Régi paraszti gazdaság. A baromfin kívül minden állatot bemutat. Láthatjuk az itatót, a lovas kocsit, mögötte a gémeskút fáját. Ám kissé csalóka a kép. Így nem öltöztek fel a férfiak, ha dolgoztak, se a kislány nem vehetett fel fekete spanglis cipőt. A ház, a gazdasági épületek már nem náddal fedettek.

"Uszód község népe 1848 előtt, a környező falvak népéhez hasonlóan jobbágysorban élt. A mindenkori kalocsai érsek volt Uszód földesura.

Tiszttartóik szigorúan megkövetelték és behajtották az előírt jobbágy-szolgáltatásokat. Bíráik a kalocsai úriszék tárgyalószobáiban kemény ítéletekkel biztosították a fennálló rend tiszteletét, a kor erkölcsi értékeinek és normáinak védelmét."/ Bárth János nyomán/

Hitükben zaklatva voltak.

"Ungvári Gergely házi áhítatokat tartott, de amikor a kalocsai római katolikus egyház vezetés ezt megtudta, az érsek parancsára az öreg bíróval együtt megkötözve börtönözték be őket.

A gyülekezet Pestet is megjárva, jószágát pénzzé téve, szedte össze a váltságdíjat a börtönben "vasat szenvedő" vezetőiért, s 100 forint váltságdíjat fizettek értük." /P.Szabó Barnabás nyomán/

"A kalocsai érsekek általában nem voltak rossz földesurak. Uszód népe, bár sokféle úrbéri teher súlytotta, más tájak jobbágyaihoz viszonyítva, viszonylag jó körülmények között élt.

Elsősorban az jelentett könnyebbséget az uszódiak életében, hogy földesúri szolgáltatásaik többségét pénzért megválthatták.

Földesurukhoz való viszonyukat, szolgáltatásaik mértékét írott egyezség, úgynevezett kontraktus szabályozta.

Megosztás a facebookon

A lélekszám szaporodott

Vajon miért nem szerepel a képen a bő gatyás kisfiú édesapja? Miért van fekete gyöngysor az édesanya nyakában? Pedig a kezén ott a karika gyűrű!

 

"1738-ban Pap János uszódi bíró adófizetési lajstromát már magyar nyelven őrizte meg  a Kalocsai Érseki Levéltár.  Ezért néhány esetben érzékelteti az akkori névhasználatot.

Hábi János, Tóth Mihály, Nagy Gergely, Nemes János, Tóth Ferentz, Nagy István, Nagy Pál Mihály, Öregh Tóth István, Kis János, Ifjú nagy György, Tamás István, Nemes Gergely, Nagy Mihály, Tóth György István, Basó György, Öregh Tóth Péter, Kis Tóth György, Kis Tóth István, Baranya Péter, Benedek Mihály, Bogárdi János, Hantos Ferentz, Takáts János, Lovas Gergely, Katona Máthé, Tóth György, Pathai Simon János, Balás Istvánné, Varga Mihály, Kováts Ferentz, Bors János, Özvegy Tóth Jánosné, Ifjú Tóth Péter, Öregh Nagy György, Öregh Simon János, Kis Tóth Mihály, Samu István, Pap János, Collár János, Tamás János, Úri Gergely.

Ezeknek az embereknek nagy többsége megérte Mária Terézia korát."/Bárth János nyomán/

(Mária Terézia uralkodott 1740-1780. Magyar királynővé 1741-ben koronázták.)

Ebből a listából az is látszik, hogy a kalocsai érsek reformátusok elleni cselekedetei ellenére a falu lélekszáma szaporodott. 41 családfőt írtak össze, ami öttel szorozva 205 fő. Eddig a legnépesebb időszak. Érdemes a neveket az előzőekkel összehasonlítani, hisz látszik, nagy valószínűséggel az Öregh és az Ifjú előnév apát és fiát jelenti, tehát a felnövekvő nemzedék is tudott itt családot alapítani.

Voltak, akikről feljegyezték, honnan költöztek ide. 

Takáts János apja Győr megyéből, a mai Pannonhalmáról. Valamelyik Tóth apja Kassáról.

Vannak új vezetéknevek: Pathai, Katona, Kováts, Collár, Úri.

 

Megosztás a facebookon

Az első térkép falunkat 1763-1787 között mutatja.                  A második térkép 1806- 1869 közötti 

                                                                                                  állapotról készült.

Ezek katonai térképek. A falunk neve itt még Uszott.               Ezen a térképen már Úszódként említik,                                                                                                      ami a                                                                                                                                                          beszédünkben máig fennmaradt.

 

Az elhelyezkedés és méret miatt mutatom ezeket a térképeket. Időben még nem tartunk itt falunk történetében.

