Régi Nyaka család

"1784-ben meghalt Patasics Ádám érsek. Ekkor az érsekség teljes vagyonát leltárba vették. Ezt anyagi érdekek serkentették. A törvények szerint ugyanis az érsek halála és az új érsek kinevezése közti időben a az érsekség jövedelme a magyar államot , illetve annak valamelyik intézményét illette.

Ebből a leltárból következzenek most uszódi adatok 1784-ből! 

Uszód falu nemes Pest vármegyében fekszik., sík földön, Kalocsa mezővárosától csekély egy óra távolságra. Keleten Zasztó, Nyugaton a Duna, Északon Szentbenedek, délen a Foktővel közösen használt Szentgál rét határolja.

Földje erősen fekete és közepes minőségű gabonát terem. Mivel gyakran veszélyeztetik a vizek, a negyedik osztályba sorolták az 1770. évi úrbérrendezéskor. Ennek megfelelően 30 hold szántó és 12 kocsi széna kaszálására alkalmas kaszáló tartozik egy-egy teljes jobbágytelekhez.

A határt három nyomásban művelik. Külső birtokként az uszódiak Szakmár, Pálfölde és Kisnána pusztákon használnak földeket. Szőlőművelésre való föld alig van.

Uszód lakói magyarok és mindannyian szabadmenetelű jobbágyok.

10 katolikus házaspár kivételével református vallásúak. Nekik van templomuk és prédikátoruk. A náddal fedett kis templom falát sövényből fonták és sárral tapasztották.

Közelében található az iskolaépület, amely 2 szobából és konyhából áll. Az egyik szobában lakik az iskolamester, aki egyben a falu nótáriusa /jegyző/ is, a másik szobában tanulnak a gyerekek. Ez is náddal fedett, sövényből font, sárral tapasztott épület.

A templom közelében áll még a prédikátor háza, mely szobára, konyhára, kamrára tagolódik.

A helységben szabad vallásgyakorlat van.

Uradalmi épület és majorság a községben nincs.

A faluközösség birtokában a következő épületek találhatók: 

KÖZSÉGHÁZA, ahol a bírák és esküdtek össze szoktak jönni. 2 szobából és konyhából áll. Telkén áll egy istálló, amely 6 ló befogadására alkalmas, egy fészer, 2 kocsi számára.

A falun kívül van a községnek egy 40 boglya széna lerakására alkalmas szérűskertje. E mellett áll egy istálló a bikák számára." /Bárt János nyomán/

A későbbi korokban a Községháza mögötti istállóban voltak a csődörök, akiket egy férfi, "a csődörös" gondozott, s ott is lakott a feleségével. Ezeket a falu kancáinak fedeztetésére tartották.

A bika istállóban nevelt bikákat is egy megnősült ember gondozta, s ők is ott laktak, a mellé húzott kicsi házban. Bikákat a tehenek szaporítására tartották. 

Ezek igénybevételéért a gazdáknak fizetni kellett, amiből a falunak jövedelme származott.

 

Megosztás a facebookon

Az előző bejegyzésemben a kezdő képen a Dunára vivő legősibb utcát bemutató fényképet láttuk. 

Íme, a legelső hajóállomás, Simon László által közreadott képeslapok egyikén.

De hajó és állomás sem volt még, amikor a következő térkép készült.

Ez Pedig a Duna Uszódnál, a faluhoz tartozó szigetekkel.

Bárt János úgy határozta meg falunk fekvését, hogy nyugaton a Duna határolja.

Ez igaz, de ősidők óta a falu tulajdona volt a "szüget" is. Itt kaszálók, erdők gazdagították a Uszódot.

Csőszt is tartottak, akinek ott épített a falu közössége egy kis házat.

Innét hordták át dereglyékkel a szénát, a kitermelt, megvett fát, a vadkomló virágát a kenyérsütéshez, a termését az érseki sörfőzdének. Bizony gyakran megesett, hogy mikor a szénát, ágfát közelebb hordták a vízparthoz, hogy könnyebb legyen a dereglyét megrakni, jött egy árhullám, s minden odalett. 

Itt voltak ősi gyümölcsfák, főleg szilva, körte. Ezeket nyáron megaszalták.

A dereglyék gazdáit meg lehetett ezekre a munkákra fogadni. Ők hordták a piacra járó asszonyokat is át Paksra, mégpedig fölfelé ló vontatással.  

