Ha gazdag léányt kőtösztettek, két kocsivaa is möntek, hogy a sublat, sifonér, mög a zágynemű is főférjön. Asztán vitték ám a legnagyobb kerülővee a fijús házhó a stafírungot! A kocsikon űtek a zasszonyok, embörök, nótásztak is, a lovak csöngője is szót, hát persze, kiszalattak a házakbú, udvarokbú a népek.

No, asztán vót beszédtéma a lakodalomig a zasszonyok között! Mijen dudossak, esetleg lapossak vótak a dunyhák, vánkusok. Mijen szép színű rúzsaszín vót a vánkuson a sejöm, mijenök vótak a singölésök. A kocsin üllő asszonyok mög fő-fő emeeték, mögrászták, mutatták azokat a nízelődőknek.

Éccő csak haza kölött érni. Ott így versőt a vőfény:

Aggyon a zúristen szöröncsés jó estét!

Hosszú útamrú ím mögérközék!

Tessék vizsgáni, míj szép ágyat hoszta,

mosmá vőlegényünk szépeket áámodhat.

Kedves mátkájávaa ámába sétáhat,

öleeheti, csókóhattya,

a többit nem is mondom,

mer azokkaa mög is bosszantom!

Hát a szép sublat, mit, majd ee felejtök,

pééz is löhet benne, 

hogyha töttek bele.

No, de a gazdája maj fog abba tönni,

de csak akkó, ha nem szeret sokat mulatni!

E szavakkaa versöm végire érök,

ha mög nem sértöm, égy pohár bort kérök!

Ezután behorták a zelőre eekészítött hejre a kocsirú a léány hozományát. No, nem maratt ee a pajzán beszéd sé. Ekkó ez hejinvaló vót.

A legényök, embörök ittak égy pohár bórt, asztán eeköszöntek, mönt mindönki a dógára.

Megosztás a facebookon

A vánkusok singölése alatt rúzsaszín mög világoskék, esetleg sárga selyöm vót.

A kevés idejig tartó vendéglátás után mögint a vőfény szót:

Tisztőtt jó urak mög jó asszonyságok!

Figyejjenek rám, mer kentökhő szólok!

Tuggyák kentök, hogy messzi fődrű gyüttünk,

de vissza is kő mönnünk, még be nem sütétül.

Vőlegényünknek kő valamit vinni,

mivee mögunt má subába háni,

kedvesinek ágyát kívánnya má látni.

Sublattyát, dunyháját, vánkusát,

mög hogy puha lönne, belévaló tollát.

Szívesköggyenek hát kezünkhő anni,

aszt, hogy mi a zára, ki fogjuk fizetni!

Ekkó a lányos ház vőfénye is végre szóhó jutott.

Tisztőtt vőfény uram, engödelmet kérök,

azon készületökkee mink nem vagyunk készök.

Most kűttem ee segíccségöt híni.

Csakugyan a fonók össze vannak híva,

tollukér a csirkék rosta alá csukva.

Csak kis türelöm kő, hogy eekészűjjenek,

a zárátú pedig sémmit sé féjjenek!

Ez arra vót jó, hogy még égy pohár bórt a zembörök, legényök mögigyanak. Asztán hozzáfogtak a kocsira való húrcókodáshó. Mikó mindön fönn vót, mindönki főűt rá. A fijús ház vőfénye így köszönt ee.

Eevégesztem mindönt, most haza indulok.

Tögye szöröncséssé a jó Isten utunk,

hogy szöröncséssen haza vihessük a mönyasszony ágyát.

Aggyon a zúristen víg jó éccakát!

Megosztás a facebookon

 Bódizsár Gáborné Sívó Julis néni mög a férje a falura hagyatkosztak. Haláluk úta a ház, ahun laktak, Emlékházként működik. Ott láthattyuk még a vetött ágyat. Julis néni pingáát is, ezér van a falon a festött koszorú. Ez Úszódon nem vót szokásba. Őrizzük keze munkáját. Minket most csak a zágy érdeköl. Abbú is csak a zégyik. Az vót a szokás, hogy a lányok átkőtösztek a fijús házhó a lakodalom után, mönyecskének möntek.