A "kuruc zenebona" idején menekült emberek ajkán születhetett meg a következő népdal, amit megtalálhatunk a Kalocsai kertek alatt című dalos kiadványban. Dallamát használták fel az Uszódi Dallamok összeállításban.

 

Addig megyek, míg a szememmel látok,

Míg a Bakony erdőre nem találok.

Bakony erdő, én leszek a lakója,

Annak is egy barna kis lány az oka.

 

Mikor mentem Bakony erdő szélére,

Rátaláltam egy vad ruca fészkére,

Az a fészek tele volt vad rucával,

Tele van a szívem szomorúsággal.

 

                                           A szüle kezében ott a biblia, ami a régi korban is nagy becsben volt tartva egy-egy református családnál.

"Hitüket megtartva szállingóztak haza. Prédikátort kezdtek tartani a benedekiekkel együtt. Uszódon oratóriumot (imaházat), a benedekiekkel együtt Benedeken templomot építettek. Mindkettő fából, sövényből épült, vályoggal volt tapasztva. Istentiszteletekre vasárnapokon és ünnepnapokon Benedeken volt alkalom.

De ezt a templomot is Csáki Imre érseksége alatt a "pápistáknak" adták. A prédikátori, de még a lévita szolgálatot is tiltotta.

Így az uszódiak Foktőre jártak esküdni, kereszteltetni.

1722. után állt vissza a községben a lévitai hivatal. " (P.Szabó Barnabás nyomán)

 

Megosztás a facebookon

Ebből tudjuk meg, hogy Tóth György János Foktőről, Tóth István az elpusztult Karáról származott.

A kép biztos, hogy téli időszakban készült. Látszik a férfi ruházatán. Rajta van a fekete báránybőr sapka és a meleg kabát. Az asszonyoknak volt a hideg időkre pargittal bélelt meleg réklijük. Uszódon a bélést belevarrták, Foktőn külön pargit réklit varrtak, s vettek a felső alá. Akkor még nem viselték a pruszlikot egyik faluban sem.

A Duna gátak közé szorítását már Mátyás király elrendelte a vármegyéknek. Ám nem mindenütt szánták rá a pénzt. Ahol meg is épült, a javításra, karbantartásra nem fordítottak kellő figyelmet. Uszódi szakaszon viszont régtől fogva megvolt a gát valamilyen formában. Erről tanúskodik mostani címerünkbe átvett régi emlék is.

1695-ben felállították a királyi kamara Telekkönyvi Hivatalát. Ennek a nyilvántartások vezetésén kívül feladata volt a műszaki felmérések elvégzése is a Duna melléki gátakról. Ezek a gátak azonban "vérszegények" voltak, 2-3 méteres korona szélességükkel, 1:1,5,- 1:2 rézsűhajlásukkal. Nagyobb víz átszakította ezeket, elöntve a termőterületeket, menekülésre késztetve az ott lakókat.

Régi gyermek mondóka is utal erre a korra:

Úszód úszik, Benedök bukik, Gédőrnek még a pipöllője sé láccik.

Ennek ellenére Uszód lakossága mindig visszatelepült, sőt szaporodott. A Rákóczi-féle szabadságharc után is lassan visszaszivárogtak a népek, újból fejlődésnek indítva falunkat.

"1715-ben és 1720-ban az állam rendezett országos összeírást. Míg az elsőnél 17 nevet említenek, a másodiknál már 28-at. Bár ebből 5 özvegyasszonyt jelölnek meg családfőnek.

Név szerint: Lovas Mihály özvegye, Varga Mihály özvegye, Pali Tamás özvegye, Csire János özvegye, Haby János özvegye.

1725-ben Csáki Imre kalocsai érsek összeírást készíttetett jobbágyairól. Elsősorban arra volt kíváncsi,milyen anyagi helyzet jellemzi alattvalóit és milyen szolgáltatásokat várhat tőlük. Ebben az időben már 31-re emelkedett a családfők száma, s érdekesség, hogy már nem szerepelnek közöttük özvegyasszonyok. A Kalocsai Érseki Levéltárban megőrzött urbárium lapjai szerint Uszódon a következő adózó családfők voltak:

Nagy Gergely bíró, Lovász Gergely, Tóth János, Tóth Mihály Péter, Nemes János, Nagy János, Benedek István, Tóth Ferenc, Tóth Gergely, Tóth György János, Samu István, Tóth István, Simon János, Nagy György, Kis.Tóth István, Balás István, Nagy György, Pálfi István, Nagy István, Varga Mihály, Csire János, Pap János, Bossi János, Vajda István, Bogárdi János, Tóth Péter, Tóth Mihály, Habi János, Simon János kisbíró, Benedek Mihály, Simon Péter János.

