1935-ös katolikus osztály. Tanító Boda János, Mácsai János. Ő látható világosabb zakóban. Mellette a későbbi Dóra Tiborné, aki felnőttként falunk óvónője lett.

 

Dr. Kiss Lászlóné Mácsai Patrícia / Mácsai János leánya/ 2011. októberében kedves gesztusként osztotta meg mindazt, amit édesapja hagyatékában róla, valamint a katolikus, majd az állami iskoláról talált. Az adatok egyrészt Mácsai János önéletírásából, másrészt hivatalos iratokból származnak.

 

Mácsai János Kalocsán született. A polgári iskola után Az Érseki Római Katolikus Tanítóképzőbe íratták be, ahol 1933-ban tanítói oklevelet kapott. Állást viszont sehol. A városhoz ment ínségmunkára.

1935. tavaszán az uszódi kántortanító már nyugdíj előtti szabadságát töltötte,ezért ekkor felkérték néhány nap helyettesítésre falunk katolikus iskolájában.

 

Uszód községnek ebben az időben a tanyákkal együtt 3500 lakója volt. Tehetősnek mondhatók. 2600 reformá-tus, 900 katolikus vallású.

 

Nagyon megtetszett a plébánus úrnak, ezért már szeptember 1-én az esperes és az iskolaszék megbízta a helyettes tanítósággal.

 

Ez a kép másik gyermekcsoportról készült, a kisebb gyerekekről

 

A katolikus iskola egy tantermes, fagerendás, osztatlan volt. A tanítás 1-4. osztálynak délelőtt, 5-6. osztálynak délután, heti váltásban tartatott. 

50 fiú és 38 leány látogatta.

Az iskolával egybeépítve volt a tanítói lakás, az akkor még Fő utcának nevezett mai Szabadság utcán.

A régi római katolikus iskola, ahova aztán még mi is jártunk.

 

1936-ban az uszódi hívek nyomására kinevezték segéd kántortanítónak. Majd 1938-ban rendes tanítóként esküt tett az egyházi Főhatóság előtt.

Megosztás a facebookon

Tekes Julianna okleveles tanító egy régi nyáron, régen volt gyermekcsapattal.

 

                                               / A képet Tekes Eszter küldte Tekes Babi által./

 

Az uszódi református iskolát az egyházmegyei iskolákat felügyelő bizottság évek óta csak dicsérte.

Bíber tanítót Tuba János követte a katedrán. Ám hamarosan helyettesítéséről kellett gondoskodni, mivel megérkezett katonai behívója.

 

1940. novemberétől az állást Tekes Julianna foglalta el. Édesanyjával együtt költözött falunkba. Az édesanya nagyon szépen kézimunkázott, így a korabeli fiatal lányok hozzájártak kötni, horgolni tanulni. 

Juliska néni ettől kezdve nyugdíjazásáig tanította, nevelte az uszódi gyerekeket. Szüleinket, s minket is. 

 

Ekkor Gál tiszteletes volt a falu lelkésze, egészen 1955-ig.

 

Gál tiszteletesék és a gyülekezet egy része.

 

 

1941-ben Zsigmond Kálmánt a már előzőekben említett Nagygalambfalvára, Erdélybe nevezték ki.

Ekkor megüresedett a rektori állás. Ezt a munkát is a tiszteletes végezte ezt a munkát is. Közben lépéseket tett Tuba János felmentése érdekében.

 

Elkezdődött a II. világháború 1939-ben, s hamarosan Uszódon is megérezték. Ismét rettegés költözött a 2000-2500 fő körüli kicsiny szülőhelyünkre. Érkeztek a katonai behívók napról-napra.

Megosztás a facebookon

1935-ben kislányok az óvodában.

Közöttük van édesanyám is. Jobbról, a padon ülő sorban a második, összeírt fejű kislány ő. A fiúkat ide nem járatták.

A régi óvoda a régi orvosi rendelő udvarában volt. A helyén ma Nemes Angelika és Filus János lakik a családjával.

