Krekó László képén falunk legrégibb utcáját, az Öreg vagy Nagy utcát látjuk. Ma Árpád utca a neve. Ez vitt ki mindig, most is, a Dunára a hajóállomáshoz.

"1769 - 1770-ben Mária Terézia rendeletére Kalocsa környékén is végrehajtották az úrbérrendezést.

Számba vették a telki földeket, rögzítették a jobbágyok kötelezettségeit. Két év leforgása alatt több alkalommal zökkentették ki Uszód népét is mindennapi életéből a faluba érkező vármegyei urak. Faggatták " tehetsége" felől. Feltették a híres 9 kérdőpontot, melyre a válaszokat megőrizte a Kalocsai Érseki Levéltár, valamint a Pest megyei Levéltár.

Az uszódiak jogosan kijelentették, hogy ők "szabadmenetelű" jobbágyok, akik kontraktus szerint adóznak, az "ordinária robotot" pénzen megváltják.

A szabadmenetelű azt jelentette, hogy nem röghöz kötött örökös jobbágyok, hanem tartozásaik kifizetése után bármikor bárhová elköltözhetnek.

A megváltott roboton a rendszeres heti ingyenmunkát értették.

Az érsek nevében mindenféle paraszti terményből kilencedet és tizedet szedtek a dézsmáló biztosok.

A kilenced földesúri jogon, a tized, vagy más dézsma, egyházfői jogon járt az érseknek. Sátoros ünnepeken különböző élelmiszer ajándékokat illett adni neki.

Az uszódiak szabadon vághattak tüzifát, épületfát és nádat az urasági erdőkben, nádasokban. Ez a jog a korabeli építkezési gyakorlatot tekintve fontos kedvezménynek számított.

Az 1770-ben bevezetett urbárium olyan szolgáltatásokat követelt, melyekről soha nem hallottak a Kalocsa környéki jobbágyok.

Szerencsére Uszódon nem váltak valósággá, mert már 1770-ben újabb szerződést kötöttek földesurukkal a természetbeni szolgáltatások pénzbeni megváltására.

A szerződést a 18. század végéig rendszeresen meghosszabbították." / Bárth János nyomán/

Megosztás a facebookon

Az uszódi református templom belseje. Ma már gyönyörűen felújított. De az itt még látható kopottas falak ellenére is csodaszép,  egyszerűségében komoly, a környék legnagyobb református temploma, szép hangú orgonával. Ma már nem töltik be így a hívek.

Amíg ennek a templomnak a felépítéséig eljutott a falu református közössége, addig bizony sok küszködéssel tartották meg hitüket az érsekség zaklató ölelésében.

"1754-ben Sallai Benjámin érkezett lévitának Uszódra Bogyiszlóról. Már szolgálatának első évében megépülhetett az iskolához a parókia, az új iskolaépület. Udvart alakítottak ki kúttal és gazdasági épületekkel.

A gyermekek minden évben bizonyságot tettek tanulmányi előmenetelükről a foktői és ordasi tiszteletes tanítók és iskolamesterek előtt.

Gondot fordítottak az ifjak és leányok oktatására is a templomban."/ P.Szabó Barnabás nyomán/

Heigfogel Pál: A magyar közoktatási rendszer és iskola.. című munkájában így ír az akkori oktatásról:

"...célja, hogy a gyerekek tanuljanak meg olvasni, írni, énekelni. Tanuljanak aritmetikát/számtan/ históriát /történelem/ és egyéb dolgok kezdetét.

A taneszközök közül ekkor jelentek meg először a fekete írótáblák, a kottavonalazásúak, valamint a négyzetrácsosak. A gyermekek palatáblát, palavesszőt használtak.

Az oktatás egy tanteremben folyt, ahol a kicsik és a nagyobbak együtt tanultak reggel nyolctól délután 4-ig két órás ebédszünettel."

A tanítás ideje alkalmazkodott paraszti élet ritmusához. Késő ősztől kora tavaszig jártak a gyermekek iskolába, bár nem kötelező jelleggel. 

A vasárnapi iskolában tanulták meg énekelni a dicséreteket, zsoltárokat, imádságokat, bibliai történeteket, magyarázatokat, az istenfélő ember morálját.

