla, jó tulajdonságait. Rosszat sosem illett halottról mondani, még ha részeges, durva, szoknyapecér, rossz férj, apa volt is! "Halottról jót, vagy semmit!" Lassan széjjeloszlottak. A család csak ezután tudott valamelyest megnyugodni, s lassan visszatérni a régi életbe.

A közvetlen családtagok, asszonyok, lányok teljes fekete öltözettel gyászoltak. A férfiaknak nem volt a ruházatukon jele ennek. Ők belülről tették ezt.

A távolabbi rokon asszonyok fekete fejkendő viselésével jelezték, hogy elveszítették rokonukat.

A gyász lassan oldódott. Általában egy év volt a család gyászéve. Addig nem mentek olyan helyre, ahol muzsika szólt, nem énekeltek, csak a templomban. Csendben töltötték az évet.

Előfordult, hogy ki volt tűzve a lakodalom napja, mikor meghalt valaki a családban, azt elhagyták, vagy csendben megesküdtek a fiatalok.

Nehéz volt a fekete viselet felváltása világosabbal az asszonyoknak. Megszokták.

Először még szégyellték is magukat, hogy világosabb réklibe öltöztek. De lassan a szoknya is világosabb lett. Legtovább a fejkendő maradt fekete.

Volt olyan asszony is, aki a férje halála után már mindig csak sötét ruhát viselt. 50 éves kor felett amúgy sem illett világosba öltözni.

Megosztás a facebookon