Ezen a képen felújított, ám szerkezetileg régi egy szoba- konyhás paraszti ház látható. Csak az ablakát cserélték le, valamint a tetőt lecserepezték.

Ahogy nőtt a falu lakossága, építették az újabb házakat. A szegényebbek még mindig a sövényfalasakat.

Ám kezdett elterjedni a vert falas, illetve ritkábban a vályogtéglás építkezés a tehetősebbek között.

Ehhez összefogott a faluból szinte mindenki. Elsősorban a férfiakra volt az építkezésen szükség, ám jutott taposni való még a gyerekeknek is.

Hogyne élvezték volna, mikor sárban taposhattak!

Már úgy építették a házakat, hogy a konyha nyílt a gangról, s abból előre, hátra egy-egy szoba, majd mögéje a kamra, ami alatt általában pince is volt.

A tetőt kijjebb eresztették, fa szarkalábakkal, gazdagabb helyen téglából készült oszlopokkal támasztották alá, ami vagy négyszögletű, vagy kör alakú volt.

Az eresz alját téglával rakták ki, hogy esőálló legyen. Nem kis munka volt!

Ám aki ma ilyen falú házban lakik, megtapasztalhatja jó hőszigetelő tulajdonságát.

A tetőt természetesen náddal fedték.

A vert fal készítését látjuk ezen a képen. 

Alapot is készítettek már, igaz, egy-két sor téglából.

Agyagot kevertek össze törekkel, vízzel, s a zsaluba ezt verték jó tömören. Ha egy réteg elkészült, a zsalut fentebb húzták, s folytatták a munkát.

Érthető okokból ezt nyáron végezték. Igen ám, de meg volt a veszélye egy kiadós zápornak!

Sajnos elő is fordult, hogy az építkezés közben akkora eső esett, hogy az addig elkészített falat úgy átáztatta, hogy az leomlott. Mennyi munka ment veszendőbe! Kezdhették az egészet elölről!

Volt aki a családjával nyáron vályogot vetett. Az agyaggödör ott volt a falu szélén, bár fizetni kellett valamennyit a felhasznált mennyiségért. Törekhez könnyű volt hozzájutni, hisz cséplés után minden gazdánál megtalálható volt. Az agyagtéglákat a nap szárította ki. Ebből építette a házát.

Régen a mostani temető mellett volt a vályogvető gödör, majd ott az 1960-as évek után a Tsz téglaégetőt működtetett. 

A tégla épp az égetése miatt volt drága a parasztembereknek. Sok szalma kellett az égetéséhez, amire a paraszti gazdaságban másutt is szükség volt. Így csak a legmódosabbak engedhették meg maguknak.

Főleg a község és az egyház égettette a téglát. Az egyház saját használatra, a majdani templom és a hozzátartozó épületek építéséhez, renoválásához. A község a saját használaton túl adott is el belőle.

A téglaégető mesterek a monogramjukat belenyomták, vagy, hogy ha több embernek égettek, annak a nevének kezdőbetűit nyomták bele. Az is előfordult, hogy az égetés dátuma került a kiégetett téglába.

Ma ezek szinte kincsnek számítanak, amikor egy régi ház lebontásakor ilyet találnak.

Megosztás a facebookon

Ezen a régi képeslapon már láthatjuk a római katolikus templomot is a református mellett.

 

Az évek múlásával Uszód lélekszáma minden természeti katasztrófa ellenére is nőtt. Szaporodott a faluban a római katolikus emberek száma is. Érthető törekvésük volt, hogy saját templomuk is lehessen.

Ez már 1848-ban majdnem megvalósult, ám a történelem vihara, ami az országon végigsöpört, majd az utána következő nyugtalan évek ennek építését nem tették lehetővé.

 

"Az uszódi katolikus közösség 1870. október 11-ig a dunaszentbenedeki plébániához tartozott.  

 

Ez előtt már 60 évvel iskolával bírt, amit a főkáptalan, mint kegyúr, segített fenntartani. Az iskola első tanítója Kiss János kántor volt. Már ekkor 10-12 tanonca volt, s számuk évről évre szaporodott.

A plébánia alapításának évében /1870./ 60 gyermek látogatta az iskolát, fiúk, lányok vegyesen.

Akkori tanítójuk Sznopek Istvány volt. Gondnoka pedig a község egy érdemes lakosa: Takács Pál. 

 

1868-ban Csizmadia József és Nagy Lídia 5000Ft-ot adományozott templomépítésre.

 

Erre föl a főkáptalan, mint-egy jutalomképpen, azonnal elhatározta az uszódi templom építését.

A terveket Koczka Nándor neves építésszel készíttette el.

Az építkezés még ebben az évben megkezdődött Schindler Károly vezetésével.

 

A templom alaptöltésének több ezer kocsira menő földjét a szomszédos falvak lakosai a helybeliekkel szinte vetélkedve segítettek összehordani.