Az óvónénit Sárikának hívták. Később Nyitrai Ferenc jegyző vette feleségül. Az Öreg utcán, vagy Duna utcán, a mai Árpád utcában laktak.

Unokájuk, ha jól tudom, Krekó László, aki sok-sok gyönyörű képet készített már falunkról.

Ez községi óvoda volt, ahová bármely gyermek járhatott, református, katolikus és az akkor már szép számmal a faluban élő zsidó vallású családokból is.

Az óvoda egy parasztházból volt kialakítva, ami a "Hábi köz"-re nézett. Az óvoda udvara úgy volt az Árpád utcára, mint a mostani óvodáé a Deák Ferenc utcára.

Az óvónéni "legfélelmetesebb"fegyelmező mondatára így emlékszik 86 éves édesanyám: "Lecsuklak a pincébe, s ott megesznek a békák!"

A házat akkor bontották le, amikor az első orvosi rendelőt és lakást építették, s az épületet kivitték az Árpád utcáig. Így hozzá szép nagy kert tartozott. Az én korosztályomból biztosan sokan emlékezünk arra az orvosi rendelőre, hiszen gyermekként odahordtak bennünket a Hermann doktor bácsihoz, de még Balaton doktor úr is úgy kezdett rendelni benne.

"A református egyházba 1929-ben új lelkész került Gál István személyében.

1930-ban új kántort is  választottak, a 3 jelentkező közül Zsigmond Kálmánt. Ő lett az iskola rektora is egészen 1941-ig.

1933-as évben rádióközvetítés történt Uszódról. Ennek forgatókönyve megtalálható egyházközségünk levéltárában. Vidám életképet közvetítve az éterbe a rádió hullámain keresztül a reménység hangján szólalt meg Gál István lelkipásztor." /P.Szabó Barnabás nyomán/

Kellett is a reménység! Hisz a nagy gazdasági világválság falunkat is elérte. Kivándoroltak Amerikába fiatal, családos, kevés földű parasztok, napszámosok. Ott bányákban, gyárakban helyezkedtek el. Öt - tíz év alatt nagyobb összeghez szerettek volna jutni, hogy hazatérve földet, házat vásároljanak a családnak. Sajnos az akkori kivándorlóknak ez nem így sikerült!

Nagynéném apja, Kopasz Károly pénz nélkül, lesoványodva érkezett haza a tengeren túlról.

Erről a családi képről ezért hiányzik.

 

 

 

Megosztás a facebookon

Ez a réges-régi kép is a református templom templom lépcsőjén készült.

 

1922-ben Czuczor János lett a falu lelkésze Orosz Endre halála után. Drágaság, szegény világ volt akkor!

A diákoknak téli időszakban egy-egy kéve rőzsével kellett iskolába járniuk, hogy valamennyire meleg legyen a tanítás ideje alatt.

Az akkori pontos összeírás szerint 1369 református élt ekkor a faluban.

Czuczor tiszteletes "komoly,lelki ember" volt.

Határozatba hozatta a Presbitériummal, hogy esküvőkön szüntesse meg azt a rossz szokást, hogy a násznép boros üvegeket hordozva vonuljon a Községházától a templomig, pláne, hogy a boros üvegeket a templomba is bevigyék.

Továbbá beszüntette az Isten Háza körüli muzsikálást is.

Ezt még nagyon sokáig betartották, gyakran még ma is betartják az uszódiak! Eddig nem tudtuk az eredetét, de fény derült P.Szabó Barnabás tiszteletes munkájából erre a különlegességre is.

1923-ban jött el az ideje, hogy az 1833. óta szolgáló Öreg harangot tehermentesítsék. Mellé egy 240 kg és egy 120 kg súlyú harangot öntettek. Május közepén már útban voltak a Dunán Uszódra. 

A tanító /Bíber László/ a legényekből lovas bandériumot szervezett, a lányok fehér ruhába öltözve mentek eléjük a hajóállomásra. Ott a harangokat megkoszorúzták.