Akire még az idősek emlékeznek, Fenyvesi Pali bácsi volt, mesterségére nézve bognár. A ma Pakson élő Pach János nagyapja.

Dolgozni a "szügetbe" az embereket a révészek hordták át a Dunán ladikkal. 

Megosztás a facebookon

        Krekó László képén falunk legrégibb utcáját, az Öreg vagy Nagy utcát látjuk. Ma Árpád utca a neve. Ez vitt ki mindig, most is, a Dunára a hajóállomáshoz.

"1769 - 1770-ben Mária Terézia rendeletére Kalocsa környékén is végrehajtották az úrbérrendezést.

Számba vették a telki földeket, rögzítették a jobbágyok kötelezettségeit. Két év leforgása alatt több alkalommal zökkentették ki Uszód népét is mindennapi életéből a faluba érkező vármegyei urak. Faggatták " tehetsége" felől. Feltették a híres 9 kérdőpontot, melyre a válaszokat megőrizte a Kalocsai Érseki Levéltár, valamint a Pest megyei Levéltár.

Az uszódiak jogosan kijelentették, hogy ők "szabadmenetelű" jobbágyok, akik kontraktus szerint adóznak, az "ordinária robotot" pénzen megváltják.

A szabadmenetelű azt jelentette, hogy nem röghöz kötött örökös jobbágyok, hanem tartozásaik kifizetése után bármikor bárhová elköltözhetnek.

A megváltott roboton a rendszeres heti ingyenmunkát értették.

Az érsek nevében mindenféle paraszti terményből kilencedet és tizedet szedtek a dézsmáló biztosok.

A kilenced földesúri jogon, a tized, vagy más dézsma, egyházfői jogon járt az érseknek. Sátoros ünnepeken különböző élelmiszer ajándékokat illett adni neki.

Az uszódiak szabadon vághattak tüzifát, épületfát és nádat az urasági erdőkben, nádasokban. Ez a jog a korabeli építkezési gyakorlatot tekintve fontos kedvezménynek számított.

Az 1770-ben bevezetett urbárium olyan szolgáltatásokat követelt, melyekről soha nem hallottak a Kalocsa környéki jobbágyok.

Szerencsére Uszódon nem váltak valósággá, mert már 1770-ben újabb szerződést kötöttek földesurukkal a természetbeni szolgáltatások pénzbeni megváltására.

A szerződést a 18. század végéig rendszeresen meghosszabbították." / Bárth János nyomán/

Megosztás a facebookon

Az uszódi református templom belseje. Ma már gyönyörűen felújított. De az itt még látható kopottas falak ellenére is csodaszép,  egyszerűségében komoly, a környék legnagyobb református temploma, szép hangú orgonával. Ma már nem töltik be így a hívek.

Amíg ennek a templomnak a felépítéséig eljutott a falu református közössége, addig bizony sok küszködéssel tartották meg hitüket az érsekség zaklató ölelésében.

"1754-ben Sallai Benjámin érkezett lévitának Uszódra Bogyiszlóról. Már szolgálatának első évében megépülhetett az iskolához a parókia, az új iskolaépület. Udvart alakítottak ki kúttal és gazdasági épületekkel.

A gyermekek minden évben bizonyságot tettek tanulmányi előmenetelükről a foktői és ordasi tiszteletes tanítók és iskolamesterek előtt.

Gondot fordítottak az ifjak és leányok oktatására is a templomban."/ P.Szabó Barnabás nyomán/

Heigfogel Pál: A magyar közoktatási rendszer és iskola.. című munkájában így ír az akkori oktatásról:

"...célja, hogy a gyerekek tanuljanak meg olvasni, írni, énekelni. Tanuljanak aritmetikát/számtan/ históriát /történelem/ és egyéb dolgok kezdetét.

A taneszközök közül ekkor jelentek meg először a fekete írótáblák, a kottavonalazásúak, valamint a négyzetrácsosak. A gyermekek palatáblát, palavesszőt használtak.

Az oktatás egy tanteremben folyt, ahol a kicsik és a nagyobbak együtt tanultak reggel nyolctól délután 4-ig két órás ebédszünettel."

A tanítás ideje alkalmazkodott paraszti élet ritmusához. Késő ősztől kora tavaszig jártak a gyermekek iskolába, bár nem kötelező jelleggel. 