A kis közösség erejét felülmúló munkára való tekintettel a főkáptalan napszámosok fogadásával támogatta az építkezést.

Három év múlva már el is készült a templom, "éspedig oly csinos alakban, oly ízléses modorban, hogy főegyházmegyénk külső és belső csinra különbet kevestend felmutatni." "

/Kéri Benedek, Atanáz atya nyomán/

Krekó László így örökítette meg pár éve Uszódon a római katolikus templomot.

Megosztás a facebookon

Nyaka Erikától kapott képen jól látszik a férfiak hétköznaplós viselete.

A férfiak hosszú, egyenes, derékban megkötős, általában sötétkék kötényt viseltek. Ezeken zseb nem volt. Még emlékszem Poroczka nagyapáméra is.

Ha épp végeztek a munkájukkal, feltűrték az egyik alsó sarkát a derekukba, így féloldalas lett. Ezzel is jelezték, hogy kész vannak a dolgukkal.

De ebből vetették a gabonát, szórták a majoránnát, gyökérmagot is.

Mint általában a hétköznap viselt kötények, ez is az alatta hordott ruhát védte a piszoktól. Ezt gyakran lehetett cserélni, mosni.

Nagyapám még vasárnap délután is maga elé kötötte a féloldalasan feltűrt, tiszta, sötétkék kötényt.

 

Időbeli visszatekintésemben már az 1848-49-es eseményeknél jártam. A következő évekre pontos eseményleírások a falu történetéből sajnos nem állnak rendelkezésemre.

Azt jegyezte fel Bárth János, hogy 1863-ban nagy tűz pusztított a faluban. 

Valószínű, hogy ennek emlékezetét őrzi az "Égött kertök" neve is. 

Azt is tudjuk, hogy a mai Hunyadi utca is leégett akkor. Amikor ott az 1960-80-as években új házak alapjait ásták, meglátszott az égett földréteg.

Valószínű, hogy ott több házat is újraépítettek a tűzvész után, ezért hívják az idősek mind a mai napig Új utcának.

Ez a tűzvész felgyorsította a szálláskertek beépülését.

Falurendezés címén ekkor "kiritkították" a régi lakófalu házait. Megnövelték a szűk telkeket.

A "kieső" házak gazdái a szálláskertjeikben építettek új házat maguknak. 

A házak kétféle homlokzata

A képeket Krekó Lászlónak köszönöm. Bár ezek később épült, renovált házak, de a régiekhez hasonlóak.

 

Ekkor épült be a mai Petőfi utca, azaz a Fokalja is.

Megosztás a facebookon

Mintha Isten az uszódi református egyházközséget a tenyerén hordozta volna, minden időben akadtak lelkészek, egyháztagok, akik templomuk, s a hozzá tartozó épületek karbantartását, újjáépítését olyan fontosnak tartották, hogy az az Úr segedelmével tudtak is érte tenni, ha még nagy nehézségek árán is. 

" Az 1820-as évek előtt a torony a föld lágysága miatt elvált a templomtól egy deszka szélességre. Félő volt, hogy az évenkénti árvizek miatt, akkor fog eldőlni nagy veszedelemmel, mikor nem is várnák.

1819-ben elérkezett az idő a templomrenoválásra. Ekkor a bíró Tóth Samu János volt, a kurátor pedig Nagy János.

A torony egészét alapjaiból kellett kihányni, ezért alkalom adódott arra, hogy amennyire az utca engedte, megnagyobbodjon a templom, s a tornyot kijjebb hozzák. 

Ezért 80 000 darab téglát égettek a Pálmafás köz végénél levő kerteken kívül.

1820. május 23-án kezdték meg a torony bontását.

A gyülekezet nap-nap után, utcánként beosztva tisztogatta a maltertól a bontott téglákat. A lovasgazdák Veszprém vármegyéből hozták a meszet. A homokot a foktői kertek alól hordták. Az új téglákat a gyermekek, ifjak és leányok rakták rendbe.

Az alap kiásásakor fekete sár, iszap, marha szarvak, csontok, régi sövényházból maradt karók kerültek elő.

Az alapot két öl mélyen és szélesen készítették. Minden ötödik téglasorra maltert öntöttek. Ezt 1821. tavaszáig állni hagyták. Ezután folytatták csak az építkezést. Július 1-re kész lett a torony.

A templom 3 padsorral lett nagyobb.

Október 1-én Herczeg József ácsmester Vitus nevű legényével feltette a toronyra a csillagot.

Ezután az ácsok és a bádogosok dolgoztak a torony és a tető fedésén.

1820. karácsony szombatján végképp elkészült a templom, a torony és a tető is.

A lelkész ekkor Edelényi Herczeg Sámuel volt. "/P. Szabó Barnabás nyomán/

 

Talán ekkor születtek a népdal ezen sorai: 

Ihajja! Bádogozzák az uszódi templomot!

Ihajja! Kilenc kislány hordja föl a bádogot.

Kilenc kislány kilenc barna legénnyel.