A Himnusz éneklése mellett érkeztek meg a templom előtti térre, ahol a lelkész megáldotta őket.

 

A gyülekezet annyira megörült az új harangoknak, hogy hamarosan újra szabályozni kellett a harangozás rendjét.

Ilyen-olyan ürüggyel mindenki szerette volna, ha az ő kedvéért is megszólalna egyszerre a három harang.

1924 tavaszára sikerült a háború alatt lefoglalt, elkobzott orgonasípok visszaállítása, pótlása, az orgona újrahangolása is.

1929-ben, 50 éves korában halt meg Czuczor János uszódi lelkipásztor.

A régi emberek emlékezete úgy őrizte meg utolsó útját, hogy a hívek nagy serege kísérte a révig, ott egy küldöttség is átkelt a koporsóval, s kísérték egészen a Dunaszentgyörgyön lévő sírboltig. 

/P.Szabó Barnabás munkájának felhasználásával/

Megosztás a facebookon

Nyaka Erikától származik ez a becses, éppen 100 éves képeslap.

 

A háború kitöréséig, az elképzelhetetlen bekövetkeztéig, a református egyházközségben még történtek fontos események.

1911-ben eladja az ótemető területét. Ez közegészségügyi okokból is fontossá vált. Az elhanyagolt, bozótos, régóta nem használt területre elhullott állatok maradványát dobálták, amit a környező utcák lakói természetesen nem vettek jó néven.

 

Az ótemető a Benedek felé haladva a mai Szabadság utcán, bal kéz felől, a buszmegállói oldalon, a József Attila utca által határolva, helyezkedett el. A térképen kijelöltem a körülbelüli helyét. Később házakkal építették be a területet.

Már 1908-ban elhatározták, hogy orgonát állítanak a templomba, de ezzel csak 1914-ben tudtak ismét foglalkozni. Ennek az évnek november 22-én az orgona megszólalt. Ekkor még két emberes feladat volt, hisz hátul a fújtatókat kezelnie kellett egy embernek. Az orgonát először a dunapataji nyugdíjas orgonista tanár, Pásztor Károly szólaltatta meg.

 

 A hadiállapotok veszélyeztették a harangokat is. A hadi beszolgáltatásokat csak az Öreg harang élte túl.

Az orgona is kárát látta a háborús időknek, mivel az első sípsort teljesen leszerelték, s elvitték.

 

Ma ismét régi fényében ragyog. 

 

 

/P. Szabó Barnabás munkája felhasználásával/

Megosztás a facebookon

Tóth Baranyi Éva adta közre ezt az első világháború idejében készül képet egyik őséről.

 

 

A templomépítés kimerítette a református egyházat, a falu nagy részét is.

De ezután pár év nyugalom következett. Sajnos nem tartott sokáig, hiszen kitört az első világháború. 

Alig volt olyan család, ahonnét ne hívtak volna be katonának apát, fiút, férjet.

Szinte csak a nők, gyerekek, idősek, siheder legények maradtak itthon.

Nehéz idők jártak. Az itthon maradottakra a rengeteg munka mellett az aggódás, félelem várt.

A behívottakra sokszor a halál. 

 

Az ilyen tudósításoktól, levelektől rettegett mindenki.

 

 

Amíg ez meg nem jött, reménykedtek az itthoniak. Híreket alig hallottak.

Sajnos több, mint 100 uszódi lelte halálát valamelyik fronton, vagy halt bele sebesülésébe.

Nekik állít emléket a régi Fő téren felállított emlékmű, amire az elesettek nevét felvésték.

Ennek gondolata 1924-ben fogalmazódott meg. Felállításakor a tér nevét Hősök terére változtatták. 

A fényképet Krekó László küldte

 

Nagyanyáink apáikat, fiatal asszonyok férjeiket, anyák fiaikat itt gyászolták, itt emlékeztek virággal rájuk.

 

Régen itt tartották a március 15-i ünnepségeket is.

 

Megosztás a facebookon