Megosztás a facebookon

Amikor a lányos házhoz értek, a kapu csukva volt. Volt, hogy elhúzták a "Nyisd ki babám az ajtót" nótát, olyan is volt, hogy nem. Ha volt zene, akkor a menyasszonynak csak a 3. eljátszásra illet kimenni, nehogy azt higgyék, nagyon akar már férjhez menni. Pedig, dehogy nem! Ha nem volt nóta, a násznagy ment kinyitni a kaput, engedte be a vendégsereget. A fiús ház vőfénye beköszönt:

Jó napot tisztelt ház, mindenkinek!

Akik e háznál összegyülekeztek!

Nem akarunk hosszas és unalmas lenni,

Önök engedelméből bátorkodunk jönni.

Ezen tisztelt házhoz jöttünk mi egyenest,

szállást kérünk pedig csak ideiglenest.

Hogyha adnának egy kevés időre,

aztán úgy fogunk lépni majd előre.

A lányos ház vőfénye fogadta:

Én e tisztelt háznak megbízottja vagyok,

vendégszeretetből Önöknek szállást adok.

Jőjjenek előre, foglaljanak helyet!

Kívánságuknak célja bizony fontos lehet.

Óhajtásukra szerint parancsukra állok,

amiben csak lehet, szívesen szolgálok!

A vőlegény vőfénye kikérte a menyasszonyt:

Jó napot kívánok násznagy uraméknak!

Bocsássanak meg, hogy felnyitottuk ajtaját e háznak!

Bizonyára mondom, nagy utat megtettünk, 

el is fáradtunk, míg ideértünk.

Tudomása van násznagy uraméknak,

mi célja van mostani utunknak.

A mi vőlegényünk nagyon szépen kéri,

drága menyasszonyát ezennel adná ki!

Ekkor a leány vőfénye ugyan úgy elbúcsúztatta a lányt szüleitől, testvérétől, lánypajtásaitól, mint már a fiús háznál leírtam. Most csak azokat a rigmusokat közlöm, amelyek azoktól eltérnek.

Halljátok búcsúmat, akiket szeretek,

mert körötökben már nem soká lehetek.

Mint a fecskének, el kell vándorolnom,

miért most szomorú könnyeimet ontom.

Kedves édesatyám, aki hűn szerettél,

féltő, őrző gonddal fölneveltél.

Látom, hogy keseregsz, könnybe lábad szemed,űbánattal van tele jó apai szíved.

Halld meg búcsúszavam, jöjj hozzám közelebb, 

csókold meg búcsú csókkal hű leány gyermekedet!

Ne hullasd könnyedet, tudod, ahhoz megyek,

akit a világon a legjobban szeretek.

Köszönöm azon sok végtelen jóságod,

mellyel elárasztál engemet, leányod.

Fogadd hála képpen e búcsú csókomat,

Ne zokogj, bocsásd el békével menyasszony lányodat!

A menyasszony átölelte édesapját.

Édesanyám 3 évesen veszítette el édesanyját. Ilyenkor elbúcsúztatták a menyasszonyt tőle is.

Ekkor volt itt az ideje a rá való emlékezésnek, könnyeknek. Így beszélt a vőfény:

Hozzád nem szólhatok, kedves édesanyám,

sokat éjszakázó felnevelő dajkám.

Szemeim nem látnak akár hogy kereslek,

ezért hullanak búsan könnyei szememnek.

Elvesztettelek még kisleány koromban,

elragadt a halál tőlem mély sírodba.

Ahol azóta már csendben elenyésztél, 

kedves édesanyám, ki engem szerettél.

Nem köszönhetem meg a tengernyi jóságod, 

rengő bölcsőm felett való virrasztásod.

Nem ölelhetlek meg búcsúzóul téged.

Hogy örülne szíved, ha most engem látnál,

szerető kebledre forrón odazárnál.

Ó, de nem láthatod menyasszony leányod,

mert alszod csendben az örökös álmot.

Gondolhatjuk, mennyire meghatódott mindenki! Ezután elbúcsúztatta a vőfény a nevelőanyától is amár az előzőekben leírt verssel.

Most következett a féltestvér és a mostohatestvér:

Kedves testvéreim, akiket szerettem,

látom, hogy ti is búsultok mellettem.

Óh, ne zokogjatok, nekem is fáj nagyon,

hogy tőletek el kell e napon válnom.

Jőjjetek keblemre búcsúra most hát,

csókoljuk meg egymást e szülői háznál.

Karom felétek búcsúra kitárom,

én megyek, titeket az Isten megáldjon!

Összeborultak a testvérek

 

 

Megosztás a facebookon

Tehozzád fordulok édes szülőanyám, 

hallgass rám drága, felnevelő dajkám!

Aki a bölcsőtől edáig neveltél,

miattam sok éjt, napot eggyé tettél.

