Az 1950-es évek közepitű terjett ee a fehér mönyasszonyi ruha, a szoknya ajjáig érő fátyollaa, mög a mönyasszonyi csokorraa.

Ekkó má a vőlegényön sé csizma, csizmanadrág, melegüng, mellény, kabát, vót, hanem öltöny, cipővee. Ezt a képet az újabban főtőtött kincsök között talátam. Köszönet érte.

A zöltönyt vagy Kalocsán csinátatták, vagy Paksra möntek át hajóvaa, mivee röndös közleködés vót. Jobban kézre is esött, hiszön pijarcra  is átjártak, tutták mejik a jó szabó.

Máma má csak a heje van mög a kikötőnek, mög a zemlékejinkbe ének a hajók, a Kossuth, a Rákóczi stb. Simon Laci tötte közzé gyűteményét, ez a kép abbú való.

Szóvaa, mindönki főőtözött ünneplőbe, úgy möntek a lányos vagy a fijús házhó. Addigra odaértek a muzsikások is. Úszódon legtöbbsző fúvós zenekarok zenétek, de akatt citéra, sőt benedöki cigány zenekar is./Űk vótak a Csicsójék/.

A vőfény fokta a hosszú nyakú totyakos üvegöt tele bórraa, amire égy asszony ráhúszta a kerek kúcsos kalácsot dísznek.

A többi embör kezibe is kerűt égy-égy boros üveg, hogy majd a hosszú úton szomjukat óthassák, a nízelődőket kínáhassák.

Megosztás a facebookon

A környékbe mindig mög löhetött külömböztetni a zúszódi, foktűi, benedöki asszonyokat, lányokat a viseletük szerint. Valahogy a zúszódijakon jobban áátak a szoknyák!

A zúszódi asszonyok ünnepi viselete a hidegöbb időbe. Gyönyörű! Így möntek régön is templomba ősztű, tavaszig. Változás azér van, mer má mögrövidűtek a szoknyák, a kötők sé ugyan ujanok. De hát a divat, az divat!

Fijatal asszonyok templomba készűnek, vagy onnan gyünnek. Nem túl sok évtized mút ee a két kép készítése köszt, de szömbetűnő mégis a külömbség.

Hát így őtösztek fő a zasszonyok, lányok a zesküvőre. Ha jobb idő vót, persze nem köllött a kabát, a lányok a fejüket sé kötötték be.

Megosztás a facebookon

Tyúkpucolás készülődéskó 1964-bű. Itt asztán löhet ám főfödözni ismerős asszonyokat! Bár, igaz, sokan má nem ének.

Megosztás a facebookon

           Égy másik csapat főzőasszony, Tóth Béláné, Térus ángyom vezetésivee, aki sok lakodalmat kifőzött! 

Megosztás a facebookon

    Ez a kép égy úszódi lakodalomba készűt a szakácsokrú mög a segítőjükrű. Itt spórhelton főznek.

A lakodalom röggelin a férfijak összevitték a szomszédokbú a kazánokat, nagy lábasokat, bográcsokat. Fávaa alágyútottak.

Égy idősebb asszony a rokonságbú vót a szakácsné, a többijek a keze alá dógosztak. Mögpucóták a zőccségöt, figyeetek a tűzre.

Mások a kuglóf, kúcsos kalács dagasztásávaa vótak eefoglava. A sütésöket a gazda mög a szomszéccság kemöncéibe végezték.

A fijatal lányok csipötkét gyúrtak, nyútottak, csipöttek. Figyeeték is a zidősek űket! Mejik tésztája lössz kerek, mijen apróra, mijen gyorsan tud a tésztávaa bánni!

Aki ráért, a zasztalokra, padokra papírt terítött, majd főhórták a tányérokat, evőeszközöket, poharakat. Kést még nem töttek a terítékhő.A szobát, sátrat krepp papírszallagokkaa díszítötték.

A zembörök bort tőtöttek kancsókba, üvegökbe. Ezt a csapos fölügyelete mellett csináták, aki égy idős férfi rokon vót.

Akkó ebédöt csak a segíccségöknek fősztek, mög a kűdéshő. Gulyás levest tyúkokbú, a kuglófot sütötték.

6-7 szeméjre számótak égy tyúkot. Sijetni köllött a zebéddee, mer még ee is kölött azt hordani.

Azoknak a zidős rokonoknak, öreg körösztanyának, apának kűttek, akik má nem möntek ee a lagziba, de jóó esött nékik a zebéd, főleg a mögemléközés.

Égy garabóba töttek égy levesös bögrébe a levesbű, mellé mög a kuglófbú. Ezt fijatal asszonyok, lányok hortták szét.

Mikó mindönki visszaért, csak akkó űtek asztalhó. Külön a nők, külön a férfiak. Gyorsan kiszógáták égymást, öttek, ittak. Asztán má möntek is haza átőtözni a zesküvőre. 

Megosztás a facebookon

Ezök a régi esküvőji képek, nem a lakodalom napján készűtek, mint manapság. Utánna, amikó ráértek a fényképészhő mönni, főőtösztek mögin szépen, aszt vagy Kalocsára, vagy Paksra möntek.

Ezön a képön a vőlegény ügöncsak díszös ruhába van! Kalocsán, mög a szálásokon má úgy mondanák: picös!

A mönyasszony kezibű nem hijányozhat a csipkés szélű kendő, ami abba a régi időbe a csokrot hejöttesítötte.

A lakodalom előtt készülőnni möntek a legközelebbi szomszédok, rokonok. Ez a szokás tartotta magát a a kétezres évekig, de azúta má csak röndöl a gazda, utána mög fizet. Mejik segíccségtű löhetne eevárni, hogy a szombati lagzi mijatt, má csütörtöktű szabaccságon lögyön! A gazda feje sé fáj, hogyan elégíccse ki a segíccségöt étellee, itallaa.

De azokba a régi időkbe ősztű tavaszig ráértek, mög, mint má említöttem, nem nagy lagzikat tartottak. Vót, hogy eefértek égy szobába, vagy köllött még a féször is. Ha jó idő vót, sátrat is állítottak.

A lakodalom előtti napon a zasszonyok garabóvaa möntek a lakodalmas házhó segíteni. Töttek bele lisztöt, bögrébe zsírt, tojást. Mindön háztú vittek égy élő tyúkot. Ezzee segítötték a gazdájékat.

A fehérnépek a tyúkok lévágásávaa, főpucolásávaa foglaakosztak.

Összehorták a szomszédbú fehér ruhás kosarakba a tálakat, méjtányérokat, poharakat.

A zembörök innen-onnan hoszták a sátorhó, ha köllött, a zoszlopokat, ponyvákat, aszt főállították.

Dészkákbú asztalokat, padokat ütöttek össze.

Ijen kevés embörnek kifőszték a lakodalmat baromfibú. Ritkán birkát azér vágtak. A zezerkiláncszázas évek közepin, mikó engedéj köllött a vágáshó, éjjee, titokba a gazda égy segíccségge esetleg lévágott égy kisebb disznót, ha mert.

A férfiak persze munka közbe iszogattak is, délután má nótásztak.

A vendéglátást ezön a napon nem vitték túlzásba. Mire mindönnee eekészűtek, mögsütötték a tyúkok vérit hajmásan, tojássa.

A zesti ötetésre mindönnee végesztek, hazamöntek.

 

Megosztás a facebookon