Ahogy múlt az idő, változott a divat. A fiatalok elhagyták a népviseletet.

1900. júliusában megérkezett az épület faanyaga hajón.  Néhány nap alatt fel is hordták a Dunáról.

Így gyorsan be kellett fejezni a templombelső feltöltését. Ezért a községtől földbányát kért az egyházközség. A közmunkával odahordott földet, napszámosok döngölték be. 

Decemberben már a szószék és a többi templom belső berendezésre adták be a pályázatot.

Ezt 1901. január 3-án fogadták el.

Ebben volt a templomi padok és a karzatok emelt megoldású padozatának elkészítése, a szószék, úrasztala és "papszék".

Az építkezés befejezéséhez közeledve két úrasztali terítőt is rendeltek.

Az új templomot augusztus 18-án szentelték fel.

 

Ugye őket már többen felismerjük?

 

A következő évi Egyházmegyei Közgyűlés jegyzőkönyvében olvashatjuk:

Legjelentékenyebb építkezése volt Úszódnak. Templomot emelt, s díszesen berendezte 42.000 korona költséggel. A templom áll, tehermentesen, áll fényesen,...

 

/P. Szabó Barnabás nyomán/

Megosztás a facebookon

A fiúk felső sorában Kocsi Gabi, Nemes Gabi, akit megismerek, lányok közül Nagy Marit, Bogárdi Mariskát ismerem meg. Ülő fiúk közül a szélen Simon Lajos ül.

 Ki a többi?

 

Megérkezett Orosz Endre lelkész a gyülekezetbe.

Fő feladatának a lelki törődés mellett fő feladatának az építkezést tartotta.

1885-ben a karzat szorult javításra.

Ezt helyi építőmesterekkel végeztették: Kocsis Illyéssel és Kobor Sándorral.

1887-ben az Egyháztanácsülés hálátlan lépésre kellett, hogy rászánja magát.

Minden birtokos adójának 10 %-val, minden pár 40 krajcárral járuljon hozzá a templomépítéshez.

1888-ban 100 000 darab téglát égettettek.

1892. április 6-án leégett a benedeki református templom, s ehhez az uszódiak 16 800 darab téglát kölcsönadtak 2 évre.

1899-ben megalakították a Templomépítő Bizottságot, akinek tagjai voltak:

Tamás József, Simó Károly, Tamás Béni, Benedek Ignác, Nemes István, Kalita József, Simó Lajos, Gáspár József, P. Tóth Bálint, Nemes András

Végre 1899. augusztusában bezárták a templomot. 

Kezdték bontani a mennyezetet és a toronyszerkezetet. Csak az óráig!

 

Őket már jobban megismerem!

 

Szeptember elején megkezdték a belső tér feltöltését.

Megállapodtak, hogy a karzat vasoszlopokon nyugodjék, a falakat 2 méterrel, a tornyot 2,5 méterrel emelik feljebb.

Az építkezést Huszy István építész felügyelte, mégpedig tiszteletdíj elfogadása nélkül.

Megosztás a facebookon

 

Az első sor két szélén Szabó Bözsi, Nemes Juliska, a legfelső fiúk sorában Holló Matyit ismerem meg.

 

Az idő fonalán még nem érkeztünk el eddig az évig, 1960-ig.  A Templomépítők című részben az 1820-as években hagytam abba a falu, s vele a református egyház történetét.

Eleink hiába igyekeztek olyan templomot építeni, amely megáll az idő viharában, mindig szükség volt a következő évtizedekben is vagy felújításra, vagy a templomhoz tartozó épületek bővítésére, renoválására.

1845-46-ban az ablakokra vastáblák kerültek.

1847-48-ban a viharos idők ellenére is 50 000 darab téglát égettettek, aminek egy részéből kerítést, raktárt építettek.

Már történt arról említés, hogy minden időben nagy hangsúlyt fektettek a gyermekek, fiatalok oktatására.

Épp ezért 1848-49-ben új iskolaépületet emeltek,  /leányiskolát/, valamint tanítói lakot, /2 szoba, konyha, kamra/.

1852-53-ban a fiúiskola került bővítésre, javításra.

Megjegyzem, hogy a ma élő idős emberek sem emlékeznek már erre a felosztásra. Koedukált /fiúk, lányok együtt/református iskolába jártak a mai 80-90 évesek.