Át köllött kőtösztetni ágyneműjit, sifonérját, amibe a stafírungja vót. De eszt sé csöndbe tötték ám!

Ez is égy alkalom vót arra, hogy történnyön valami ünnepéjös dolog.

Lakodalom előtt égy-két nappaa a legényös házhó möntek a fijatal mönyecskék, embörök segédközni. A lovakat befogta a gazda a csöngős kocsiba. Főűtek rá a vőfénnyee égyütt, így möntek a lányos házhó.

A zuccákon mindönki figyeete ám! Tutták, vissza is gyünnek majd a zággya, így kinn marattak nízelőnni.

A lányos házhó érve a vőfény így versőt:

Szöröncsés jó napot kívánok maguknak!

Én kűdöttye vagyok égy néhány asszonynak,

néhány legénynek, kik kinn várakoznak.

Kentöktű bíz azok engödelmöt várnak.

Áátalam hát kentöket főkérik,

begyühetnek.é azt mögkérdik.

Betessékőték űket, mög is kínááták, lé is űtették. Ott vótak a léány édösszüléji ,násznagya. Újra a vőfényé vót a szó:

Tisztőtt násznagyuram miután bétértünk,

ám a léűléshő engedéjt nem kértünk,

remélöm nem fognak ránk nezesztőni,

ha kevés időre lételepödünk mi. 

Majd ha előaggyuk, mi a szándékunk,

kielégítik a mi kívánságunk.

Akkó tovább mögyünk, vissza hazánk felé,

de elébb beüllünk ezön asztal mellé.

A hagyomány szerint tejes kávévaa, mög üres sós kiflivee kínáták űket. Közbe viccölőttek. Égy mönyecske szoknyája alá tojást csempésztek, majd kijabáták: Mög tójt! Mög tójt! De fijas-é? Eevótak égy kis idejig. 

 

Megosztás a facebookon

A lagzi előtt mindig vót valami ünnepéjösség, valami tönnivaló

                                                       Égy édösszülének három léánykája

A kendő kézbe tartása ünnepkó, vasárnap kötelező vót. A vasárnapi a templomba a léányok még égy szál rozmaringot, vagy vijolát is vittek magukkaa. Az vót a zakkori parfüm!

A vőfény végzött a hívogatássaa, hát visszamönt a gazdáhó jelöntést tönni.

Ugye hogy mindönre gondótak? Mindig vót valami érdekösség, ünnepéjösség a lakodalomig.

Tisztőt házigazdám, íme mögérkösztem,

Kötelességöm röndössen végesztem.

Röndössen végesztem mindön dógomat,

möghíttam szérdára a kedves rokonokat.

De én aszt az égyet kikéröm magamnak,

hogy kigyeemetöket séhova sé híttam.

Azér jó gazdám bocsássa mög néköm

engeggye ee éccő a zén gyöngeségöm!

Még hát jó gazdám égy szavam vagyon:

Isten áldása szájjon lé réátok!

Szívembű kívánom!

No, mögin kapott égy pohár bórt. A gazda mögköszönte a végzött dógot. Szó esött még kösztük, hogy mikó lössz a zágyvitel. Legközelebb akkó kő intészkönnije.

Két, három nappaa a lakodalom előtt, ebéd után összegyüttek a leközelebbi asszonyok tésztát gyúrni, külön mind a két házná. Ekkó má vitték a "kosarat", amibe 1-2 kg liszt, tojás kerűt, segítve ezze a lakodalmat tartó gazdát. Majd, ha űk tartottak, visszakapták.

Természetössen kézzee nyútották, metééték. Siflit /kiskocka/, vagy zabszömöt készítöttek, az vót a zünnepi levesbe való. A kész tésztát abroszokra terítötték a főhasználásig.