 

Megosztás a facebookon

Bárth János nyomán

Mennyivel más, egyszerűbb volt a régmúltban az uszódi viselet! Divat volt a lakk öv. Az édesanya még nem idős, de a ruhája már sötét. 

Bárth János Jánoshalmán született 1944-ben. A középiskolát Kalocsán végezte, majd az ELTE BTK történelem-néprajz szakán tanult. Kalocsán lett múzeumigazgató 1970-től 1990-ig. Településnéprajzzal, vallási néprajzzal, népesedéstörténettel, agrártörténettel foglalkozott. Fő kutatási területe a Duna-Tisza köze, különös tekintettel Kalocsa környékére és a Bácskára.

Kutatásaiból részletek 1991-ben Uszódon is megjelentettek az akkori újságban. Ezeket Tóth Baranyi Évától kaptam meg. Köszönöm, hogy megőrizték, s most az ő munkáiból szemezgetve talán sikerül másokkal is sok érdekes ismeretet közölni közös múltunkról.

1699-ben Pest-Pilis-Solt vármegye összeíratta a területén létező helységeket. Kara és Foktő szomszédságában Uszód is fölkerült a listára, mégpedig 25 családfővel. A történészek ötös szorzójával így 125 főre tehető abban az évben Uszód lakossága. Ez jelentős lélekszámnak mondható.

Ugyanekkor Kalocsán 35 családfőt vettek számba, ami 175 főt jelenthetett. A kor legnépesebb települése akkor Pataj volt, ahol 97 adózó családfőt számláltak, ami 485 lakosnak felel meg. 

1703. évi családfői a Pest megyei Levéltárban őrzött összeírás lapjairól ismerhetjük meg a török kor utáni Uszód legrégibb dokumentálható családneveit.

Tóth György bíró, Lukács István, Végh János, Tóth János, Tóth István, Nagy András, Csíre Péter, Lovas Mihály, Nagy György, Baranyi Miklós, Oláh Istók, Nagy János, Tóth Mihály György, Pap János, Varga Istók, Iván János. /Az összeírás latin nyelvű, amiből magyarra fordította Bárth, de a két Istók magyar névalakkal szerepel a listán./

Kitűnik a Tóth családnév nagy száma, amit a későbbiekben ötletes melléknevekkel különböztettek meg. Az 1560. évi török nyelvű összeírásban is szerepelnek Tóth nevű uszódi lakosok.

Ez a családnév ma is gyakori a faluban. Mi tudjuk, ki a B.Tóth, K.Tóth, M.Tóth, Tóth Győr, Tóth Pál, Tóth Baranyi. De anyakönyvileg már nem így jegyzik.

 

 

Megosztás a facebookon

                                     Egy réges - régi uszódi több generációs család

A Duna szabályozása előtt sok kis ágra, fokra bomlott, így ez a terület lápos, mocsaras volt, kevés száraz résszel. Ezért nevezték Sárköznek. Az idetelepült embereknek gyakran kellett menekülni az áradások elől magasabb részekre. Azok levonultával visszatértek állataikkal együtt.

Házaikat először cölöpökre, később mesterséges dombokra építették. Ha végig megyünk a falu utcáin, még ma is felfedezhetjük a dombra épült régi házakat.

A víz közelsége minden kultúrában fontos feltétele volt a letelepedésnek. Több kis falucskában éltek itt. Valamikor régen Dunaszentbenedek és Uszód között létezett keletre egy harmadik falu is, amit Karának hívtak. Gyerekkorunkban is hallottuk, hogy téglákat, építési maradványokat találtak szántás közben azon a területen. Azt a részt, még ma is ezzel a névvel illetjük.

P.Szabó Barnabás volt uszódi tiszteletes könyv formájában is kiadott kutató munkájából tudjuk meg, mi honnan is származhatunk. Ugyanis nem természetes, hogy a Kalocsai Érseki uradalom területén ennyi református község alakult ki a régi időkben. Vajon ez hogy történhetett?

A természeti katasztrófák mellett a történelmi viharok is megtépázták a mi vidékünket is. A törökdúlás alatt elnéptelenedett a táj. Ám a 3 részre szakadt országban, a török kezén lévő részben nem üldözték a protestánsokat sem.

Egy vármegyéhez írott esedezésben szó van arról, hogy egy dunántúli elpusztult falu protestáns közössége az üldöztetések elől itt talált menedékre.

Megfizették az adót az érsekségnek és a töröknek egyaránt, így viszonylagos békében élhettek.

Többségében református közösségek voltak: a ma már túlparti Bogyiszló, Foktő, Uszód, Benedek, Ordas. 

Megosztás a facebookon