A fúvó széltől is oltalmaztad fiadat,

kibeszélhetetlen anyai jóságod.

Kedves édesanyám csókolom a kezedet,

áldja meg az Isten becses életedet!

Köszönöm anyám, hogy szépen felneveltél,

menyasszonyom karján szárnyra eresztettél.

Légy boldog mindvégig, ezt kívánom néked,

bocsáss meg nekem, Isten legyen véled!

Odalépett édesanyjához, elbúcsúzott tőle.

Kedves testvérem, fordulok feléd,

búcsúzó szavam szívesen vegyed!

Minden jót kívánok tenéked,

áldjon meg az Isten téged!

Nem örökre szól búcsúzásom,

nemsokára egymást újra látjuk.

Testvéréhez fordulva megölelte őt.

Jó legény pajtásim, felétek fordulok,

akikkel töltöttem oly sok víg napot!

Köszönöm vígságtok,  köszönöm jóságtok,

az Isten áldását kérem reátok!

A vőlegény kezet fogott legény cimboráival

Jó öreg szüleim fordulok felétek,

búcsú szavaimban ti is részt vegyetek!

Kívánom Istentől öreg napjaitok

békével töltsétek, az Isten hozzátok!

Megölelte, csókolta őket.

Végre jó szomszédim jőnek elő rendre,

és minden rokonom e vendégsereggel,

kik hozzám valának szíves szeretettel,

áldja meg az Isten mind boldog élettel!

 

Legutoljára tisztelt násznagy uram

kigyelmedhez hangzik az utolsó szavam:

Az Isten segítse, aki az égben van!

Kezet fogott a násznagyával, aki általában a keresztapja volt.

 

Ekkor a vőfény a násznéphez fordulva folytatta:

Immár eljött az indulási óra,

hogy a mi munkáink forduljanak jóra.

Most indulunk a döntő ütközetre,

melyre már én régen fel vltam készülve.

El fogjuk majd hozni szép menyasszonyunkat,

vígasztalni vele vőlegény urunkat!

Az úton Istennek ajánlom magunkat!

 

Ekkor sorba álltak. Elöl a vőlegény a boros üveggel, díszes vőfény bottal, mögötte vagy mellette a násznagy.

Őket követte egy fiatal lány kíséretében a vőlegény. Utánuk karonfogva a lányok, menyecskék, majd a férfiak. A sort a zenészek zárták, akik a lányos házig muzsikaszóval kísérték őket, kikérni a menyasszonyt.

 

 

 

Megosztás a facebookon

A fiús háznál a vőfény fogta a botot és a borral teli koma üveget/ hosszú nyakú, lent totyakosodó üveg/, amire egy asszony ráillesztette a kerekre fonott kúcsos kalácsot. A vőfény hangos szóval magához ragadta az irányítást.

Tisztelt násznagyuram és kedves vendégek!

Eljött az idő, mit maguk is reméltek.

Bekövetkezett a nehezen várt óra,

mely az életben csak most változik jóra.

Szép vőlegényünkért, akiért mi jöttünk,

igen szépen kérem, eresszék el velünk.

De előbb kedves szüleivel együtt oda mihozzánk,

hogy útra felkérnénk és elbúcsúztatnánk.

Igen szépen kérem a tisztelt vendégeket,

csendet kérnék,! Tegyék meg nékem ezt a kérésemet!

Ekkor mindenki körbeállt. A vőfény egyik oldalára állt a vőlegény, a másikra a násznagya/tanú/. Velük szemben a szülők, testvérek, mögöttük a vendégek.

A vőfény folytatta:

Tisztelt uraim, csendet és figyelmet kérek!

Szólítom az egész háznépet!

Mert akik itt vagyunk, tán mindnyájan hiszik,

hogy vőlegény urunkat a háztól elviszik.

De mielőtt vinnék szerelmeseitől,

búcsúzik szeretett kedveseitől.

Én leszek tolmácsa, szavam hallgassátok!

Általam búcsúját így zengé hozzátok:

 

Kedves édesatyám, aki úgy szerettél,

ki atyai gonddal felettem őrködtél,

kinek jó szívét nem tudom feledni,

fog.e engem más, mint te úgy szeretni?

Elhagylak jó atyám, elrendeltetésem,

kivel megesküszöm, hogy őtet kövessem.

Köszönöm jóságod, köszönöm hűséged,

Isten oltalmába ajánlak téged!

Bocsáss meg fiadnak, hogyha tán vétettem,

az én gyarló voltom róla nem tehetett.

Légy boldog jó atyám, ezt kívánom néked,

élj soká mindnyájónk kívánt örömére!

 

Ekkor odalépett apjához, megölelték, csókolták egymást.

 

 

Megosztás a facebookon

Megosztás a facebookon

Megosztás a facebookon