A vendéglátásnak nem kerítöttek nagy feneket! Lékváros buktát, vagy lékváros kiflit sütöttek a kemöncébee. Azzaa kínáták mög a segíccségöt.

Megosztás a facebookon

Illött, hogy gyalog mönnyön mindön házhóó. Későbbi időkbe biciglire űtek, de akkó má több dóguk is vót, mer nagyobbak löttek a lakodalmak.

Ezután má a vőfényön mút, hogyan ossza be a zidejit. Késő délutánonkénn, esténkénn járt hívogatni. Persze látták a zuccákon is, hogy mén. Montták: No, má hívogat ám a lakodalomba! Akihő eemönt, az má várta áátalába a tiszta szobába. A zasztalon égy kancsó, mög két decis pohár. Mikó belépött, kalapját lévötte, mögáát a gazdávaa szömbe. Addigra a ház népe is odagyűt. A gyerökök tátott szájjaa nízték a díszös legényt. Az mög így szót:

Álggya mög az isten gazdáját é háznak, 

mejnek hajlékába lábaim mögáátak!

Ezön tisztös házba bátorságga léptem,

noha engödelmet sénkitű sé kértem.

De Kovács Jani körösztapám parancsára

jelöntem mög itt, mint hű szógáája.

Möghajtom magamat alázatossággaa,

szavamra figyejjenek kéröm, pontossággaa!

Kovács Jani körösztapám kérésire,

az ű kedves lánya mennyegzőjire

tisztölöm e háznak dérék urát, nejét,

mindön hozzátartozó cseléccségét.

A mennyegző szérdára van tervezve, 

a mulaccság déébe lészön kezdve.

Gyűjjenek ee téhát röggee jókó,

tarcsuk mög a szokást, mint tartotta a zókór.

Templomba kísérve a zúj párt zenévee,

álgya mög a pap űket mind a két kezivee.

Én is ott löszök, szógálok mindönnee,

engödelmet kérök illő tisztelettee.

Többsző má nem gyüvök, most mög aszt kívánom:

Isten oltalmába kentöket ajállom!

A gazda mögköszönte a hívást, mögkínáta a vőfényt égy pohár bórraa. Az mönt tovább a dógára.

Ha vót másik faluba való rokon, akkó oda szekérre möntek. Eekísérte a vőlegény, vagy mönyasszony, attú függött, kinek a vendége lössz. Vót, hogy a násznagy is mönt velük.

A hívogatás nem sok időt vött ígénybe, mer, mint má monttam, csak kis lakodalmakat tartottak, azt is külön a fijús, külön a léányos háznáá.

 

Megosztás a facebookon

A lakodalom mindön mozzanattyát ünnepéjössé igyekösztek tönni.

Ritka régi kép, ahun nemcsak a zifjú pár, hanem még csaláttagok  is szerepőnek.

A bot fődíszítése után a gazda mög a vőfény léűtek a zasztaahó, ahun má ott vót kancsóba a bór, mellette a decis boros pohár, amibű ittak égy-égy pohárraa. A zasszonyok, léányok áátak.

Ezután vagy odaatta a vőfénynek, vagy annak diktáták, hogy mejik házakhó köll eemönnije.

A vőfény égy házat híhatott kedve szerint. Ezután ű mögin verssee köszönt ee:

Eszt a szívességöt szépen mögköszönöm,

kívánol hejibe erőt, egésségöt!

Sok öröm és béke szájjon kentökre,

lögyön a zúj pár bódog örökre!

Hogy éétetökbe bánat sosé érjön,

mint é virágcsokor, ragyogyogjon éltök,

amej most kalapomon vagyon.

Lengjön hosszúra, mint az a pántlika,

mej botomat ijen díszbe hoszta!

Most jókívánságom éccő mögismétlöm:

éjjetök sokáig örök szeretetbe!

Ezután má ténnleg ee mönt, majd ű osztotta be magának, mikó kihő mén hívogatni.

Megosztás a facebookon