Nem vagyok biztos benne, kiket ismerek közülük. Aki tudja, mondja!

 

 

Már Decsi Gábor lelkész egy nagy templomról álmodott. Ám az ő lelkészi ideje alatt ez nem valósulhatott meg.

Kálosi Géza munkálkodása sem telt építés, javítás nélkül. 30 000 darab téglát is égettetett 1873-ban. 

Mivel képviselő testületi tag is volt, az ő nevéhez fűződik az az indítvány, hogy a heti vásárok ne legyenek ingyenesek, és az ott szedett helypénzt a két felekezet között osszák fel.

Szintén ezen az ülésen határozták el, hogy két országos vásárt is tartanak, aminek a helypénzét is az egyházak kapják.

Ebből egy vásár szeptember első hétfőjén még 1956. után is megtartatott. 

Látjuk, mekkora erőfeszítéseket tett a lelkészek irányítása, vezetése mellett a gyülekezet álmuk, a nagy, szép templom megvalósulásáért. Ezt majd Orosz Endre lelkész viszi véghez.

Megosztás a facebookon

A 60 éve Uszódon konfirmáltak a tiszteletessel és a kurátorral. Mögöttük a parókia nyitott folyosóján a presbiterek a Tanácsterem előtt. 

 

 

1769-ben Mária Terézia országos összeírást rendelt el. Ezt falutörténeti bejegyzéseimben már említettem, sőt ott leírtam azt is, amit falunk vonatkozásában tudhatunk ebből az összeírásból.

Ám az utóbbi néhány írásomban kicsit ki is tekintettünk a szomszédos településekre, amikor a Biskói, Zádori révről tettem említést. 

Foktő, Uszód, Szentbenedek a néprajzkutatók szerint tőzsgyökös település, ami valami olyat jelent, hogy szinte állandóan lakott, sőt a népesség összetétele/reformátusság/ sem sokat változott.

Ezekre a helyekre kényszerből nem telepítettek be s ki embereket a feljegyzések szerint, csupán az elpusztult Kara lakosai oszlottak el közöttük. Mivel azok is reformátusok voltak, így az sem számít betelepítésnek.

S miért is említettem az első mondatban azt a bizonyos összeírást?

Bizony azért, mert eddig Foktőről nem sok szó esett, pedig rokoni kötelékek a mai napig léteznek a két falu között.

Tehát 1769-ben összeírók járták a falvakat. Volt köztük 1-1 osztrák közszolga is, aki az egészet "felügyelte". 

Őket a faluban finom étellel, itallal fogadták, minél jobb képet akartak a falvak magukról kiállítani. Meg aztán azt is remélték, nem származik valami káruk az összeírásból.

Az evés-ivás alkalmából Foktőn az összeírók egyike az ív hátoldalára, mintegy firkálgatva, lerajzolta a szoba sarkában álló jobbágyot. Meg is jegyezték, hogy ő a "tátott szájú Kozma János jobbágy."

No, ez a lap is túlélte az idő múlását, Bárth János munkájában közreadta, s mint érdekességet most én is közzéteszem.

Miért?

Mert hitelesen látjuk ábrázolva a jobbágyok viseletét. Ha így nézett ki egy jobbágy férfi Foktőn 1769-ben, ilyen lehetett Uszódon, de Szentbenedeken is.

A haja hosszú, valószínűleg varkocsba van kötve, bajusza kackiás, /valóban tátott szájjal rajzolta meg a "mester"/ nyakánál megkötött rövid szőrme köpenykét visel, az alatt még egy réteg hosszabb melegnek tűnő kabátkát. Nadrágja valószínűleg posztóból szabott. Lábán nem csizma, hanem bocskor látható.

Kezét mellén összefogja, magához szorítva báránybőr süvegét, kezében tartva pipáját.

Ugye érdemes volt ezt a képet, leírást ide lejegyeznem, közreadnom? Igazi kuriózum! Köszönet a 248 évvel ezelőtti firkálgatónak!

 

Megosztás a facebookon

Bazsó Mária és Tamás Bálint esküvői képe már a modernebb viseletet mutatja.

 

 

Tudom, hogy a jelenlegi témához sehogyan sem kapcsolódnak némely itt megmutatott képek, ám úgy gondolom, hallom, hogy sokan szívesen nézegetik ezeket is. Miért ne tegyek hát kedvükre? Amellett öröm a közreadónak is, hogy képét minél többen látják.