Ide kötelező volt minden vasárnap elmenni, a mulasztást a szülők nem engedték meg.

"Az uszódi katolikus közösség 1870. okt. 11-ig a dunaszentbenedeki plébániához tartozott." /Kéri Benedek, Atanáz atya/

 

Megosztás a facebookon

Az első régi térkép a falunktól Szakmár felé eső pusztákat mutatja, míg a másik falunk közvetlen környékét.

Ezekről a pusztákról volt szó előző bejegyzésemben, ami után Uszód gazdáinak bérletet kellett fizetni a kalocsai érseknek.

" Uszód, mint oly sok falu a Magyar Alföldön úgynevezett megosztott település volt. Ez azt jelentette, hogy a belterületen a gazdák lakótelkei és gazdasági udvarai térben elkülönültek egymástól. 

A falu középső részén lakótelkek csoportosultak lakóházakkal és viszonylag szűk udvarokkal, melyen gazdasági tevékenység alig folyt.

Ezt a részt a szálláskertek öve vette körül, ahol az istállók álltak, ott tartották a gazdasági szerszámokat és a takarmányt.

Falunknak volt egy másfajta települési osztottsága is, amely a belterület és külterület tekintetében jelentett tagoltságot.

A falu, több Duna melléki faluhoz hasonlóan, nem tudott megélni saját belső mocsaras, erdős, kis területű határából. Ezért bérelt távoli pusztákat a kalocsai érsekségtől.

Ezek a pusztabérletek török kori gyakorlatra nyúltak vissza.

Mária Terézia korában az úrbér rendezés idején, Batthyány József érsek a bérelt pusztákon adta ki az uszódi jobbágyok telki földjeit. Ezzel, az évtizedek óta használt távoli puszták Uszód külső határává váltak.

Ebből az időből származik a mondás: Uszódnak akkora a határa, hogy a Szakmári templom aljáig ér.

A belső határt, amely tulajdonképpen Uszód, illetve a beleolvadt hajdani Szent Gál falu határa volt, a lecsapolások előtt alig használták gabonatermesztésre. Területét erdők, vizek, ősi gyümölcsösök, kertek, kaszálók, legelők foglalták el." / Bárt János nyomán/

A mai idősek gyermekkorukban hallották, hogy a mai Petőfi utca (Fokalja) helyén régen szálláskertek voltak. Ahogy szaporodott a falu, úgy először ezeken építettek lakóházakat.

 

Elegánsan a fényképésznél. Kalap, fehér ing, mellény, zeke, csizma.

 

 

Megosztás a facebookon

 

"Az Érseki Levéltárban  maradt meg az 1725-ös urbárium szövege.

Eszerint magyar adó címén évente 7 forintot, a kocsmahasználat jogáért évi 10 forintot, "tanyáért", vagyis a halászat jogáért 3 forintot, pusztabérletként 10 forint 50 krajcárt fizettek a földesúrnak.

A pusztahasználati díj így oszlott meg pusztánként:

Hanyikért 3 forint

Pálföldéért 2 forint

Szent Gál feléért 1 forint

Szakmár feléért 4 forint 50 krajcár.

Különleges szolgáltatásnak tekinthető a 60 oka/1 oka= 1.281 kg/ komló adásának kötelezettsége, "amidőn a komlónak termése vagyon". A komló ebben a szövegben vadkomlót jelent, amelyet a kalocsai érseki sörfőzdében hasznosítottak. 

A községnek még nem volt malma és mészárszéke, így ilyen címeken nem fizetett járandóságot.

Nagy tehernek számított viszont a robotolás kötelezettsége, amit ebben a korai időszakban még nem váltottak meg a régi falvak.

Ezen a tájon nem jelentett rendszeres heti ingyenmunkát, hiszen a kalocsai földesúrnak nem volt házi kezelésű birtoka. Ellenben rengeteg fára, szénára, fuvarra, építőmunkásra volt szüksége. 