Ihajja! Mindegyik a maga szeretőjével.

A következő építkezésig 80 évet kellett várni.

Megosztás a facebookon

 

 

"1832-1835-ben Uszód kikerült az érseki földesuraság fennhatósága alól. A kalocsai főkáptalan lett a falu földesura. A főkáptalan uralma alatt töltött bő évtized mélypontot jelentett Uszód népének jogviszonyaiban.

A konzervatív új földesúr robotoltatott, természetben igényelte a szolgáltatásokat. Így nem csodálható, hogy Uszód életében is megváltást jelentett 1848. márciusának forradalma, az úrbériség eltörlésének, a jobbágyság felszabadításának történelmi sorsfordulója." - írta Bárth János

"Az egyház lelkipásztora ekkor Decsi Gábor volt. Az ő tollából maradt fenn néhány emlék ebből az időből.

- Ezen háborúban honvédek lettek fiaim, Miklós és Dienes, s mikor e sorokat írom, veszem a hírt, hogy nagyobbik fiam ápr. 20-án Pest alatt kartács golyó által bal karján sebet kapott. 

A mi helységünket s vidékünket illeti, igen keveset szenvedett az ellenségtől. Mindössze vagy kétszer ember és ló élelmet kértek, de nem erőszakoltak. -

Elképzelhetetlen, hogy csak a tiszteletes két fia lett volna honvéd a faluból. Ám sem fővesztés, sem börtön, vagyonelkobzás nem ért senkit. Még Decsi Gábor is a helyén maradhatott." / P.Szabó Barnabás nyomán/

Máté Jánosnétól kapott esküvői fényképen Tóth Károly második, bogyiszlói feleségével látható. 

 

Amit csak egy-egy család emlékezete tartott meg, nem írták le sehova, de adták az utódoknak szájról szájra.

Így tudhatunk Máté Jánosnétól apai ágon élt Tóth József nagybácsiról, "bátyuráról".

Részt vett a harcokban, majd menekülnie kellett. Egészen az arabokig /zsidók/ futott, náluk lelt menedékre.

Sok-sok év után tért haza, az araboknál szokásos hosszú ruhában. Itthon úgy mondták, papi ruhában. Kevéske pénzt is hozott magával, amiből az Árpád utcában vett házat. Sosem nősült meg, leszármazottja nem volt.

 

 

Megosztás a facebookon

Bazsó László és Nemes Lídia esküvői képét lányuk Tamás Bálintné adta közre. A menyasszony 15 éves, a vőlegény 19 éves volt. 

 

A következő években is voltak áradások, ám mégis a francia háború miatt bekövetkezett óriási drágaság okozott nagyobb problémát.

Az árak felfelé szökésével mindenhol a bérek felemelésével igyekeztek lépést tartani. 

Nem úgy a prédikátor fizetésénél. Az nem mozdult már 30- 40 éve.

1811. február első napjaiban Tormásy János püspök Tóth István dunavecsei és Elek Ferenc ordasi prédikátorokat küldte az uszódi gyülekezetbe, hogy ösztönözzék a presbitériumot arra, hogy prédikátorának fizetését felemelje.

Ez a készpénz- és természetbeni javadalom emelését jelentette volna. Illetve, hogy a lelkészjavadalmi földeket az eklézsia ne saját céljaira használja, hanem valóban a prédikátor javadalmához számíttasson. 

A két küldött a környékbeli kisebb egyházak /Benedek, Foktő/ példájára hivatkozott. Ám dolgavégezetlenül távozott. Azt azért ebből a feljegyzésből megtudtuk, hogy Uszódon volt a környék legnagyobb református egyházközsége.

No, azért az uszódiak megmutatták, hogy nem kőszívűek ők, csak éppen uszódiak. Hogy ez mit jelent? /Ma is így van!/ Nem tesznek szívességet, és nem engednek az erőszaknak.

A maguk akarata persze más!

Van belátásuk, de az az ő belátásuk, nem beláttatás. 

Megadták ők a prédikátornak a fizetésemelést, de nem erőszakra, nem a küldöttség előtt, hanem ahogy maguk akarták!

Február 9-én gyűlést tartottak a Helység Házánál Tóth József bíró vezetésével, melyen csaknem mindenben megduplázták a prédikátor javadalmát.

Bár a következő évben a fizetés kiegyenlítése némi zavarba ütközött. Csak negyedévente tudták fizetni a lelkészt.

Mégis a pénzügyi dolgok elrendezésével a belső állapotok rendeződtek. A következőkben nagyobb figyelmet tudtak szentelni a külső fogyatékosságok elrendezésére.

Máté Jánosné adta közre ezt a képet. A fiatalasszonyon papucs van, a férfi valószínűleg épp szabadságon lévő katona. A gyermek az öltözete alapján lehet leány, de kisfiú is, hisz mindkettőt "obonyba" öltöztették bizonyos korukig.

/P. Szabó Barnabás nyomán/

 

 

Megosztás a facebookon