A vasárnapi iskolában tanulták meg énekelni a dicséreteket, zsoltárokat, imádságokat, bibliai történeteket, magyarázatokat, az istenfélő ember morálját.

Ide kötelező volt minden vasárnap elmenni, a mulasztást a szülők nem engedték meg.

"Az uszódi katolikus közösség 1870. okt. 11-ig a dunaszentbenedeki plébániához tartozott." /Kéri Benedek, Atanáz atya/

 

Megosztás a facebookon

Az első régi térkép a falunktól Szakmár felé eső pusztákat mutatja, míg a másik falunk közvetlen környékét.

Ezekről a pusztákról volt szó előző bejegyzésemben, ami után Uszód gazdáinak bérletet kellett fizetni a kalocsai érseknek.

" Uszód, mint oly sok falu a Magyar Alföldön úgynevezett megosztott település volt. Ez azt jelentette, hogy a belterületen a gazdák lakótelkei és gazdasági udvarai térben elkülönültek egymástól. 

A falu középső részén lakótelkek csoportosultak lakóházakkal és viszonylag szűk udvarokkal, melyen gazdasági tevékenység alig folyt.

Ezt a részt a szálláskertek öve vette körül, ahol az istállók álltak, ott tartották a gazdasági szerszámokat és a takarmányt.

Falunknak volt egy másfajta települési osztottsága is, amely a belterület és külterület tekintetében jelentett tagoltságot.

A falu, több Duna melléki faluhoz hasonlóan, nem tudott megélni saját belső mocsaras, erdős, kis területű határából. Ezért bérelt távoli pusztákat a kalocsai érsekségtől.

Ezek a pusztabérletek török kori gyakorlatra nyúltak vissza.

Mária Terézia korában az úrbér rendezés idején, Batthyány József érsek a bérelt pusztákon adta ki az uszódi jobbágyok telki földjeit. Ezzel, az évtizedek óta használt távoli puszták Uszód külső határává váltak.

Ebből az időből származik a mondás: Uszódnak akkora a határa, hogy a Szakmári templom aljáig ér.

A belső határt, amely tulajdonképpen Uszód, illetve a beleolvadt hajdani Szent Gál falu határa volt, a lecsapolások előtt alig használták gabonatermesztésre. Területét erdők, vizek, ősi gyümölcsösök, kertek, kaszálók, legelők foglalták el." / Bárt János nyomán/

A mai idősek gyermekkorukban hallották, hogy a mai Petőfi utca (Fokalja) helyén régen szálláskertek voltak. Ahogy szaporodott a falu, úgy először ezeken építettek lakóházakat.

 

Elegánsan a fényképésznél. Kalap, fehér ing, mellény, zeke, csizma.

 

 

Megosztás a facebookon

 

"Az Érseki Levéltárban  maradt meg az 1725-ös urbárium szövege.

Eszerint magyar adó címén évente 7 forintot, a kocsmahasználat jogáért évi 10 forintot, "tanyáért", vagyis a halászat jogáért 3 forintot, pusztabérletként 10 forint 50 krajcárt fizettek a földesúrnak.

A pusztahasználati díj így oszlott meg pusztánként:

Hanyikért 3 forint

Pálföldéért 2 forint

Szent Gál feléért 1 forint

Szakmár feléért 4 forint 50 krajcár.

Különleges szolgáltatásnak tekinthető a 60 oka/1 oka= 1.281 kg/ komló adásának kötelezettsége, "amidőn a komlónak termése vagyon". A komló ebben a szövegben vadkomlót jelent, amelyet a kalocsai érseki sörfőzdében hasznosítottak. 

A községnek még nem volt malma és mészárszéke, így ilyen címeken nem fizetett járandóságot.

Nagy tehernek számított viszont a robotolás kötelezettsége, amit ebben a korai időszakban még nem váltottak meg a régi falvak.

Ezen a tájon nem jelentett rendszeres heti ingyenmunkát, hiszen a kalocsai földesúrnak nem volt házi kezelésű birtoka. Ellenben rengeteg fára, szénára, fuvarra, építőmunkásra volt szüksége. 

Így az uszódiak robot címén meglehetősen rendszertelenül ölfát vágtak, szénát kaszáltak, építőanyagokat fuvaroztak, követ, téglát, maltert hordtak az érseki építkezéseken." /Bárth János nyomán/

Megosztás a facebookon