Így az uszódiak robot címén meglehetősen rendszertelenül ölfát vágtak, szénát kaszáltak, építőanyagokat fuvaroztak, követ, téglát, maltert hordtak az érseki építkezéseken." /Bárth János nyomán/

Megosztás a facebookon

Régi paraszti gazdaság. A baromfin kívül minden állatot bemutat. Láthatjuk az itatót, a lovas kocsit, mögötte a gémeskút fáját. Ám kissé csalóka a kép. Így nem öltöztek fel a férfiak, ha dolgoztak, se a kislány nem vehetett fel fekete spanglis cipőt. A ház, a gazdasági épületek már nem náddal fedettek.

"Uszód község népe 1848 előtt, a környező falvak népéhez hasonlóan jobbágysorban élt. A mindenkori kalocsai érsek volt Uszód földesura.

Tiszttartóik szigorúan megkövetelték és behajtották az előírt jobbágy-szolgáltatásokat. Bíráik a kalocsai úriszék tárgyalószobáiban kemény ítéletekkel biztosították a fennálló rend tiszteletét, a kor erkölcsi értékeinek és normáinak védelmét."/ Bárth János nyomán/

Hitükben zaklatva voltak.

"Ungvári Gergely házi áhítatokat tartott, de amikor a kalocsai római katolikus egyház vezetés ezt megtudta, az érsek parancsára az öreg bíróval együtt megkötözve börtönözték be őket.

A gyülekezet Pestet is megjárva, jószágát pénzzé téve, szedte össze a váltságdíjat a börtönben "vasat szenvedő" vezetőiért, s 100 forint váltságdíjat fizettek értük." /P.Szabó Barnabás nyomán/

"A kalocsai érsekek általában nem voltak rossz földesurak. Uszód népe, bár sokféle úrbéri teher súlytotta, más tájak jobbágyaihoz viszonyítva, viszonylag jó körülmények között élt.

Elsősorban az jelentett könnyebbséget az uszódiak életében, hogy földesúri szolgáltatásaik többségét pénzért megválthatták.

Földesurukhoz való viszonyukat, szolgáltatásaik mértékét írott egyezség, úgynevezett kontraktus szabályozta.

Megosztás a facebookon

A lélekszám szaporodott

Vajon miért nem szerepel a képen a bő gatyás kisfiú édesapja? Miért van fekete gyöngysor az édesanya nyakában? Pedig a kezén ott a karika gyűrű!

 

"1738-ban Pap János uszódi bíró adófizetési lajstromát már magyar nyelven őrizte meg  a Kalocsai Érseki Levéltár.  Ezért néhány esetben érzékelteti az akkori névhasználatot.

Hábi János, Tóth Mihály, Nagy Gergely, Nemes János, Tóth Ferentz, Nagy István, Nagy Pál Mihály, Öregh Tóth István, Kis János, Ifjú nagy György, Tamás István, Nemes Gergely, Nagy Mihály, Tóth György István, Basó György, Öregh Tóth Péter, Kis Tóth György, Kis Tóth István, Baranya Péter, Benedek Mihály, Bogárdi János, Hantos Ferentz, Takáts János, Lovas Gergely, Katona Máthé, Tóth György, Pathai Simon János, Balás Istvánné, Varga Mihály, Kováts Ferentz, Bors János, Özvegy Tóth Jánosné, Ifjú Tóth Péter, Öregh Nagy György, Öregh Simon János, Kis Tóth Mihály, Samu István, Pap János, Collár János, Tamás János, Úri Gergely.

Ezeknek az embereknek nagy többsége megérte Mária Terézia korát."/Bárth János nyomán/

(Mária Terézia uralkodott 1740-1780. Magyar királynővé 1741-ben koronázták.)

Ebből a listából az is látszik, hogy a kalocsai érsek reformátusok elleni cselekedetei ellenére a falu lélekszáma szaporodott. 41 családfőt írtak össze, ami öttel szorozva 205 fő. Eddig a legnépesebb időszak. Érdemes a neveket az előzőekkel összehasonlítani, hisz látszik, nagy valószínűséggel az Öregh és az Ifjú előnév apát és fiát jelenti, tehát a felnövekvő nemzedék is tudott itt családot alapítani.

Voltak, akikről feljegyezték, honnan költöztek ide. 

Takáts János apja Győr megyéből, a mai Pannonhalmáról. Valamelyik Tóth apja Kassáról.

Vannak új vezetéknevek: Pathai, Katona, Kováts, Collár, Úri.

 

Megosztás a facebookon