 

Ma még visszatekintünk az 1805-ös évre, hiszen a pásztorszerződésben a gulyás fizetését is ránk hagyományozták, amit Bárth János fel is lelt.

 

De kik is voltak a gulyások, csordások?

A falu melletti legelőre járó fejőstehén és igásökrök pásztorai.

Kora reggel a kihajtást kürttel, kolomppal jelezte, amire a gazdák kapujukon kiengedték a marhákat az utcára, ő pedig utcáról utcára járva összeterelte őket, majd a legelőre hajtotta.

A szarvasmarhák nagyon hamar megtanulták a ki és bevezető utat.

Behajtáskor csak az ment ki az állatért az itatóhoz, /ma virágokkal van beültetve/ akinek fiatal,beszoktatós marhája volt.

Hamarosan az is egyedül járt haza, s ha a gazdasszony megfeledkezett a kapu időbeni kinyitásáról, ott bőgött bebocsájtást kérve előtte. Uszódon a Nagykőgyes felé /Báthori utca/ jártak ki.

De hasonló módon történt a sertések ki és behajtása is. Még emlékszem gyerekkoromból a tulok hangjára, amit a kanász fújt jelzésként.

Hogy kinek? A disznó is felkapta a fejét rá, nem csak a gazda. No nem is 6-8 hónapos disznókat vágtak télen, hanem még az előző évieket. 

Lássuk hát Kiss Mihály gulyás fizetését a szerződött időszakra!

Százötven forint

Hatvan mérő búza

Egy mázsa só

Egy kila kása /így szerepel az iratban/

Egy kila bab /szintén nem én írtam el/

Két pár tsizma

Két szár /nem általam elírt/ kéve nád

 

Elgondolkodtató, vajon miért kellett sóból mindkét pásztornak egy mázsa, holott babból elég volt egy kiló is?

Talán annyit elfogyasztott? Nem!

A legelőn elhullott, illetve gyorsan levágott, megnyúzott állat bőrét be kellett sóznia, hogy elálljon addig, míg tímárhoz nem került.

 

Nyaka János és felesége esküvői képét Nyaka Erika tette közkinccsé.

 

Megosztás a facebookon

Erdei István csodaszép képén falunk legrégebben lakott részét láthatjuk madártávlatból.

 

Az előzőekben a régi falusi önkormányzatok vezetőiről ejtettem szót.

Az ő feladatuk volt a pásztorfogadás.

Ebbe a gulyások, csikósok, csordások, csürhések tartoztak. /A juhászokat nem az  önkormányzatok fogadták fel./

A pásztorfogadási egyezségekben általában  kikötötték, hogy az állat eltűnésével keletkezett kárt a pásztor köteles megtéríteni.

Ennek okai abban keresendők, hogy gyakran felmerült az állatok eltűnése kapcsán a gyanú, hogy a pásztor keze is benne lehetett a dologban. Ezért igyekeztek olyan pásztorokat választani, akinek volt erre az esetre vagyonkája.

Volt rá példa, hogy "kótyavetye által" eladták a pásztor házát, máskor a kertjét, hogy a kár megtérüljön.

A régebbi időkben a pásztorfogadás Szent György napja előtt történt, s Szent Mihály napig tartott az egyezség. Praktikussági okokból később az év első napjaitól Ádám, Éva napjáig kötötték meg a szerződéseket.

A pásztor mindig a számadóval, az pedig a falu vezető testületével állt kapcsolatban.

1805-ből fennmaradt az uszódi faluközösség által megfogadott csikós és számadó gulyás járandóságainak jegyzéke.

A kialkudott bért Uszód község fizette a pásztoroknak úgy, hogy időszakonként a lakosságtól beszedte a terményeket és a pénzt.

 

Íme a csikós járandóságának listája!

"Tar Ferencz Csikós Conventioja következendő módon következik:

Kész pénz 150 rénes forint

Ötven öt Pesti mérő búza

Egy suba

Három pár tsizma

Egy mázsa szalonna

Egy mázsa só

Egy mérő kása

Egy mérő bab

Száz kéve nád

Rőzse hetven kéve

Befejezésül álljon itt egy kép falunkról és határáról Erdei István légi felvételei közül. 

 

 

Megosztás a facebookon